A sok felesleges mellébeszélés – ezt juttatta eszembe Csáki László animált dokumentumfilmje, a Kék Pelikan (a cím itt nem az állatra, hanem a Carl Hornemann 1832-ben alapította festék- és tintagyár indigójára utal). Mert folyamatosan meg lehetett kérdezni, hogy a magyar filmesek miért nem készítenek filmet a rendszerváltásról, illetve az utána jövő zűrzavarról. De ott a Moszkva tér – lehet érvelni, de ez csak egy film, szemben mondjuk a teljes román új-hullámmal. Török Ferenc kultműve is inkább az akkor férfivá érő generáció sztorija volt, mintsem közéleti látlelet, a történelem csobogott a háttérben, de a karaktereket nem az érdekelte. Egyszóval, a Kék Pelikan óriási űrt töltött be a magyar filmtörténetben, és amit Csáki László kitalált és megalkotott nekünk, a maga módján egészen forradalmi: képes zsigeri képet festeni a kilencvenes évek társadalmi nihiljéről. Tette mindezt animáció és dokumentumfilm hibridébe kódolva.
Bár a nézőnek nem kell feltétlenül tudnia, de jelen esetben az alaposság tekintetében érdekes információ. Csáki Lászlót csaknem húsz éve izgatja a nyolcvanas évektől a 2000-es évek elejéig virágzó hamis vonatjegybiznisz. A filmben – mivel doksi – az igazi szereplők mesélnek a betyárkodásaikról, az interjúkat 2011-ben kezdte el felvenni a rendező. A cselekmény – mert annyiban van játékfilmes a forma, hogy ezt megteremtse az alkotói oldal – három barátra, Lacira, Petyára és Ákosra koncentrál, akik utazni szeretnének. A rendszerváltás után ezt vágyni triviális volt bizonyos körökben (az átlag magyar többség nem utazik), el lehetett menni Nyugatra és megélni a „szakadék szélén tántorgó” kapitalizmust. Csak hát akkor – bár sokan nagy potenciált láttak hazánkban – még Európa szegényháza voltunk, így sokan nem tudtak volna utazni, ha nincs a MÁV. A nemzeti vasúttársaság ugyanis olyan béna és ósdi papíros, indigós módszerrel adta ki a nemzetközi jegyeket, hogy azokat háztartáson belül is lehetett hamisítani.
A három barát is a ruppótlansággal magyarázza a tettüket, hogy első körben nem volt más cél, csak a hirtelen jött szabadsággal érkező világlátás vágyának kiélése. Meg, persze, minél több sört inni – arra nem tér ki a film, hogy a nyugati piálásokat miből fedezték. Persze, később nyilván volt miből, amikor átálltak a hamisítással ipari szintre. Ez az a pont, amikor a rendező elkezdi bedobni az újabb és újabb karaktereket, a terjesztőket, a betársuló arcokat, a szegény diákokat, a rendőröket.
Ha valamit fel lehet róni a műnek, akkor az az, hogy nagyon ragaszkodik az interjúk kvázi direkt közléséhez. És amikor már sok a nyilatkozó, akkor néha zavaros, hogy ki honnan jön, miért teszi azt, amit. Antagonista vagy mellékes megszólaló? Ez nyilván a forgatókönyvet jegyző Csáki László döntése volt, de ha már egyes jelenetekben dramatizált jellegű fikciós karakterek is felbukkannak az ábrázolás érdekében, bevonhatott volna egy dramaturgot, hogy a cselekmény egyes pontjain ne legyen ennyire összefésületlen.
Amúgy nagyon sok okom van arra, hogy elismeréssel tapsoljak a Kék Pelikan alkotóinak. Az animáció stílusa találó az élő betétekhez, melyek egyfajta kontrasztot képeznek annak bemutatására, hogy tulajdonképpen sok mindenben nem változott semmi. Az is remek, hogy Csáki a befejezésnél igyekezett a morális kérdésben is állást foglalni pont azzal, hogy nem jelent ki semmit és nem manipulál. Magyarország a vadkapitalizmusban ilyen volt, az emberek így tudtak utazni, az állam nem tett meg túl sok mindent ellene és a MÁV-nál a „gépesítés” éveket késett – lám, már akkor is kellőképpen korrupt volt a társadalmunk, a vasutas cég elmaradott volt és az állami bürokrácia pedig „maffiajellegű”. Vagy csak ez egy sajátos túlélés volt akkor és ez járt mindenkinek? Beszédes a rendőrnyomozó véleménye: miután „mindenki csinálta”, mit lehetett tudni?
És bizony, hogy nem változtunk túl sokat. A többség a mai napig azt gondolja, hogy a kultúra és a szórakozás az ingyenes, esze csücskében sincs pénzt adni érte – az utazásért sajnos már mindenképpen kell. De forradalom itt akkor lesz, kérem, ha egyszer a kocsmákban elfogy az unikum.
Infó: Kék Pelikan. Bemutatja a JUNO11 Pictures
