A csillagászok a Hold azon helyeinek sürgős védelmét szorgalmazzák, amelyek a Naprendszer legjobb helyeinek számítanak az univerzum titkainak feltárására tervezett fejlett műszerek számára.
Ezek a különösen fontos tudományos helyszínek (SESI) mentesek a földi rezgésektől, védettek a Föld zajos sugárzási jeleitől, vagy mélyen hidegek - így egyedülállóan alkalmasak olyan érzékeny berendezések számára, amelyek máshonnan lehetetlenné tennék a megfigyeléseket. Azonban a közeljövőben várható küldetések miatt ezek a helyszínek veszélyeknek vannak kitéve. A missziók következtében egyre több lesz a navigációt és a kommunikációt szolgáló műhold az égitest körül, megjelennek a Hold-járók és a bányászati eszközök, ezért megvédésük sürgős feladat. “Ez az első alkalom, hogy az emberiségnek el kell döntenie, hogyan fog terjeszkedni a Naprendszerben. Az a veszély fenyeget, hogy elveszítjük a lehetőséget a világegyetem megértéshez” - mondta Martin Elvis, a Harvard asztrofizikusa a Guardiannak. 2026 végéig legalább 22 nemzetközi misszió érkezése várható a Hold felszínére, ezek nagyjából fele a déli sark közelében szállna le. További expedíciók is várhatók, és két holdbázis építését is tervezik a harmincas években, egyet az amerikaiak, egyet pedig közösen az oroszok és kínaiak. Ha ezeket a tevékenységeket nem szabályozzák, többféle módon is veszélybe kerülhetnek azok a bizonyos különösen fontos helyszínek. Összeütközhetnek a járművek, a bányászati tevékenységek vibrációt okoznak, a kommunikációt és a tájékozódást biztosító műholdak interferálhatnak a rádiótávcsövekkel, bányagépek és holdjárók megzavarhatják a felkavart porral és az általuk okozott rezgésekkel a szuperérzékeny műszereket.
A Hold túlsó oldala a legcsendesebb hely a Naprendszerben, köszönhetően a 70 milliárd tonna holdkőzetnek, amely védi a Földről érkező rádiózajoktól. A körülmények tökéletessé teszik a rádióteleszkópok számára a kozmikus sötét korszak, a csillagok előtti idő megfigyelését és az idegen élet keresését. De a túlsó oldal annyira hegyes, hogy a tudósok mindössze három olyan helyet azonosítottak, ahol nagy távcsöveket lehetne telepíteni. Az egyik, a Mare Moscoviense, gazdag hélium-3-ban, egy olyan anyagban, amelyet az Interlune amerikai startup a kvantumszámítástechnika és a fúziós energiaipar számára szeretne bányászni.
További fontos helyek az északi és déli holdsarkon található évmilliárdos árnyékos krátermélyek. Ezek az állandóan árnyékolt régiók a világegyetem leghidegebb helyei közé tartoznak, és ideálisak a nagy infravörös teleszkópok számára, mert azok csak -200 celsius fok alatt képesek működni. A Holdról ezek távoli csillagok körül keringő Föld-nagyságú bolygókat tudnámak megfigyelni, és az élet nyomait keresni a légkörükben.
További helyek, amelyeket a csillagászok meg akarnak védeni, a Hold szeizmikusan csendes részén található régió, amely mentes a vibrációktól, a Hold-rengésektől. Ez ideális helyszíne a gravitációshullámokat érzékelő műszerek telepítésének, amelyek az atommagnál ezerszer kisebb rezgéseket fognak. Az egyik ötlet az, hogy szeizmométereket helyeznek el a Hold körüli hidegcsapdákban, hogy észleljék, hogyan remeg a hold, amikor a gravitációs hullámok áthaladnak rajta.
Egyes hidegcsapdák mélyén jég található, ugyanakkor a kráterek pereme egész évben napfényt kapnak, így ezek a helyek különösen alkalmasak energiát, vizet és oxigént igénylő bányászathoz, holdbázisok építéséhez.
Jelenleg két nemzetközi folyamat is zajlik a holdi tevékenységek szabályozására, de egyik sem tartja szem előtt a különösen fontos tudományos helyszínek érdekeit. Az Artemis szerződés - amit az USA és a Hold-felfedezésben közreműködő államok kötöttek - meghatároz “biztonsági zónákat” az elhelyezett műszerek körül, de csak történetileg érdekes helyszínek megvédését javasolja, miközben lehetővé teszi magánvállalatoknak ásványok kitermelését profit érdekében, ráadásul ezt Oroszország és Kína nem is írta alá. A másik a Copuos, az ENSZ Világűrbizottsága (világűr békés felhasználásával kapcsolatos nemzetközi együttműködés koordinálásával foglalkozó szervezet). Egyelőre csak remélhető, hogy ez foglalkozni fog a tudományos szempontból különösen fontos helyszínek megvédésével is.
