Szokványos, mégsem megszokható hír, hogy Orbán Viktor rendszere egyre jobban érzékelhetően célként tűzte ki maga elé a Balaton elfoglalását. Az elképzelés nem azonnal pattant ki a maga teljességében valaki vagy valakik fejéből, ahogy mondani szokás: a tulajdonszerzésnek ez a visszatetsző formája az eltelt években kapott egyre teljesebb és határozottabb körvonalakat.
A NER ilyen-olyan figurái az első időkben magáningatlanok sokaságát vették meg a Balaton legfelkapottabb településein, ami a vagyongazdálkodás sajátos és bizonyos mértékig racionális formája. A bankszámlákon, de inkább a magánszéfekben őrzött százmilliókat és milliárdokat cseppet sem volt bölcs dolog ilyen módon parkoltatni. Befektették a „ne kérdezzük honnan és hogyan szerzett pénzt”, mert eljött az idő a Fidesz időszámításában, amikor már nem az volt a módi, hogy csöppet is szégyellnék saját gazdagságukat. Rogán nagyjából ebben az időben szokott rá a helikopterezésre.
Majd jöttek a nagyobb összegű üzletek. A Balaton-parti szálloda- és kempingvásárlások, megannyi nagyon, sőt túlságosan ismert névvel. És jöttek az erőteljes kormányzati háttérrel rendelkező alapítványok, amelyeknek egyetlen tollvonással adták tulajdonába a hazai viszonyok között hihetetlenül értékes ingatlanokat. Mások mellett egykori úttörő- és ifjúsági táborokat a Balaton partján. És itt jutunk el az elmúlt napok egyik botrányához, a fonyódligeti Erzsébet-táborhoz, amelynek gazdája, a Kárpát-medencei Gyerekekért Alapítvány a táboroztatott gyerekek biztonságára hivatkozva ezen a nyáron lezárja azt a másfél kilométeres fonyódi partszakaszt, amelyet eddig mindenki használhatott.
A terület az önkormányzaté, ahol a sajtóhírek szerint nem is tudnak a lezárásról, de a partszakasz átadása már megjelent a Magyar Közlönyben. Így megy ez manapság.