Amerikában meg verik a négereket – az egykori „béketáborban” volt szokás ezzel a taktikával lesöpörni az asztalról a szocialista rezsimek államilag szervezett emberijog-sértéseire vonatkozó nyugati kritikákat. Most, hogy a Magyar Péter-történetben eljutottunk a(z első?) bomba ledobásáig, tisztán látszik az ellencsapás iránya is: „ő meg veri a feleségét”. Az a cél, hogy nagy legyen az információs zaj, és más valóságértelmezések is a porondra kerüljenek, hogy ki-ki kiválogathassa belőlük a magáét, a kétharmados-háromnegyedes kormányzati médiatúlsúlyból adódó találati aránnyal. Nekünk azonban, mármint a kormánytól független sajtónak, nem az a dolgunk, hogy érzelmi alapon eldöntsük, kinek szeretnénk hinni, hanem hogy közelebb vigyük az olvasót az igazsághoz. Ehhez pedig szét kell szálazni a kormányzati agitprop-iroda által összezagyválni próbált ügyeket.
A Magyar révén nyilvánosságra került felvételek, ha valódiak (és a „négerezés” arra utal, hogy azok, ráadásul a kormány szerint is védhetetlenek), azt bizonyítják, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatás kormánybefolyás alatt áll, alkotmányos feladatát a legvédettebb személyek, például a kormánytagok esetében nem tudja ellátni. Vagyis igazolják az exférj korábbi állításainak lényegét. Ez bármely demokrácia esetében elég ok kell legyen minimum az érintett közméltóságok távozására. Mármint bárhol, Magyarországon kívül - a mi rendszerünkről, országunkról, népünkről az árulja el a legtöbbet, hogy itt akár következmények nélkül is maradhat. Pontosabban egyfajta következménye valószínűleg lesz: mostantól nagyságrendekkel nehezebb bízni a hatalom jogszerű működésében - amiben a vonatkozó kutatások szerint a többség eddig sem bízott. Ez tehát közügy, közbotrány. Az pedig kérdés, hogy mi van még Magyar Péter birtokában; rá tudja-e venni a magyar államot az illetékes állami szervek és a nyilvánosság egyidejű nyomás alatt tartásával, hogy a példátlanul súlyos kormányzati jogsértés(ek)nek – rendszeridegen módon - jogi konzekvenciája legyen.
A másik szál magántermészetű, és egyelőre nincsenek róla bizonyítékok, például hangfelvételek. De legyen egészen világos: hogy történt-e kapcsolati erőszak a Magyar-házaspárnál, az Magyar Péter esetleges politikai karrierjét érintheti ugyan, az általa felhangosított közügy tisztázását azonban – megint csak: bármely más európai államban – semmilyen körülmények között nem befolyásolhatná.
Persze éppen azért dobták be most, mert észlelték, hogy Magyar nem vaktölténnyel tüzel, és valószínűleg azt is tudják, hogy van még lőszer a tárjában. Mellesleg: egy olyan választói közösség előtt próbálják meg az asszonyverés vádjával hitelteleníteni, amelynek eddig nem volt túlságosan alacsonyan az ingerküszöbe nőügyekben. Talán most ez is változik; meglátjuk. De addig is fontos, hogy tisztázzuk: bármi jön elő esetleg a magánéleti szálon, nem változtat azon a tényen, hogy a kormány nem méltó többé a közbizalomra – mint ahogy anno Gyurcsányt sem mentette meg a bukástól, hogy egyébként remek családapa.