- Basch Péter: Hárommillió

Hány szemszögpárt zár be egy szűklátókör?
Hárommillió.

Egy, aki természetesnek veszi, hogy 2023-ban a MÁV összesen öt évet késett,
És azonnal blaszfémiát kiált, ha nem követi valaki a megye négyet.

Kettő, aki tudja, hogy az FBI figyeli Facebookon, és hogy ez nem csak egy poszttraumás stressz.
És nem tesz semmit, elég, hogy mindenki mindent csak szóvátesz, mindenki csak so Vates.

Három, aki elhiszi, hogy lehet halálos egy megfázás is, hisz beírta a keresőbe valamelyik tünetet –
És boldog attól, hogy ami nem öli meg, az legalább megerősíti benne a gyűlöletet.

Egyszer egy ilyen emberrel vettünk kéthazányi sorsjegyet.
Megsúgta előre, hogy honnan húzzak – a szélsőjobboldalival garantáltan nyerhetek –,
De én mégis a balt választottam, és inkább elveszítettelek.

Mert, tudjátok, olyan köztetek élni,
mint amikor az ingatlaniroda kirakatát kívülről egy hajléktalan nézi.

Kibaszott magányos, de egyenes.

Mert ha már csak azt jelenti majd a jóléti állam,
Hogy kimész a konyhába, kiveszed a hűtőből a tíz-napja-nem-ettél-meleg-ételt,
Készítesz hozzá egy pohár üres shake-et, és jó létvágyat hozzá,

Akkor megérted, hogy lett Magyarországból mennyország.
Megérted, hogy lett maradj országból menj ország.

A görögöktől mi nem a demokráciát vettük át, hanem az eposzi kellékeket,
hogy Achilles Achillese az Achillese volt, nálunk pedig Hajdú Péter Achillese a Sarka:
Lopni annyit jelent, mint a vaknak, ha átmegy előtte egy fekete macska.

Én nem tudom azt mondani erre a globális elhidegülésre, hogy természetes klímaváltozás.
Egy mélytengeri búvárnak próbálod elmagyarázni, hogy a munkád során mekkora rajtad a nyomás?

De tudom, hogy egyszer el kell múlnia ennek a permanens kényszerrettegésnek:
Hogy nem érezheti örökké magát tizenkétmillió magyar – túl kevésnek.

És én is elhiszem, hogy tartom ezeket a köteleket, mégsem ezek a kötelek tartanak össze.

Egyszer sikerült már elengednem magam, csak pont hegymászás közbe’.