Annak a városnak a vendége a koszovói labdarúgó-válogatott, amelyben nyolc éve, az UEFA 40. kongresszusán megszavazták, hogy a balkáni ország szövetsége az európai szervezet tagja lehessen. Bizony Budapesten dőlt el a kérdés, és tíz nappal később Koszovó a FIFA 210. tagországa lett.
Nem sokkal később már „a Balkán braziljainak” hívták a koszovói labdarúgókat, ami jelentős túlzás, egyebek közt azért is, mert a magyarokkal először találkozó válogatott a világranglista 102. helyén áll.
Ez megfelel annak a vonulatnak, amely a magyar együttes másfél éves veretlenségének kísérője. A 13 – és ma estétől valószínűleg már 14 – mérkőzésből álló széria során az ellenfelek világranglistás helyezési átlaga 73,5 volt (a jelenlegi sorrend alapján). A mozaik ezekből a darabokból állt össze: Luxemburg (87.) 2-2, Görögország (49.) 2-1, Észtország (124.) 1-0, Bulgária (83.) 3-0 és 2-2, Montenegró (72.) 0-0 és 3-1, Litvánia (137.) 2-0 és 2-2, Szerbia (33.) 2-1 és 2-1, Csehország (39.) 1-1, Törökország (38.) 1-0.
Ilyen hosszú láncolat legutóbb 1954. szeptember 19. és 1956. február 19. között keletkezett, akkor 18 meccset vívott meg veretlenül a magyar együttes (Románia 5:1, Szovjetunió 1:1 és 1:1, Svájc 3:0 és 5:4, Csehszlovákia 4:1 és 3:1, Ausztria 4:1, 2:2 és 6:1, Skócia 4:2 és 3:1, Norvégia 5:0, Svédország 7:3 és 4:2, Dánia 6:0, Finnország 9:1, Olaszország 2:0).
A maiakról Marco Rossi szövetségi kapitány legutóbb azt mondta: „Elégedettebb vagyok az eredménnyel, mint a teljesítménnyel.” A szakvezető igényes, a közönség meg hálás, tódul a válogatott találkozókra a Puskás stadionba, amely ma este héttől is – nagyrészt vagy teljesen – megtelik. (Miközben a közölt NB I-es nézőátlag 3990.)
Az ellenfél ismeretlen, de feltűnő, hogy 23-as keretének tagjai közül csak négyen játszanak a koszovói bajnokságban, amely a nemzeti bajnokságok rangsorában a 43., azaz öt hellyel megelőzi a 48-ból nem engedő hazai takarékligát. A vendégek vezéregyénisége a Napoli 55-szörös válogatott védője, Amir Rrahmani, és a 83. hivatalos mérkőzését játszó rivális kezdő tizenegyét akár így is össze lehet állítani: Muric (Burnley) – Paqarada (Köln), Rrahmani, Aliti (Alanyaspor), Vojvoda (Torino) – Loshaj (Istanbulspor), Valon Berisha (LASK), Rashica (Besiktas), Muslija (Freiburg), Zhegrova (Lille) – Muriqi (Mallorca).
A csapat az utóbbi két esztendőben 50 százalékos teljesítményt produkált – 6 győzelem, 4 döntetlen, 6 vereség –, és a Schalkéban futballozó Blendi Idrizi elismerte, hogy „Magyarország más kvalitású vetélytárs”, mint a napokban 1-0-ra legyőzött Örményország. Azért hozzátette: „De nálunk is van minőség.”
Hogy milyen, azt meglátjuk. Ám úgy tetszik, ez az a másfél óra, amelynek során Rossi tesztelhet néhány olyan játékost, aki nem tartozik a legföljebb 16-os törzsgárdához (ennyien szerepeltek minimum a mérkőzések felén a múlt évben). Az Eb-n ugyanis nagyobb merítésre lesz szükség, főként, ha a német, svájci és skót csoporttársak mezőnyéből továbbjut az együttes.
Ám egyelőre tekintsünk csak Koszovóra, és arra, hogy a főváros egy időre ma elbúcsúzik a válogatottól, legközelebb a kontinenstorna után láthatja a csapatot.
Minél örömtelibb viszontlátásra!
