A zenekar 15 éve, még Miskolcon, négy kamaszfiú álmaként valósult meg. Levente stabil értékrenddel, támogató háttérrel vágott neki a zenészéletnek. Nem véletlen, hisz szülei mindketten tanárok, édesapja Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) egykori elnöke.
A zenekar tagjai ugyan szerették Miskolcot, borsodi származásuk mai napig visszatérő elem a zenéjükben, mégis úgy érezték, a főváros „zsizsgése” közelebb áll hozzájuk. Budapesten hamar összeköltözött az egész zenekar, éveken át egy kommunában éltek. Noha az országos ismertségre egészen 2016-ig kellett várni, a fiúk egy percig sem adták fel az álmukat. Inkább fogták magukat, és egy kisbusszal bejárták Európa nagyvárosait, ahol az utcán, főtereken, éttermekben zenéltek. A gázsijuk az volt, ami a kalapban összegyűlt, alvóhelyük meg a tengerpart, vagy épp egy parkoló.
A zenéjük magyar és roma népzenei motívumokkal igazi kuriózumnak számít külföldön, Ázsiában már kialakult rajongótáboruk van. Hiába jártak a világ számos pontján, ismertek meg számtalan kultúrát, a szívük mélyén mégis Magyarország az otthonuk. Szűcs Levente szerint ez azért is lehetséges, mert ugyan vannak olyan szakmák, ahol teljesen érthető, ha akkora a kiábrándultság, hogy máshol keresik az emberek a szerencséjüket, de a művészek még nem tartanak itt. – Mi az aktuális kormány szeszélyein kívül állunk, mert zenészek vagyunk. Legalábbis ameddig nem szüntetik be a fesztiválokat, nem kell licencet kérnem a kormánytól a mikrofonhasználatra, addig arról énekelhetek, amiről szeretnék, és az jön el, akit érdekel – mondta.
