Izgalmas, gondolatébresztő Földes György tanulmánya a baloldalról (A baloldaliságról, március 7.). A nagyívű elemzésben a szerző számba veszi a nemzetközi feltételeket, vizsgálja a magyarországi helyzetet, keresi a választ a baloldal egyetemes és hazai visszaszorulásának okaira. Hitelt érdemlően bizonyítja: a baloldaliság napjainkban sem időszerűtlen.
Írása sokban különbözik a szokványos elméleti fejtegetésektől, állításai mellett meggyőzően érvel, és felsorolja az általa fontosnak tartott teendőket is, amelyekkel sikeresebbé válhat a baloldal mellett elkötelezett politikai erők tevékenysége. Joggal bízhatunk abban, hogy a tanulmány és az ahhoz kapcsolódó vita segítheti azt a folyamatot, amelynek eredményeként erősödhet a baloldal súlya, befolyása.
Sokan persze napjainkban már túlhaladottnak tekintik a politikai mező bal- és jobboldali megkülönböztetését. Földes György határozottan cáfolja ezt a megközelítést, a társadalom tagozódásából, érdekviszonyainak differenciáltságából vezeti le a baloldaliság mai létjogosultságát. Álláspontjának helyességét igazolják azok a szociológiai vizsgálatok, melyek tanúsága szerint a magyar társadalomban a magyarok legfontosabb álmai, vágyai baloldaliak (a Friedrich-Ebert Stiftung és a Policy Solution elemző intézetek néhány éve publikált kutatása szerint). Ez alapján is állíthatjuk tehát, hogy a társadalomban élnek a baloldali értékek, csak miként a szerző írja, „az értékek és az érdekek nem járnak kéz a kézben”.
E rövid véleménycikk keretében nem vállalkozom a tanulmány teljes értékelésére. Néhány rövid kiegészítéssel szeretném teljesebbé tenni az elemzést. Elsőként az állam problematikájáról. A tanulmányban több helyen olvashatunk az állammal kapcsolatos megállapításokat (a jóléti állam szabályozási tevékenysége, az állam és az állampolgár közötti űr, az állam tevékenységének befolyásolhatatlansága, stb.). A társadalmi viszonyok alakításában, szabályozásában vitathatatlan az állam szerepe. Enélkül a politikai célok többségét lehetetlen megvalósítani. Éppen ezért lenne célszerű összefoglalni, hogy a baloldal milyen államot tart szükségesnek. Nem elsősorban a jogállami kritériumok érvényesülésére gondolok, hanem az állam jellegére, szervezetére, működésére vonatkozó elvekre és követelményekre. Így például az állam szociális jellegére, a nagyobb állampolgári részvételt biztosító államra, a szubszidiaritás elvén működő államra, az önkormányzatiságot és a regionalizmust támogató államra. Működésében jól szervezett, szervezetében „áramvonalasított”, de egyben hatékony államszervezetre. (Ennek kapcsán ijesztő tény, hogy az Európai Unió tagállamai között csak Olaszországban magasabbak a túlburjánzó államszervezet fenntartásának költségei, mint Magyarországon.)
A szerző a baloldal politikai céljai között a közösségépítést tekinti a legfontosabbnak. Az érdekvédelmi szervezetek, a kulturális alapon szerveződő közösségek a társadalom önszerveződésének alapvető egységei. Véleményem szerint ehelyütt szólni kell a szövetkezetek és a szövetkezés különböző formáinak jelentőségéről, hiszen az önszerveződésre és önérdekeltségre épülő szerveződések tartós és életképes intézményei Nyugat-Európa, Észak-Amerika, Japán társadalmának és gazdaságának. Az európai egységes piac új teret nyitott a szövetkezetek nemzetközi együttműködése és támogatása előtt. Természetesen, nem az államszocializmus termelőszövetkezeti modelljének adaptációjáról van szó, hanem a társadalmi-gazdasági önszerveződés új formáinak támogatásáról. Szélesebb értelemben az egész „szociális gazdaság”, a szövetkezetek és a nonprofit szervezetek társadalmi jelentőségüknél fogva nem hiányozhatnak a baloldal politikai programjából.
Logikus a szerző kérdésfelvetése, hogy a nyíltan unió ellenes pártok miért indulhatnak az európai parlamenti választásokon, hiszen azok alapvetően ellenségesek az európai integrációval, gátolják annak fejlődését. Az államok belső jogrendje is útját állja az alkotmányellenes szerveződések politikai szereplésének. Még ha indokolható is a kirekesztésükre irányuló törekvés. ennek érvényt szerezni szinte lehetetlen. Az Európai Unióról szóló Szerződés 2. és 3. cikke tartalmazza az Unió legfontosabb értékeit és céljait, de ebből nagyon nehéz kiindulni, hiszen az EU nem egy szövetséges állam, még ha rendelkezik is az államiság bizonyos jegyeivel.
Az Európai Parlament választására vonatkozó szabályok közösségi és nemzeti szinten is alapvetően technikai jellegűek, értékelemeket nem tartalmaznak. A szabályok megváltoztatása szinte lehetetlen, azok 2002 óta változatlanok, eddig minden módosító javaslat megbukott a tagállamok képviselőiből álló Tanács ellenállásán. Úgy vélem, a döntést az európai választópolgárokra kell bízni: akarják-e a pénzükön működő Európai Parlamentben az Unió létét támadó képviselői megnyilvánulásokat hallgatni.
A szerző korábban igazságügyi miniszter volt.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.