Azt állította Sulyok Tamás, az új köztársasági elnök (a Mandiner című hetilapnak), hogy nemtelen támadásnak tartja az édesapjával kapcsolatban elhangzott vádakat. Mint mondta, „a rendszerváltást megelőzően, mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt. De létezett és a mai napig létezik egy olyan családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogy ezt korábban nyilatkoztam”.
Ezzel szemben a tény az, hogy akárhogy őrizte meg a történeteket a családi legendárium, maga Sulyok Tamás többféleképpen adta azokat tovább. 2021-ben az Indexnek például úgy, hogy a pártállami időkben apja „nemcsak a praxisát, hanem a teljes vagyonát is elveszítette. Az volt a balszerencséje, hogy egy harmincas évek végi bontóperben képviselt ügyfelének az ellenérdekelt házastársa lett a háború után a kommunista párt székesfehérvári első titkára. Mivel apám ott ügyvédeskedett, gyorsan eldőlt a sorsa. Ha akkor hazamegy, talán meg is ölik”. 2023-ban viszont a kolozsvári Korunknak már azt nyilatkozta, hogy „1946-ban édesapámat távollétében halálra ítélte a Népbíróság. Tíz évig bujkált Magyarországon papírok nélkül, hogy elkerülje a bitófát.” Arra a kérdésre pedig, hogy a kommunista rendszer szemében mi volt édesapja bűne, így válaszolt: „A háború után ingyen elvállalt egy válóperes ügyet egy olyan asszony védőügyvédjeként, akinek a férje a kommunista párt helyi titkára lett. (…) A párttitkárnak kapóra jött a leszámolás. Nemcsak a családunk vagyonát sajátították ki, hanem édesapámra halálos ítéletet mondtak ki.” Ezek szerint a családi legendáriumban egymásnak alapvetően ellentmondó verziók is keringtek. De ha így volt, akkor a rendszerváltás óta eltelt 34 évben a későbbi alkotmánybíró miért nem nézett utána annak, ami 1990 után már nem számított tabunak?
Azt is állította az elnök (ugyanott, korábbi nyilatkozatáról), hogy „ezt ismételni nem kívánom, értelmetlen vitákkal megterhelni a közéletet nem szeretném”.
Ezzel szemben a tény az, hogy itt nem értelmetlen vitákról van szó, hanem a valóság és a legendák ütközéséről, valamint arról, hogy ezzel miként néz szembe a köztársasági elnök. Ha a legendákat most már nem kívánja megismételni, akkor ebből az következik-e, hogy elfogadja a tényeket? Ez itt a kérdés. És mi a válasz?
Azt állította Orbán Viktor (a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évnyitóján), hogy a kormánynak nincs B terve, mindig előremegy. Arra hivatkozott, hogy az 1848–49-es szabadságharc alatt a székelyek parancsnokának azt jelentették, hogy teljesen bekerítették őket. „Mire a parancsnok azt mondta: ez a legjobb hír, mert akkor minden irányban támadhatunk. Ez a B terv, tisztelt Hölgyeim és Uraim” – közölte Orbán a kamarában.
Ezzel szemben a tény az, hogy a székelyek a minden irányban megindított támadás helyett mindenütt védekeztek, és bár a Nyerges-tetőn még megvívták a maguk thermopülai csatáját az osztrákokkal, hősies harcuk ellenére elbuktak, és a híres Gábor Áron, a tüzérség parancsnoka is meghalt. Ez lenne a B terv?
A szerző újságíró
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
