Néhány éve forgathattam vele. A Színpadon túl című, 1956-ról és a színházról szóló dokumentumfilmet készítettük. Tordy Géza már akkoriban is betegeskedett, de a gyártásvezetőnek, aki már korábban is dolgozott vele, sikerült a felvétel helyszínére, a József Attila Színházba csábítania. Tordy 1956-ban segédszínész volt Kaposváron, a forradalom kitörésekor szavalt is, mindenképp szerettük volna, ha mesél az akkori időkről. Kicsit morcosan érkezett, úgy emlékszem, sokszor volt morgós. Az izzáshoz, amit a színpadon és a környezetében mindig sikerült megteremtenie – úgy látszik – hozzátartozott ez az induló alapállapot. Zsörtölődésből perzselt. Na persze tudott örülni, lelkesedni is, a dokumentumfilm felvételekor mindenkit magához ölelt. Voith Ágit, Bodrogi Gyulát, Harkányi Endrét, mindenkihez volt egy szarkasztikus, játékos mondata. A filmhez készült interjú idején viszont alázatos és fegyelmezett volt. Felidézte a drámai és egyben nem akármilyen napokat. A lelkesítő társakat, a félelmet és aztán a tragédiát. Magától értetőden kérdezte meg a végén: kedveseim jó volt? Elég lesz? Mi csak bólintottunk. Mert jó is volt, meg elég is.
Tordy Géza – akit bár felvettek a főiskolára 1956-ban, abban az évben nem indult színészképzés – rögtön a mélyvízbe ugorhatott, Kaposvárra, aztán pedig Szegedre, majd a Vígszínházba, akkori nevén a Magyar Néphadsereg Színházába került. Volt egy négyéves kitérője a Madách Színházban, aztán újra a Vígszínház következett. A Szent István körúti teátrum lett az otthona, mesterének tekintette Várkonyi Zoltánt, a Vígszínház legendás igazgatóját. Sokáig nagy szerepeket játszott a Vígben, óriási partnerekkel. Máriássy Félix hamar elhívta filmezni és benne volt később is sok nagy sikerű mozgóképben. Talán a legtöbben a Várkonyi Zoltán által rendezett A kőszívű ember fiaiban Baradlay Jenőként emlékeznek rá. Volt művészeti vezető Győrben, majd főrendező a Budapesti Kamaraszínházban. Rendezett is például A nagybőgő című monodrámát Darvas Ivánnal a Pesti Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban pedig Az utazás az éjszakában című darabot Balikó Tamással és Kováts Adéllal a főszerepben. Ebben a műben korábban játszott is a Vígszínházban Várkonyi Zoltán partnereként, majd ő alakította James Tyront Horvai István rendezésében. A nála fiatalabbak is nagyon szerettek vele dolgozni, vonzotta őket a megszállottsága, szenvedélye. Tanított is a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Meghalt Tordy GézaSzámomra talán a legemlékezetesebb Az ügynök halálában volt Willy Lomanként, a két fiát Kaszás Attila és Hegedűs D. Géza játszotta. Ebbe a szerepbe mindent belesűrített, amit a színészi pályáról tudott. A kisember vágyait, esendőségét, azt, hogy jót akar, de ez a visszájára is fordulhat. Arról, hogy legyőzik, fölébe kerekednek, de igazából saját magával szemben veszít. Az elmúlásról is beszélt, arról, hogy mi történik akkor, ha már valaminek vége van. Ha már nincs tovább.
Marton László igazgatása alatt a Népszava médiapartnere volt a Vígszínháznak. Együtt rendeztük egy hajón az évadzárókat, ezeken Tordy Géza is rendszeresen megjelent. Asztalánál mindenki elidőzött egy kicsit. Napszemüvege alól olykor kilesett, elmosolyodott, majd visszahúzta a szemére. Vágyott az elzárkózásra, de az igazi énje a kitárulkozás felé vitte.
Egy ideje nem láthattuk őt a színpadon, betegeskedett, ritkán mutatkozott. Készült a nagy útra. És most elindult. Várják már a többiek, Várkonyi Zoltán és megannyi nagy színész, kollégái, barátai, partnerei. Nekünk meg maradnak a filmek és a színházi felvételek. Tordy Géza indulatos, és nagyon is szeretni való, lángoló tekintete.
