A francia alsóház megszavazta, hogy környezetvédelmi pótdíjakkal sújtsák a fast fashion (gyorsdivat) tömeggyártók termékeit. A tervezet szerint a legfontosabb intézkedések közé tartozna, hogy az ilyen termékeket nem lehetne reklámozni, és az olcsó ruhát gyártó cégeket arra köteleznék, hogy tájékoztassák vásárlóikat, hogy a termékeik milyen hatással vannak a környezetre. (Az olaj- és gázipar után ez az iparág a második legszennyezőbb a világon.) Ezzel Franciaország lenne a világon az első olyan ország, amely törvénnyel korlátozná a fast fashion „túlkapásait”. A törvénytervezetet még a szenátusnak is el kell fogadnia.
Az EU-ban évente 12,6 millió tonna textilhulladékot termelünk, amelynek többségét elégetik, exportálják vagy hulladéklerakókra kerülnek. A ruházkodás és cipőviselet 5,2 millió tonnáért felel, ami 12 kg/fő/év hulladékkal egyenértékű. Ennek csupán 22 százalékát gyűjtik külön, hogy újrahasznosításra/újrahasználatra kerüljenek - írja Kis Anna meteorológus a Másfélfok nevű környezetvédelmi oldalon megjelent elemzésében. A ruhavásárlási szokásaink megváltoztak,
sokkal több ruhát veszünk (2000 óta 60 százalékkal többet), mint 15-20 évvel ezelőtt, azonban feleannyi ideig használjuk őket.
A fast fashion onnan kapta nevét, hogy gyorsan történik a ruhák tervezése, gyártása, forgalmazása, marketingje – akár pár héten belül megváltozik a kínálat. Ez pedig megkönnyíti, hogy szezononként lecseréljük a ruhatárunkat, ráadásul alacsony áron, így nagymértékben ösztönzi a fogyasztás növekedését. A webshopok és az ultra-fast fashion megjelenése (például a Shein) tovább növelte a ruhavásárlás lehetőségét.
A felesleges ruhák egy részét szegényebb országokba exportálják (például Ghána, Kenya, Tanzánia, Chile), ahol végül hulladéklerakókban kötnek ki vagy elégetik őket (ami különösen káros lehet az egészségre), ha nem tudják eladni. A használt textilek exportja az EU-ban 20 év alatt körülbelül a triplájára emelkedett. 2000-ben még 550 ezer tonnára rúgott, 2019-re viszont majdnem elérte az 1,7 millió tonnát – ezek 46 százaléka Afrikában, 41 százaléka Ázsiában kötött ki. Az adományozás jó megoldás lehet a feleslegessé vált ruhadarabjaink újrafelhasználására, de esetenként már az adományboltokban is annyi többlet jelentkezik, hogy inkább hulladék lesz a felajánlásból. A textilhulladékok gyűjtésére szolgáló konténereket Magyarországon jelenleg hipermarketek parkolóiban, köztereken és hulladékudvarokban találhatunk. Ezen kívül adományozással, esetleg üzemeknek való felajánlással (géprongyként való használatra) adhatunk túl a feleslegessé vált ruhaneműinkön.
A ruhák esetében tavaly alacsonyabb volt az infláció (Magyarországon az éves átlagos infláció összesen 17,6 százalék volt, míg a ruháké 8,3 százalék), de továbbra sem a valódi árcímke szerepel ezeken a termékeken, hiszen a környezetre gyakorolt terhelés és az emberi kizsákmányolás nincs belekalkulálva az árba.
Azoknak a ruháknak az aránya, amelyeket sosem adnak el, 10-40 százalék között mozog, pedig ha visszafognánk a termelést, az az éghajlatváltozás mérséklésének szempontjából is üdvözlendő lenne, ugyanis a ruhaipar a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának 2-10 százalékáért felel.
Vízre és energiára van szükség a termeléshez, később pedig a hulladékkezelés, műanyagszennyezés jelent környezeti terhet. Becslések szerint egyetlen pamutpóló készítéséhez 2700 liter vízre van szükség (ez egy fő 2,5 évi ivóvíz igényének felel meg). A textilek előállítása során különböző vegyi anyagokat is használnak, amelynek egy része káros az emberi egészségre, illetve a környezetre. A gyapjú és a pamut mellett gyakran szintetikus szálak kerülnek a ruhákba; a leggyakrabban használt anyag a poliészter, amelynek előállítása évente több mint 70 millió hordó olajat igényel. Ezek később mikroműanyag formájában okoznak gondot, már a mosás során a vízbe kerülhetnek: évente 500 ezer tonna mikroszál kerül így az óceánokba – ez 50 milliárd műanyag palacknak felel meg.
A gyártás jellemzően a fejlődő országokban (például India, Banglades, Kambodzsa) történik, ahol olcsó a munkaerő és előfordulnak fizetetlen túlórák, vagy éppen nem biztonságos, esetleg egyenesen életveszélyes a munkakörnyezet.
A javítás és újrahasznosítás támogatása megoldást jelenthetne a ruhaipar környezetkárosító hatásainak csökkentésére, akárcsak a kisebb mennyiségek forgalomba hozatalának, a környezetbarátabb és könnyebben újrahasznosítható textilanyagok használatának ösztönzése. Jelenleg a ruhák csupán 1 százaléka kerül újrahasznosításra, pedig ennek felskálázásával akár 80 százalékkal is csökkenthető lenne az ehhez kapcsolódó kibocsátás. Választhatunk olyan márkát, amely ügyel a fenntarthatóságra vagy vásárolhatunk használtruha boltokban. Az újrahasználat is jó megoldás lehet a pazarlás csökkentésére: manapság több ruhacsere-program/esemény is elérhető időszakosan, amikor saját megunt/kinőtt ruháinkat mások által feleslegesnek ítélt darabokra cserélhetjük.
Fast fashion
A fast fashion (gyors divat) kifejezés a gyorsan változó divatot jelenti, ami jellemzően olcsó alapanyagokból készült, a legújabb trendeket másoló ruházatot takar. A fast fashion üzletek célja, hogy minél rövidebb idő alatt (akár két hét alatt) juttassák el a kifutóról az üzletekbe a legújabb trendeket. A ruhák silány minőségűek, könnyen tönkremennek, így gyakran cserélődnek a gardróbban.
