A kínai gazdasági nehézségek miatt Peking az eddigi kurzus korrekciójára kényszerül. Az állami propaganda retorikája is enyhén változott. A Hszinhua hírügynökség honlapján "Hszi Csin-ping, a reformer" című cikkében Kína teljhatalmú elnökét pragmatikus gazdaságpolitikusként dicsérik. Ám az írás hangneme eltér az eddigiektől. Szembetűnő ugyanis, hogy az államfőt Teng Hsziao-ping méltó utódaként írják le a gazdaságpolitika tekintetében. Teng alkotta meg Kína 1992-ig tartó nyitáspolitikáját, ám az utóbbi években alig ejtettek szót róla. Ez a fajta nyitás ugyanis nem illik bele Hszi politikájába. Ám a cikk megállapítja: "megfigyelők szerint a Teng Hsziao-ping által meghirdetett szocialista piacgazdaság csak azért folytatódhat, mert Hszi Csin-ping maga az új korszak reformjainak kormányosa. Hszi beindította a Kínát mozgató motort".
A katasztrofális következményekkel járó maoista gazdálkodás és terror évtizedei után Teng radikális fordulatot kezdeményezett, emlékeztetett a Neue Zürcher Sonntagszeitung. A történelem folyamán először nyitotta meg a rendkívül szegény, tervgazdálkodást végző agrárállam kapuit a kapitalizmus előtt. Akkoriban a munkások még élelmiszer-utalványokat kaptak és államilag biztosított lakásokban éltek. Teng azonban különleges gazdasági övezetekkel kísérletezett, és azt hirdette: "Meggazdagodni dicsőséges". Engedélyezte magáncégek és tőzsdék létrehozását, és megnyitotta az országot a külföldi befektetők előtt. Az egykori pártvezető a reformprogrammal alapozta meg a 20. század egyik leglátványosabb gazdasági felemelkedését.
Az akkori reformok atyja azonban mindeddig nem illeszkedett a Hszi-féle rezsim narratívájába: elutasította a személyi kultuszt, és tíz évre korlátozta a kínai pártvezetők hivatali idejét, amit épp a jelenlegi elnök számolt fel. Teng eredményeit ezért egyre inkább a szőnyeg alá söpörték.
Teng Hsziao-ping nevének emlegetése összefügg azzal, a rezsim már egyre kevésbé leplezheti, hogy a Hszi Csin-ping által fémjelzett, a külföldi tőkét jobban megszűrő gazdaságpolitika mennyire zsákutcába manőverezte Kínát. A nemzetbiztonságra összpontosító államfő elriasztotta a befektetőket és a magánvállalatokat.
A gyengélkedő gazdaság vészjelzéseit már nem lehet figyelmen kívül hagyni: 2023-ban a közvetlen külföldi befektetések három évtized óta a legalacsonyabb szintre estek, csak 2022-hez képest több mint 80 százalékkal. Az ingatlanárak egymást követő nyolc hónap óta esnek. A tőzsdén 2021 óta 8 ezer milliárd dollár tűnt el.
Idáig vezetett az a gazdaságpolitika, ami figyelmen kívül hagyja a szabad piac alapelveit. Súlyos hibának bizonyult a technológiai ipar túlszabályozása is, amely jóval több mint 1 ezer milliárd dollár értéket semmisített meg. Az új adatbiztonsági és kémelhárítási törvények potenciálisan nemzetbiztonsági bűncselekménnyé változtatták az olyan hétköznapi üzleti tevékenységeket, mint a piackutatás, ami különösen a nyugati vállalatokat nyugtalanította.
A gazdasági visszaeséshez hozzájárult az is, hogy bár Hszi olyan fejlesztette a megújuló energiák és az elektromobilitás iparágait, valójában agresszív és versenytorzító iparpolitikát folytatott.
Pekingben most a nyitás jeleit lehet felfedezni, a kormánynak a kínai népi kongresszus ülésén bemutatott munkabeszámolója a koronavírus-járvány óta először a nemzetbiztonság helyett a gazdasági fejlődésre összpontosított. A cenzúra is enyhült. A Caixin üzleti magazin például március elején interjút közölt a Martin Wolf közgazdásszal és társszerkesztőjével.
A változások azonban korlátok között maradnak. Olivia Cheung, a neves londoni School of Oriental and African Studies munkatársa az NZZ-nek elmondta, "Hszi Csin-ping doktrínája aligha változik meg. Valószínűleg van némi mozgástér, ami lehetővé teszi a kiigazításokat, de nem hiszem, hogy lehetségesek az alapvető politikai változások" - véli. Cheung azonban elismeri: "Hszi nagyon aggódik a kommunista párt politikai biztonsága és saját biztonsága miatt is". Amikor személyes hatalma veszélybe kerül, az államfő átugrik ideológiai árnyékán.
