- Meglepetésként érte, hogy külföldi ügynöknek minősítették Oroszországban, vagy számolt ezzel a lehetőséggel?
- Soha nem barátkoztam a hatóságokkal, soha nem próbáltam a kedvükben járni - sem a szovjet, sem a posztszovjet hatóságoknak. Nem tudom nem idézni a nagy költő, Oszip Mandelstam szavait a hatalomról: "A hatalom olyan undorító, mint a borbély keze". Undorító és ijesztő - a borbély kezében borotva van, amivel torkokat vághat el. Magát a "külföldi ügynök" kifejezést is rendkívül ostobának tartom, mert azt feltételezi, hogy valaki másnak az érdekében cselekszem, és ezek az érdekek ellenségesek az orosz állammal szemben. De ez nem igaz!
És hogy ennek milyen következményei lesznek, majd meglátjuk. Egyelőre a könyveimet Oroszországban eltávolítják a kirakatokból, a vásárlók szeme elől elzárt polcokra száműzik, és a könyvtárak is leállították a könyveim kikölcsönzését az olvasóknak. A tapasztalataim viszont azt mutatják, hogy a következmények a szerző számára a lehető legkedvezőbbek - az ilyen betiltások ugyanis csak felkeltik a könyvek iránti érdeklődést.
- Véletlen egybeesésnek tartja, vagy tulajdonítható bármiféle jelentőség annak, hogy épp Alkeszej Navalnij temetése napján hozta nyilvánosságra az Ön külföldi ügynökké nyilvánítását az orosz hatalom?
- Meggyőződésem, hogy ez véletlen egybeesés, de jelzi a hatalom negatív viszonyulását a szólásszabadsághoz, különösen a kritikus véleménynyilvánításhoz.
Navalnij tragikus története ennek beszédes példája.
Maga Alekszej Navalnij temetése, illetve a többnapos zarándoklat a sírjához a temetőbe, jelzi, hogy a nép hősévé vált. Úgy gondolom, ötven év múlva minden orosz városban lesz egy Navalnij tér.
- Ön a szovjet hatalmat is bírálta, Putyin rezsimje ellen sem akkor emelte fel először a szavát, amikor az Ukrajna elleni háborút ítélte el. De mindaddig Oroszországban élt. Miért döntött úgy a háború kitörésekor, hogy immár el kell hagynia hazáját?
- Őszintén szólva, nem az én döntésem volt. Megérkezett a legidősebb fiam, aki már régóta nem Oroszországban él, és ő mindent eldöntött helyettem és a férjem helyett. Úgy tűnik, valahogy ösztönösen megértette, hogy Oroszországban a liberalizmus korszaka teljességgel véget ért, és hamarosan elkezdődik a leszámolás, ezért úgy döntött, hogy megvéd minket. Egy nappal később elhagytuk Moszkvát. Egy hét kilogrammos bőrönd - benne három könyv és három bugyi. Hosszú úton, átszállásokkal érkeztünk meg Berlinbe, és most már két éve Berlinben élünk.
Majdnem minden barátom elhagyta Oroszországot, legalábbis azok, akiknek volt lehetőségük rá.
Hatalmas károkat okoz az országnak ez a helyzet, amikor a tudósok, mérnökök, az olyan szakemberek, akik külföldön könnyen találnak maguknak munkát, tömegesen távoznak Oroszországból. Ez a jelenség eléggé összevethető az orosz szellemi elit több mint száz évvel ezelőtti, az 1917-es forradalom utáni távozásával. Engem nagyon foglalkoztat ez a történelmi párhuzam, sokat olvasok erről, és majd írok is róla valamit.
- Itt Magyarországon az Orbán-kormány csak befóliáztatja a neki nem tetsző irodalmi alkotásokat. Ez is traumatikus. Az Ön könyveit viszont kivonta az oroszországi forgalomból a hazai kiadója, művei a könyvtárakból sem kölcsönözhetők már. Hogy éli Ön ezt meg?
- A könyveimet, ahol még árulják, szintén fóliába csomagolják. A kiadómnak viszont ehhez semmi köze - ez egy felülről, az Igazságügyi Minisztériumtól kapott parancs. De én egyáltalán nem aggódom emiatt. Sőt, egyfajta reklámkampánynak tekintem ezt az eljárást. Fiatal koromban szamizdatot és a külföldön kiadott orosz nyelvű könyveket olvastuk, így került a kezünkbe Szolzsenyicin és Nabokov is. Az olvasás bármilyen korlátozása csak visszaüt, ellenhatást vált ki.
- Véleménye szerint a Putyin-rezsim miért fél az irodalomtól is? Ulickaja, Akunyin, Bikov, Rubinstein stb tud-e bármiféle ellensúlyt teremteni a rezsim által megszállt tömegmédia agymosásával szemben? Meg tudja rendíteni Putyin hatalmát?
- Ó, nem, nem hiszem, hogy a Putyin-rezsim fél az irodalomtól. A világon az emberek hét százaléka olvas könyveket, és e hét százaléknak is csupán a hét százaléka, vagyis nagyon kevés ember olvassa azokat a könyveket, amelyeket Ön és én olvasunk. Ez inkább egyfajta kulturális tisztogatási kísérlet arra, hogy felszámoljanak mindent, ami az embert olyan gondolatokhoz és következtetésekhez vezeti, amelyeket a televízió nem sugároz. Ez nemcsak a szólásszabadság, hanem a gondolatszabadság elleni támadás is.
- Lát esélyt arra, hogy Oroszország megszabaduljon az elnyomástól és szabad, demokratikus állammá váljon a közeljövőben?
- Sajnos, meglehetősen pesszimista vagyok e tekintetben: nem hiszem, hogy Oroszország egyszerűen eltévedt volna, és hamarosan visszatalálna a helyes útra. Úgy vélem, sajnos Oroszországot a közeljövőben semmiféle demokratikus átalakulás veszélye nem fenyegeti. Bárcsak tévednék.
- Mi a véleménye arról, hogy Ukrajnában gyakorlatilag betiltották az orosz irodalmat és orosz nyelvet?
- Ukrajna most egy grandiózus történelmi feladat előtt áll: meg kell szabadulnia Oroszország gazdasági és kulturális befolyásától, amely évszázadokon át rátelepedett. Csak sok szerencsét lehet kívánni Ukrajnának ezen az úton. Ugyanakkor Ukrajna keleti részén több millió olyan ember él, akik orosznak vallják magukat, és akiknek az orosz az anyanyelvük. Reméljük, hogy ez a folyamat kíméletesen fog lezajlani.
Névjegy
A kortárs orosz irodalom nemzetközileg legismertebb alkotóját, a 81 éves Ljudmila Ulickaját évek óta az irodalmi Nobel-díj egyik legnagyobb esélyese. Számos nemzetközi irodalmi díj birtokosa. Külföldön hamarabb lett híres, mint hazájában, a világsikert a Franciaországban 1995-ben kiadott Szonyecska című kisregény hozta meg számára, a 2006-ban megjelent Daniel Stein, a tolmács, a világirodalom hallhatatlanjai közötti helyét is bebiztosította. Műveit 32 nyelvre fordították le.
- Az ukrajnai háború kirobbantása óta nehéz orosznak lenni "Nyugaton", éppen az általánosítások és előítéletek miatt, legalábbis a sajtóhírek szerint. Sportolók és orosz művészek beszélnek erről. Ön is tapasztalt általános oroszellenességet, „ruszofóbiát”, vagy úgy látja képes a „nyugat” különbséget tenni az oroszok és a Putyin-rezsim kiszolgálói között?
- Őszintén mondhatom, hogy én személy szerint nem találkoztam semmilyen ruszofóbiával. A könyveimet számos nyelvre lefordítják, és sikeresen adják ki Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban egyaránt. Nemrég kaptam egy nagyon rangos német irodalmi díjat. „A lélek testéről” című novelláskötetem angol fordítását a Yale University Press adta ki. Egyelőre ennyi. Majd meglátjuk mi lesz ezután. Elvégre egy szokatlanul gyorsan változó világban élünk, és alig van időnk felfogni a körülöttünk zajló eseményeket.
Ma Oroszország nagyon mérgező és veszélyes államnak tűnik szomszédai számára. Oroszország azonban a tizenkilencedik században és a huszadik század elején jelentős mértékben hozzájárult a világ kultúrájához. Dosztojevszkijt és Tolsztojt, Malevicset és Kandinszkijt nehéz kitörölni a világkultúrából. Csajkovszkijt és Sosztakovicsot a világ minden hangversenytermében játsszák. És hogy mi lesz ezután - majd meglátjuk.
A hatalom nem felejt
Az Ukrajna elleni teljeskörű orosz agresszió 2022. február 24-i kirobbantása után az orosz kultúra jeles képviselői közös felhívásban illetve külön-külön is tiltakoztak a háború ellen. Ljudmila Ulickaja üzenetét magyar kiadója, a Magvető tette közzé.
„Ma, 2022. február 24-én háború kezdődött.
Úgy véltem, hogy nemzedékemnek, amely a második világháború idején született, szerencséje van, és mi háború nélkül élhetünk az Evangéliumban ígért "fájdalomnélküli, tisztességes és békességes" halálunkig. Nem. Ahogy ez most kinéz, nem fog sikerülni. És nem tudni, mibe torkollanak még e drámai nap eseményei.
Egyetlen ember és hű cinkosainak őrülete irányítja az ország sorsát. Csak találgatnunk lehet, mit írnak majd erről ötven év múlva a történelemkönyvek. Fájdalom, rettegés, szégyen – a mai napnak ezek az érzései.
Fájdalom – mert a háború minden élőt sújt – füveket és fákat, állatokat és ivadékaikat, embereket és gyermekeiket.
Rettegés – mert létezik összbiológiai ösztön, amely az élők saját életének és az utódok életének védelmére irányul.
Szégyen – mert ennek, az egész emberiség számára szörnyűségekkel terhes szituációnak az előidézésében nyilvánvaló a mi országunk vezetőinek a felelőssége.
A mai nap történéseiért viselt felelősségben mi, kortárs szemtanúk is osztozunk, valamennyien, mert képtelenek voltunk előre látni és megakadályozni e drámai eseményeket. Fékezzük meg a percenként fokozódó háborút és álljunk ellen a tömegtájékoztatási eszközök mindegyikéből honfitársainkra zúduló hazug propagandának.”
Az írónő több megnyilvánulásában kitért arra is, hogy szerinte a birodalmak kora lejárt, Oroszországot pedig ezen letűnt kor utolsó pillérének tartja, és arra számít, hogy a háború után az országra a szétesés vár.
A legismertebb orosz írókat sorra éri utol a Putyin-rezsim bosszúja. Külföldi ügynök lett Vlagyimir Szorokin, Dmitrij Bikov, Borisz Akunyint már a terroristák és szélsőségesek nyilvántartásába és körözési listájára is felvették, Dmitrij Gluhovszkijt távollétében 8 év szabadságvesztésre ítélték. Lev Rubinsteint, a legismertebb Putyin ellenes költőt januárban gázolták halálra Moszkvában.
