Németország alig egy hét alatt elérte, hogy nyugati partnerei ne tekintsenek rá megbízható szövetségesként. Olaf Scholz kancellár kikotyogta, hogy brit és francia katonák a helyszínen segítenek az ukránoknak a rakéták célba juttatásában, mire sokan kérdezgették Londonban és Párizsban: erre miért volt szükség? Az oroszok bizonyára addig is tisztában voltak a ténnyel, de kellemetlen, hogy ezt egy nyugati vezető is megerősítette.
Aztán kitört a lehallgatási botrány, az oroszok négy német tiszt beszélgetését tették közzé, akik a Taurus cirkálórakéták lehetséges bevetéséről elmélkedtek. A nyugati partnerek most felfoghatatlannak tartják, hogyan követhetett el akkora gondatlanságot a német hadsereg egyik vezető személyisége, aki kódolatlan hálózaton csatlakozott a beszélgetéshez. De ez csak az egyik gond. Annak tartalma is kellemetlen Berlinnek, hiszen kiderült, nem áll meg Scholznak az az állítása, amely szerint német katonákat is Ukrajnába kellene küldeni az 500 km távolságban lévő célpontok megsemmisítésére is alkalmas Taurus rakéták célba juttatásához, mert – bár nem rövid ideig tartó kiképzés után – erre az ukrán katonák maguk és képesek lehetnek.
Különösen Franciaországban orroltak meg a kancellárra, Emmanuel Macron keddi prágai látogatása során egyes szereplőket „gyávasággal” vádolt meg, amit a német vezetés magára is vett. Macron most igen népszerű Kijevben, kivált azon nemrég elhangzott kijelentése fényében, miszerint nem zárná ki, hogy külföldi csapatokat küldjenek Ukrajnába, amire Scholz a maga részéről az elsők között mondott nemet.
Most, amikor éppen a legnagyobb szüksége lenne Ukrajnának szövetségesei egységes támogatására, Kijev teljes széthúzást tapasztal. Washingtonra egyre kevésbé számíthat: mivel Donald Trump foglyává tette az amerikai képviselőház republikánus honatyáit, bizonytalan, valaha is megszavazzák-e a megígért 60 milliárd dolláros támogatást. Most pedig Berlin és Párizs is egymással vannak elfoglalva. Európa mintha nem fogná fel, hogy saját jövőjét veszélyezteti, ha nem lép időben.