Bizonyára sokkoló lehet az „Őfelsége ellenzékéhez” tartozó parlamenti képviselőknek, hogy a már többször hatalmas tömeget megmozgató Magyar Péter nem csupán rezsim-, hanem teljes elitváltást hirdet meg. A Nemzeti Együttműködés Rendszeréből dezertált, újsütetű politikai szereplő szerint a magyaroknak nemcsak az országot saját hűbérbirtokukként kezelő kormányzati szereplőkből, de az oppozíció lejáratódott politikusaiból is elegük van. Szavait megerősítik a hívó szavára megmozdulók.
Új seprű jól söpör, mondhatná valaki cinikusan, de ezúttal ennél többről lehet szó. Magyar Péter népes hallgatósága nem kizárólag az orbáni önkény másfél évtizedére mond nemet. A kisiklott rendszerváltozás óta eltelt harminc esztendő egészét kudarcként értékelik mindazok, akik reménykedve hallgatják az egykori jogász szónoklatait. Ők még emlékeznek a hajdan a két oldal között létrejövő piszkos kis alkukra, a sunyin háttérbe tolt és a társadalom ellenében létrejövő érdekszövetségre jobb- és baloldal között, amelyet konzervatívok és szocialisták egyaránt az egymással való acsarkodás mögé próbáltak elrejteni a törvényhozásban. A „fülkeforradalmat” megelőző érára igenis jellemző volt ez a sajátos „nagykoalíció”: gondoljunk csak a bemondásra felvehető képviselői költségtérítések közfelháborodást keltő ügyében született kétpárti megállapodásra.
A tavalyelőtti választási fiaskót követően nagyon sokan feltették a kérdést: az egyenlőtlen feltételek miatt nyugodtan tisztességtelennek nevezhető politikai versengés eredményét miért fogadták el szó nélkül az ellenzéki pártok reprezentánsai? Az újonnan felálló, immáron ötödik Orbán-kabinet legitimációját kérdőjelezték volna meg, ha nem ülnek be a törvényhozásba. Az okvetetlenkedőknek az MSZP-s Kunhalmi Ágnes válaszolt meg: „Pénz nélkül nem lehet politizálni!”
Ezzel a kijelentéssel lehetne vitatkozni; gondoljunk csak azokra a nagy hatású mozgalmi munkásokra szerte a világon, akik mögött bizony nem álltak tőkeerős donorok, mégis óriási változásokat indítottak el hazájukban. Értem én, persze, hogy Kunhalmi a parlamenti pártoknak járó költségvetési támogatásokra célzott. És szavait tökéletesen értelmezték az Állami Számvevőszéknek a vélhetőleg politikai megrendelést teljesítő vezetői is, akik mondvacsinált okokra hivatkozva nemrégiben rövidítették meg óriási összegű büntetés kiszabásával az ellenzéki formációkat. Akkor, ha jól értem, pénz híján Kunhalmi és társai neki se futnak az előttünk álló két választásnak?
Magyar Péter felismerte, hogy Orbán Viktor legmegbízhatóbb szövetségesei az oppozíció megélhetési politikusai, akiknek anyagi érdekeltségük fűződik ahhoz, hogy az Országgyűlésben való jelenlétük révén fenntartsák a demokrácia látszatát ebben az autokratikus rezsimben. Ezért hirdetett meg teljes elitváltást, bár e célját illetően kételyeim vannak. Antoine de Saint-Just, „a terror arkangyala” mondta: „Senki sem uralkodhat ártatlanul!” Kérdés, hogy egy zsarnoknak az ellenzéke nem piszkolódik-e be ugyancsak szükségszerűen.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.