Kevés olyan XX. századi mű van a világon, ami annyira meghatározó kulturális jelentőséggel bír, hogy már nem is irodalmi alkotásként, hanem egyfajta kulturális hivatkozási pontként tekintünk rá. George Orwell 1984-e pont ilyen. Erre a regényre (valamint az Állatfarmra) hivatkozunk, amikor azt mondjuk „orwelli világ”, innen származik a „duplagondol” víziója. Az újbeszél, az 1984 Angliájának, azaz Óceániának redukált, bizonyos fogalmaktól megtisztított nyelve konkrét példája a nyelvi determinizmus elméletének, miszerint a nyelv meghatározza a gondolkodást: ha valamire nincs szavunk, arra nem is tudunk gondolni. Orwell szatirikus disztópiájának mintáját a sztálini Szovjetunió adta, de máig az 1984-re hivatkozunk, ha valahol súlyosan sérül a demokrácia intézménye, ha az állam megfigyeli polgárait, beleszól az életükbe, ha a média félreinformál. A megkerülhetetlen író 1950-ben bekövetkezett halála után hetven évvel lejártak a szerzői jogok, így Sandra Newman amerikai író – az Orwell Estate jóváhagyásával és biztatásával – megírhatta az 1984 női szemszögű változatát, a Juliát.
Egy parafrázis akkor jó, sőt, akkor van igazán értelme, ha hozzáad a valamit az eredeti műhöz. Ez a Julia esetében abszolút így van.
Sandra Newman nem csupán Winston Smith szerelme, Julia múltját alkotta meg, hanem elkalauzol Óceánia más területeire is, mélyebben elmerülhetünk az orwelli világban, a regény legnagyobb dobásaként pedig megismerhetjük a valódi Nagy Testvért. Első osztályú „fanfiction” született.
A könyvet a Helikon adta ki, a magyar fordítást Lukács Laura jegyzi, aki több, mára már általános fogalomként ismert óceániai kifejezést megváltoztatott. A magyar olvasók régóta Szíjgyártó László 1986-os fordításában ismerhették a regényt és az újbeszélt, majd negyven kiadást ért meg ez a változat. 2021-ben az 1984 már említett felhasználási jogainak lejárta után két magyar fordítás is született, az egyik Stier Ágnes, a másik Lukács Laura tolmácsolásában. Ez utóbbi a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg.
Lehet vitatkozni az újrafordítással, de egy bizonyos: épp az 1984 esetében, mely ennyire társadalmi-politikai regény, az eredeti megjelenés éve, azaz 1949 óta eltelt időszak történéseinek ismeretében talán megfontolandó gesztus a frissítés.
Ahogy Lukács Laura fordításának fülszövegében olvasható: „Ünnepelték és kiátkozták [a regényt] a hidegháború hosszú évei során. A sorompótól balra ezért, a sorompótól jobbra azért. Jelképpé és jelszóvá lett. Sorompó arra kell, hogy két oldalán ugyanazt a szöveget kétféleképpen lehessen érteni és értelmezni. Regény azonban nem arra való, hogy jelkép és jelszó legyen. Regény arra való, hogy olvassák, hogy szabadon olvasható legyen.” Lukács Laura tehát teljes joggal fogalmazza át a már ismert Szíjgyártó László által a magyar nyelvbe iktatott kifejezéseket, saját 1984-fordításához nyúl vissza, amikor most, Sandra Newman-nél például „újbeszél” helyett „újnyelvet” ír, „duplagondol” helyett pedig „kettősgondolt”. Mindez nem zavaró.
A Julia cselekményében még az 1984 tisztának tűnő viszonyai is bonyolultabbá válnak, az a bizonyos tenyérbe csúsztatott üzenet útja egy egészen más szemszögből láttatja Julia érzéseit és Winstonhoz fűződő kapcsolatát. Hiszen mit jelenthet az az üzenet, hogy „szeretlek” egy olyan világban, ahol a Szeretetminisztérium egy olyan hely, ahonnan az emberek nem távoznak élve, vagy ha igen, véglényekként, megkínozva, kitaszítottként. Sandra Newman regényében alapvetően két fogalom, a szeretet és a gyűlölet az alkotott világban való létjogosultságát kutatja fordulatos krimi módjára, megrázó eredményre jutva. Ahogy az 1984-ben, úgy itt is E/3.-ban folyik az elbeszélés, így valóságosan sose látunk Julia fejébe, kicsit olyan, mintha mi is „televideón” (nem pedig „teleképen”) keresztül figyelnénk meg a főszereplőt.
Megismerhetjük Julia múltját, a faluját, ahol a Bőségminisztérium jóvoltából szinte mindenki éhen halt. Tudva, hogy már kislánykorában szexuálisan kihasználta a Párt egyik embere, nem csodálkozhatunk, miért lesz kulcsfontosságú számára a testi viszonyok kialakítása: egykoron a prostitúció menekítette meg az éhezéstől. A kiszolgáltatottság, a psziché és a test kiárusítása alapvető tulajdonsága az orwelli társadalom tagjainak, ez alól Julia sem kivétel. Erotika, állatiasság és undor között szambázik a szöveg, a szex mellett az erőszak kap még jelentős hangsúlyt. A Julia e tekintetben sokkal keményebb, mint az eredeti mű, pedig az sem volt leányálom, a kínzások brutalitása, a fájdalom sebészi pontossággal való megrajzolása miatt a könyvet Orwell munkájára emlékeztető, sodró lendülete ellenére néha akaratlanul is félretesszük. Két körömkitépés és elektrosokk között érdemes nagyobb levegőket venni, lesz még rosszabb is.
A Juliában egyre több és több szereplőről derül ki, hogy minden igyekezete ellenére a Pártnak dolgozik.
„Mi vagyunk az ők” – jelenti ki az egyik karakter a regény fontos pontján. Az amerikai író parafrázisában fölerősödik a menekülés lehetetlenségének gondolata, hiszen mindenki a rendszer résztvevője, aki benne él, kilépni csakis a halállal lehet.
Sandra Newman úgy írt meg egy vadonatúj regényt, hogy a klasszikus mű erényeit mindvégig megőrizte, a Julia az 1984-hez méltó alkotás. Lelkileg megnyomorít a könyv olvasása, de letétele után ugyanazt a katartikus űrt érezzük, mint más remekműveknél.
Infó
Sandra Newman: Julia. Fordította: Lukács Laura, Helikon Kiadó, 2024.
