Magabiztos, 53,12 százalékos győzelmet aratott Peter Pellegrini, a Robert Fico miniszterelnök vezette hárompárti kormánykoalíció jelöltje a szlovák elnökválasztás szombati második fordulójában. Ellenfele, a demokratikus ellenzék jelöltje, a liberális karrierdiplomata Ivan Korčok 46,87 százalékot szerzett.
A jelenlegi házelnök szociáldemokrata Pellegrini az első fordulóban meglepetésre ugyan több mint 5 százalékkal maradt alul Korčokkal szemben, de a végső megméretésben az erőviszonyok eleve neki kedveztek, hiszen a teljes szélsőjobb voksaira számíthatott. A közvéleménykutatók egymásnak ellentmondó, de minden esetben nagyon szoros versenyt ígértek a második fordulóra, ám akárcsak az első fordulóban, ez esetben sem sikerült valós prognózist adniuk. Igaz ugyan, hogy ez a 6,25 százalékos különbség a legszorosabb eredmény a szlovák elnökválasztások történetében, ahol mindeddig a második fordulóban 10 százalék fölötti volt a győztes előnye, de az előrejelzések hibahatáron belüli különbséget ígértek.
Korčok egyetlen reménye az volt, hogy a főváros és a nagyvárosok nyugatos szavazórétege jóval átlagon felül vesz részt a voksoláson, ámde a koalíció mozgósító ereje ezúttal sikeresebb volt. A 61,14 százalékos részvételi arány magasnak számít Szlovákiában, ezt nem tudta ellensúlyozni a Pozsony megyei 70 százalék fölötti szavazókedve.
Pellegrini már az első fordulóban is kacérkodott a budapesti vezetés által sikeresen használt „háborúellenes” demagógiával, második fordulóra viszont már erre épített. Míg az első forduló előtt a kimért, nyugodt erőt képviselte, az elmúlt két hétben viszont már a nyílt félelemkeltés lett kampánya központi eleme. Pellegrini ugyan a demagógiában, a nyugat- és az Európai Unió- illetve Ukrajna-ellenességben nem ment el addig, mint Robert Fico miniszterelnök, vagy magyar barátja, Orbán Viktor, mindazonáltal kampánya központi elemévé emelte a háború kérdéskörét és azt hirdette, hogy liberális ellenfele győzelme esetén Szlovákiát belesodorja a háborúba, ő viszont a béke pártján áll. A szlovákiai politikusok véleménye megosztott: egyesek folytatnák a háborút, mások viszont béketárgyalásokat szorgalmaznának – hirdette Pellegrini, magát egyértelműen az utóbbi kategóriába sorolva.
„Megmutatkozott, hogy nemcsak gyűlölet terjesztésével és a szenvedélyek felkorbácsolásával lehet valakiből elnök, de úgy is lehet győzni, hogy a másikból a háború jelöltjét kreálják”, mondta Korčok, aki még a végeredmény kihirdetése előtt jelezte ugyan, hogy csalódott, de elfogadja azt, és gratulált ellenfelének. Zuzana Čaputová leköszönő államfő is azonnal gratulált a győztesnek.
Pellegrini győzelmét a nyugati média a közép-európai oroszpárti erők megerősödéseként értékelte, és azt emelte ki, hogy egy olyan populista nyerte a választást, aki ellenfelére olyan háborús uszítóként hivatkozott, aki katonákat akar Ukrajnába küldeni. Hangsúlyozták, bár a szlovákiai államfői pozíció korlátozott jogkörökkel jár, az ellenzék joggal tart attól, hogy Čaputová távozásával és Pellegrini hivatalba lépésével megszűnik a Fico-kormány utolsó ellensúlya, Szlovákia pedig feladja nyugatbarát politikáját, és követi az Orbán-rezsim példáját.
A budapesti kormányzat sietve üdvözölte Pellegrini győzelmét. Elsőként Szijjártó Péter külügyminiszter szólalt meg, aki azt hangsúlyozta, hogy a szlovák elnökválasztás eredménye „újabb megerősítés a szuverenitásvédő és békepárti erőknek”. Orbán Viktor az X-en (volt Twitter) gratulált „szívből” Pellegrini „elsöprő” győzelméhez. A magyar miniszterelnök szerint ez „nagy győzelem az emberek számára és nagy győzelem a béke szószólói számára szerte Európában!”.
Minden a semmiért
Az Orbán-kormány legnagyobb bűne nem abban áll, hogy akárcsak a tavaly őszi parlamenti választásokba, ezúttal is nyíltan beavatkozott a szlovákiai kampányba Robert Fico és jelöltje támogatására. Pellegrinit, amint azt a Népszava is megírta, az első forduló véghajrájában máris államfőnek kijáró pompával fogadták Budapesten, második forduló előtt pedig a magyar M1 sugározta még kampánycsendben is a vele készítette interjút, amely egyértelműen a szlovákiai magyarok Pellegrini melletti mozgósítását szolgálta. A határon túli magyar politikai erők egykori önállóságát fokozatosan felszámoló „nemzeti kormány” szabályos tudathasadásos állapotot teremtett a csatlósává vált Magyar Szövetség és annak támogatói (ami más külhoni magyar területektől eltérően messze nem az ott élő magyarok zömét jelenti) körében. Orbán úgy álltak be Fico mögé, hogy mindeddig ő volt az egyik legelutasítottabb szlovák politikus a kisebbségi magyar közösség szemében, az ő korábbi miniszterelnöksége idején születtek meg – és születhetnek még – a legfontosabb magyarellenes törvények.
Külföldi ügynökként bélyegezhetnek meg Szlovákiában minden magyar szervezetet, amely magyarországi támogatást kapPellegrini számlájára ugyan nem írhatók ilyen kisebbségellenes bűnök, ő tulajdonképpen „semleges” politikusnak számít e téren, de elnökválasztási győzelmét a szlovákiai szélsőjobb támogatásával szerezte meg. Orbán úgy terelte a magyarokat Pellegrini táborába, hogy abban Fico mellett ott sorakozott minden olyan szélsőséges erő, amelyek többek között magyarellenességgel tettek szert támogatókra, és minden adandó alkalommal előszeretettel húzzák elő „a magyar kártyát”, az etnikai uszítást, mint kampányeszközt. Ennek ellenére most egyetlen kivétellel, minden magyarlakta járásban Pellegrini nyert.
Az Orbán-kormány ebbe a képtelen szövetségbe terelte be a szlovákiai magyar pártot úgy, hogy annak valójában ebből semmi haszna nem származik, a kabinet viszont reménykedhetnek egy újabb szövetségesben a nemzetközi politikai porondon.
