Áll a bál az Operában, sztrájkol a zenekar, a tánckar és a kórus, irodisták dolgoznak a díszletezők helyett, de legalább a büfé zavartalanul működik. Most kellene operalátogatásra küldeni az iskolásokat, persze csak miután kötelezően kipipálták minden idők legphilipebb magyar filmjét, ami elől Magyar Péter úgy ellopta a show-t, hogy még a legfelsőbb szintekig érő pedofilbotrány is szinte elpárolgott a közbeszédből. Közben Balog püspök is elvonulhatott az ausztriai kolostorba, hogy Orbán Viktor szíves engedelmével Isten csendjében elmélkedhessen a jövőjén, amíg egyháza itthon befalazza az erős várukon általa ütött réseket.
Külföldre szakadt politikai-gazdasági menekült ismerőseim is izgatottan kérdezgettek, mit gondolok a Magyar Péter-jelenségről, ami ha a Holdra nem is, de hozzájuk már elért. Nem lebecsülve a rekordnézettségű interjúit vagy az első profi tömegrendezvényét, ez még mindig lehet a „jókor volt jó helyen” esete, miután a Fidesz épp megnyekkent, az ellenzék meg, áh, inkább hagyjuk. De még nem láttuk, tud-e politikai programot írni és azt konzekvensen képviselni, ütős stábot és szakértőket gyűjteni maga köré – mert ahová bejelentkezett, az nem onemanshow –, és egyáltalán, hogyan viszonyul a politika többi szereplőjéhez. Azt már tudjuk, kiket utál szenvedélyesen, de Orbánról feltűnően egy rossz szót sem mondott (eddig), taktikusan nem a 10 000-es szintű boss fighttal kezdte a rendszer megdöntését, hiszen így a Fidesztől is tud még embereket elszipkázni. Óvakodnék a messiáskiáltástól, mint a Brian életében („Nem én vagyok a messiás! – Szerintem te vagy az! Én tudom, követtem már egypárat!”), mert őelőtte is fújták a sípot, rázták a kolompot sokan, akik ma már sehol sincsenek. Ő is csinálhatna az életével száz szórakoztatóbb dolgot, mint hogy beleáll a disznóval birkózásba, ezért a kurázsiját el kell ismerni. Bár némi kognitív disszonanciát okoz, amikor többes szám első személy helyett úgy beszél a nerről, aminek pár héttel ezelőttig az egyik ifjú titánja és haszonélvezője volt, hogy „ők” loptak, csaltak, hazudtak. Lehet, hogy ő ezt személyesen soha nem tette, de ettől még a rendszer része volt, a családjával és közeli baráti körével együtt. Vannak, akiket ez egyáltalán nem is zavar, ők általában azok, akik szerint csakis „belülről” lehet az Orbán-rezsimet megdönteni,
és persze olyanok is akadnak, nem is kevesen, akik a sánta ördögre is szavaznának, csak valaki csináljon már valamit…
Aztán napok se teltek bele, és élesítették az ellene betárazott karaktergyilkosságot. Talán ki akarták nyírni, mielőtt potenciális ellenféllé válik, vagy nem kockáztathatták, hogy van nála valami, ami erősebb lesz egy rágalmazásnál. Az is lehet, hogy csak elpattant egy húr, amit megrángatott, és dühből csapott le rá a gépezet, ágyúval a verébre. Most már arról vitatkozik a fél ország, hogy magánügy-e a családon belüli erőszak (véleményem szerint rendszerszintű társadalmi probléma, közszereplők esetében pedig közügy), mi fér bele egy viharos válásba, és vajon el lehet-e ezzel ásni egy politikus induló karrierjét. Ha realistán nézzük, a vak komondorok országában talán még annyian se fognak egy ilyen vádon fennakadni, mint ahányan Márki-Zay Péter gyereknevelési rutinján felhúzták a szemöldöküket. De annál többen ítélkeznek, még azok is, akik egész eddigi életükben nem gondolták problémásnak az otthoni pofonokat, felcímkézik Magyart azzal, amit máris eposzi jelzőként használ rá a propaganda, hogy „a feleségverő”.
Hogy mi történt valójában Magyar Péter és Varga Judit válásakor, azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Egy eseményt két ember eleve teljesen másképp él meg, másképp is fog elmesélni, nem is kell ehhez rosszhiszeműség. Az egyikük állítása szerint hős apaként harcolt a családja egyben tartásáért, és nem akarta, hogy a felesége elvigye a három gyereküket – noha önmagában az is határátlépés, hogy miért nem engedte a nejét elmenni, ha az menni akart. Ettől még lehet, hogy őszinte volt a félelme, hogy egy ideig nem láthatja a gyerekeit (az „úgysem hisznek majd neked” viszont már tőrőlmetszett bántalmazó szóhasználat, de ezt is jól ismerhette és akár bele is költhette a rendőri jelentésbe a gépezet, amely a terhelő információt birtokolta, avagy előállította, ezt nem tudjuk). A másik fél nem magyarázkodott nyilvánosan, „csak” egy bántalmazásról szóló videót posztolt, majd az őt hazakísérő rendőr faramuci módon kiszivárogtatott jelentéséből kiderült, hogy mindeközben láthatóan félt. Lehet, hogy nyomós okkal, mert volt már egy történetük, vagy épp az adott helyzetben volt riadt, amikor visszament a közös otthonba összepakolni pár holmiját, és nem is mert már egyedül hazamenni. Persze kevés a „szép válás”, ilyenkor hajlamosak kivetkőzni magukból az emberek, és olyat tenni, amire később nem büszkék – mondja az egyik oldal, míg a másik azzal érvel, hogy ilyenkor csak kimutatják az igazi énjüket. Azt biztosan sikerült ezzel elérni, hogy táborokra szakadt a közvélemény, mint a Johnny Depp–Amber Heard-ügyben, és még ha az egész csak koholmány is, beültették a közvélemény fülébe a bogarat.
Ha a családbarát kormány valóban tudott ilyesmiről, miért nem védte meg az igazságügy-miniszterét, miért nem vonták felelősségre Magyart a felróható viselkedésért?
Ha ez „a családban maradt”, amíg ő nem fordult „a család” ellen, hány nerfeleség lehet hasonló helyzetben?
Magyar Péter szerint ráadásul megzsarolhatták a feleségét, hogy bevádolja őt, de az eddigi „hasznos szolgálatai” alapján ezt akár önként is megtehette. Bárhonnét nézzük, aggasztó az egész, de csináltak ezzel egy ennél nagyobb problémát is. Miután a ner éppen a bántalmazást forgatja politikai fegyverként egy láthatóan mocskos játszmában, elkezdődött a valóban súlyos társadalmi probléma relativizálása, a „magánügy”-ezés, meg a „ha nem folyt vér, nem történt semmi” (de még olyankor se nagyon szokott). Rengeteg valóban bántalmazott (nő és akár férfi is) traumatizálódhat ettől, vagy elfogadja azt, amit szinte minden bántalmazó hangoztat, hogy „úgysem fog neked hinni senki”. Hiszen úgy tűnik, ebben az országban bármit meg lehet úszni, így próbáljon meg bárki is kilépni egy mérgező kapcsolatból, ha még egy befolyásos és magas presztízsű nő sem számíthat segítségre, mit tegyenek a többiek?
