A román államnak adott igazat a verespataki bányaprojekt meghiúsulása miatt ellene indított kártérítési perben a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjának választott bírósága - derül ki a Magyar Természetvédők Szövetségének közleményéből. A döntés értelmében tehát Romániának nem kell kártérítést fizetnie a pert kezdeményező Gabriel Resources Ltd. és Gabriel Resources (Jersey) vállalatnak, sőt utóbbiak kötelesek megtéríteni a perköltségeket az államnak.
Mint emlékezetes, a brit fennhatóság alá tartozó, a Jersey-szigeten bejegyzett Gabriel Resources és a kanadai Gabriel Resources Ltd. arany- és ezüstbányát készült nyitni a romániai Verespatakon. A terület bányászati engedélyét 1999-ben kapa meg az előbbi cég. A bányanyitás ellen széles körű tiltakozás kezdődött, helyi lakosok, civil szervezetek és egyházak egyaránt követelték a beruházás leállítását. Az arany és ezüst kinyerésére ugyanis egy ciánt alkalmazó technológiát terveztek használni a beruházók.
A bánya nyitása öt hegy, négy templom és temető, valamint egy ókori római vár romjainak az elpusztításával járt volna. A cég a korábbi információk szerint 300 tonna arany és 1600 tonna ezüst kitermelését tervezte.
2013-ban a román állam leállította az előkészületeket, ezért a vállalat kártérítésért perelt, a Gabriel Resources 6,7 milliárd dollárt követelt a román államtól. Verespatak a helyszínen lévő, római időkből származó aranybányával 2021 júliusa óta UNESCO világörökségi védettséget élvez, egyúttal felkerült a szervezet veszélyeztetett helyszíneket soroló listájára.
A Gabriel Resources vállalat jogi tanácsadóival elemzi a Verespatak-perben a választott bíróság által hozott döntést, és a többi opció mellett az ítélet megsemmisítésére irányuló eljárás megindítását is mérlegeli – közölte a vállalat szombaton.
A magyar ciánszennyezésper
2000. január 30-án Romániában átszakadt az aranymosással foglalkozó nagybányai Aurul vállalat egyik gátja, és százezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, onnan a Szamosba, végül a Tiszába. A szennyezés két hét alatt vonult le a folyó magyarországi szakaszán. Vásárosnaménytól Belgrádig kipusztultak a halak a folyóból. Akadt olyan rész, ahol a megengedett határérték 180-szorosa volt a nehézfém-koncentráció. A szakemberek akkori becslése szerint csak Magyarországon 1241 tonna hal pusztult el. De az élővilág sokkal gyorsabban regenerálódott, mint várták; a számítások szerint 2004-ben már 95 százalékban kiheverte a ciánmérgezést.
A magyar állam 2001-ben kártérítési pert indított az ökológiai katasztrófát okozó Aurul aranybánya ellen, 29,3 milliárd forintos számlát nyújtva be. A Fővárosi Bíróság 2006-ban közbenső ítéletként kimondta, hogy a katasztrófáért az időközben megszűnt Aurul jogutódja, a Transgold is felelősséggel tartozik. Időközben azonban jogerősen lezárult a Transgold csődeljárása is a román bíróságok előtt, és a cég törlésével a Fővárosi Bíróság alperes hiányában az eljárást megszüntette.
