;

Facebook;Mark Zuckerberg;technikai hiba;Instagram;Messenger;Threads;

- Szünetjel a virtuális valóban

Csendes Armageddon köszöntött a minap a Meta-felhasználókra: órákig nem működött se a Facebook, se a Messenger, se az Instagram. A szolgáltatás helyreállt, még mielőtt felütötte volna a fejét a köztéri kannibalizmus vagy az üzletek fosztogatása, és Qanon-sámánok sem tizedelték a Parlament lapostévé-állományát. De az élmény nehezen felejthető. „Ha van valakinek 10-12 perce, igazán kitalálhatnánk egy közösségi médiumot, hogy gennyesre keressük magunkat” – tréfálkozott valaki füstjelekkel, ami az idő tájt egy Gmail-levelezőlista volt.

Mark Zuckerberg sajátos galaxisával sokan kritikusak azok közül is, akik nap nap után használják, s ezáltal lényegében működtetik. Mindez kiütközött azon is, hogy sokan fellélegeztek, amikor órákra elérhetetlen volt a platform.

A vonatkozó pajkos mémek szerint a Facebook atyja a romantikus órák érdekében kapcsolta le a szolgáltatást. „Délután?” – jegyezte meg erre egy egyetemista lány szkeptikusan, miután helyreállt a rend. Addig az említett levelezőlisták keltek életre. Vagy éppen a vezetékes telefonok. Sajtóhírek szerint a három évvel ezelőtti leállás idején még ezt az avítt kapcsolattartási sémát is nyolc-tíz százalékkal többen használták, az sms-forgalom a kétszeresére nőtt, és tizenöt százalékkal többet beszélgettek egymással az emberek telefonon.

Kapocs a külvilághoz

Számos tartalmunkat – gondolatainkat, térbeli helyzetünket, képi emlékeinket, szövögetett terveinket, vásárlási szokásainkat – bíztuk a Facebook-részvényesekre (és az algoritmusaikra). Az egyéni életünkben és a társadalmi szerveződéseinkben is kiemelt szerepet játszik ez a platform és a hozzá hasonlók. Persze sokat is kapunk tőle: olyan közösségi visszacsatolás-csomagot például (tetszikeket és ellenkező előjelűeket), amit a való világban esélyünk sem volna begyűjteni.

– Sajnos a magánéletünkben is nagyon kiszolgáltatottak vagyunk a Metának – mondja Forgács Mariann közösségimédia-szakértő. A Be Social digitális ügynökség társalapítója és társügyvezetője szerint nem sok születésnapot tudunk már fejből, kevés évfordulóra emlékszünk, és a barátainkról sem feltétlenül tudnánk túl sokat Facebook nélkül. Különböző rendezvények és események híre is itt jut el hozzánk. Hamarabb küldünk Messengeren vagy Whatsappon üzenetet, mint hogy felhívnánk egymást telefonon.

Sokan örömüket fejezték ki a Meta-szolgáltatások leállása miatt mégis. Mintha túlságosan telített lenne a felhasználók egy része, és többet adnának a platformoknak időben-energiában, mint amennyit érdemesnek tartanak.

– Akik örültek a leállásnak, ők is többnyire valamelyik Meta-platformon tették ezt, ami azért nem túl hiteles 

– jegyezte meg Forgács Mariann. – Nem feltétlenül függőség miatt használják az emberek ezeket a közösségi csatornákat. Sokaknak talán ez a kapocs a külvilághoz, vagy az egyetlen szórakozási forma. Ahogy az életben sok minden, úgy ez sem fekete vagy fehér.

A közösségimédia-szakértő nem lát trendszerű elfordulást a platformoktól. Erről azon analógia alapján kérdeztük, hogy a televíziót is egyre többen kiutasítják a nappalijukból, és választják helyette az analóg élményeket, a természetben például (igaz, minden mást megnézhetnek streamingszolgáltatók csatornáin.) Számosan érzik úgy, hogy olyasmi ömlik a nyakukba ezeken a csatornákon, amit soha nem akartak volna látni, hallani, érezni, legyen akár szó a propagandáról vagy akár a kevésbé kurrens tartalmak özönéről.– Nem látunk ilyen trendeket, maximum új platformokat próbálnak ki, éspedig többnyire a fia­talabbak. Úgy tűnik, a közösségi média az életünk részévé vált, csak esetleg máshogy használjuk, mint a kezdetekkor – mondja a szakértő.

Fröcsögő frusztráció

Ismerőseink körében rögtönzött kutatás alapján kétségtelen, hogy a közösségimédia-platformok minden téren alaposan beszivárogtak az életünkbe.– Miután rengeteg frusztráció szorult a magyar emberekbe, elképesztően komoly kihívás elviselni őket a közösségi médiatérben – mondja Gábor, aki a műszaki egyetemen tanul informatikát.

Százmillió 

dolláros (36 milliárd forint) bevételkiesést könyvelt el a Meta a Facebook, az Instagram és Messenger leállása miatt – írta a Daily Mail. A részvényekre gyakorolt hatás ebben az összegben nem látszik, értékük 1,5 százalékkal csökkent.

– Mintha nem vennék észre, hogy az üzenőfalra írtakat nemcsak a címzett olvassa és nem csak az egész falu, hanem adott esetben sok ezer másik ember. Ebből a fröcsögésből, ha nem tudjuk időben elfordítani a fejünket, ránk is kerülhet nem kevés. Felhúzzuk magunkat, és görgetjük tovább a nagy magyar gyűlölködés szikláit. Hadd maradjanak alatta minél többen! Az önmegtartóztatás a megoldás: igyekszem naponta néhány percekre használni a felületet…

Adrián pszichológiát tanul, és eltökélte, hogy nap nap után megvizsgálja: mit kapott aznap a Face­booktól. – A Brian élete című fenomenális Monty Python-mozi adta az ihletet, amiben a júdeai ellenállók veszik számba, mit is adtak nekik a rómaiak. És kiderül, hogy nem keveset – mondja a fiatalember. – A közösségi média is sok mindennel könnyíti meg az ember életét. Jobb, hogy van, mint ha vissza kellene térni a postai levelezőlapokhoz vagy az sms-ekhez. Igazából ez egy hatalmas tudástár vagy könyvtár, teszem azt amiben rengeteg információ van, de azok többsége az adott kereső számára mindig teljesen haszontalan.

De ha tudatosan közlekedsz benne, akkor nem átkozod magad a nap végén, hogy már megint eggyel több agyatlan kormányközeli Megafon-hirdetést néztél meg annál (nulla), mint amennyit az orvosod vagy a gyógyszerészed még elfogadhatónak tartana.

– Mi lehet megnyugtatóbb annál, hogy az egyik legkárosabb online platform elérhetetlenné vált? – kérdezi Iván rezignáltan.

– Természet, emberek! Vissza a természethez! – olvassuk Tibor sorait az említett Gmail-alkalmazásban. A kisvárosi könyvelőként dolgozó férfi Jean-Jacques Rousseau francia filozófust idézi, aki szerint az ember a természetből adódóan jó, csakhogy a társadalom megrontja. Szerinte a virtuális valóság teszi ugyanezt ma. – Az emberek sokkal normálisabban élik meg a mindennapjaikat a való világban. Persze – a klasszikus példa a közlekedés – előfordulnak ott is szélsőséges határsértések, de jellemzően vigyáznak egymás határaira az ismerősök és ismeretlenek. Mert ha nem teszik, a sajátjuk is sérül a következő alkalommal.

Ki kicsoda?

Egy közösségimédia-platform bedőléséhez a keddinél jóval nagyobb üzemszünet vezethetne szakértők szerint. Vagy akár egy konkurens szolgáltatás megjelenése: így járt a 2002-ben alapított s évekig roppant népszerű magyar iWiW annak idején. A G7 a minap azt írta: a 2014-ben megszűnt magyar közösségi hálózat védjegyei lejártak, ezeket pedig a Mediaworks vásárolta meg. Az iWiW az a fajta közösségimédia-felület volt, amit még nem a figyelemgazdaság irányított, az emberek közötti hálózatok feltérképezése volt a célja. Más sem hiányozna, mint az újraindítása…

ElsötétülésA Meta platformjai kedd délután fél ötkor váltak elérhetetlenné. A Facebook és az ahhoz kapcsolódó Messenger-alkalmazás, a Threads és az Instagram is kidobta a felhasználókat, és nem is engedte vissza őket. A szünet a pénzügyi veszteségen túl elsősorban presztízsvesztést okozott, amelyen a köznapi felhasználók mellett Elon Musk is némi malíciával tért napirendre. „Ha ezt el tudod olvasni, akkor a szerve­reink működnek” – közölte a Twitter-utód X tulajdonosa saját felületén.

„Kértem, hogy végezzenek tanulmányokat korunk e csúnya ideológiájáról, amely eltörli a különbségeket, és mindent egyformává tesz” – nyilatkozta nemrégiben egy vatikáni konferencián Ferenc pápa a gendertudományokról. Ebben sikerült közös nevezőre jutnia a magyar kormánnyal. „A gender – a marxizmus-leninizmushoz hasonlóan – inkább nevezhető ideológiának, mint tudománynak” – jelentette ki Rétvári Bence még 2017-ben, és később meg is szüntették az egyetemi gender szakot. Aki diplomát vagy doktori fokozatot akar szerezni gendertudományból, mehet Szerbiába, vagy megelégszik azzal, hogy mondjuk szociológusként foglalkozik a témával. Mi ez a görcsös riadalom? Nem mindannyiunk által megélt, létező jelenség, hogy a társadalom a nemek mellé meghatározott szerepeket, normákat rendel, amelyben sok más mellett hierarchikus viszony is kifejeződik? Gregor Anikó szociológust, az ELTE egyetemi docensét kérdeztük az őrült idegenkedés okairól, a társadalmi nem kutatásának valós céljairól.