A párizsi Musée d’Orsay, amely a világon a legtöbb impresszionista festmény letéteményese, 2024. március 26. és július 14. között „Párizs 1874. Találjuk fel az impresszionizmust” címmel a washingtoni National Gallery of Arttal közös kiállítást rendez Monet, Renoir, Pissarro, Berthe Morisot, Sisley, Degas, Cézanne és más, azóta már elfeledett festők műveiből.
Impresszió, a felkelő nap
„Az általam érzett impressziót fogom megfesteni” (Claude Monet)
1648 és 1793 között a Királyi Akadémia szabályozta Franciaországban a festészet és a szobrászat oktatását. A rajzokat például az antik szépségideált tükröző szobrok alapján kellett elkészíteni. A festészetet is korlátok közé szorították. Egy képnek a realitás ábrázolása volt a feladata. Kevés színt, többnyire sötéteket használtak, a meztelenséget pedig csak bibliai vagy mitológiai jeleneteknél lehetett bemutatni. Ezeket a szabályokat feszítette szét az impresszionizmus, utat nyitva a modern művészet számára. Ám a hivatalos „Salon” elutasította az újító művészek képeit, és csak a III. Napóleon által 1863-ban létrehozott „Salon des refusés” (Elutasítottak szalonja) fogadta be azokat. Némi sikert így is arattak, ám a közönség inkább gúnyolódott a festmények előtt, mintsem azok értékeit csodálta volna. 1866-tól néhány festő − Auguste Renoir, Claude Monet, Edgar Degas, Camille Pissarro és Alfred Sisley − akiket a hivatalos Salon elutasított, összegyűlt Édouard Manet körül a Guerbois kávéházban, hogy kicseréljék nézeteiket a festészetről. Miután műveikre nem találtak vevőt, úgy döntöttek, kiállításon hívják fel magukra a figyelmet.
Mintegy harminc festő részvételével 1874. április 15-én került sor az impresszionisták első kiállításának megnyitására. Itt született meg az impresszionizmus elnevezés is. A névadó a festő és műkritikus Louis Leroy, aki a Charivari című szatirikus lapban 1874. április 25-én megjelentetett egy cikket, amelyben beszámolt az impresszionisták első kiállításán Joseph Vincent, akkor elismert festő társaságában tett látogatásáról. A gúnyos hangvételű írást azzal kezdte, hogy „megpróbáltató napon” vannak túl. Valamennyi festményhez elmarasztaló megjegyzéseket fűztek, mígnem elértek a 98-as számmal ellátott képhez, Monet Impresszió, a felkelő nap című festményéhez: „Mit ábrázol ez a festmény? Nézze csak a katalógusban – »Impresszió, a felkelő nap.« Impresszió, tudtam. Én is erre gondoltam, mivel impresszionálva vagyok, kell benne lennie impressziónak…És micsoda szabadság, mily könnyed kivitelezés! A félkész tapéta is kidolgozottabb, mint ez a tengert ábrázoló kép.” Leroy azt a címet adta cikkének: Az impresszionisták kiállítása.
A festménynek Monet eredetileg a Le Havre látképe címet adta. A kiállítás előtt a katalógus számára jelezte: „Ezt írják: Impresszió”. Azóta számtalan művészettörténész elemezte a festményt, és főként három dolog köré csoportosították észrevételeiket. Az első a nap, amely kétségkívül a kép központi eleme. Meleg színével és határozott körvonalaival elüt a kikötő ködös és elmosódott, hideg tónusú környezetétől. A kutatók még azon is vitatkoztak, hogy a felkelő vagy a lenyugvó napot festette-e meg Monet. Csak 2014-ben került a kérdés nyugvópontra. A kép elkészítésének idejére vonatkozó meteorológiai jelentések, az árapály helyzete, a csillagok állása alapján kimutatták, hogy a felkelő napról van szó. Még azt is meg tudták mondani – aminek ugyan semmi jelentősége nincs a festmény szempontjából −, hogy pontosan 1872. november 13-án, reggel 7 óra 30-kor, napfelkelte után 30 perccel festette Monet a képet néhány óra alatt, szállodai szobájából a Quai de Southamptonon. A második fontos eleme a képnek a kikötő. Monet Le Havre-ban nőtt fel, jól ismerte ezt a hatalmas forgalmú tengeri kikötőt, amely több festményének témája lett, mint a Le Havre kikötője vagy a Le Havre, a kikötőből induló halászhajók. Azt is megjegyzik a szakértők, hogy Monet-t William Turner, a modern művészet egyik előfutárának képei inspirálták a kikötő megfestésében. Ugyanakkor nem egy szirtfalat vagy strandot, hanem az iparosodott kikötőt ábrázolja a kép. A gyárak kéményeinek füstje megváltoztatja az atmoszférát és a színeket, egyfajta szmog érzetét keltve. A füstöt okádó gyárkéményeken kívül gőzhajók, vitorlások és a dokkok tipikus darui is felfedezhetők a képen. Végül az impresszionista stílusról kell szólni. Amikor cikkében Leroy „félkész tapétáról” beszél, Monet gyors ecsetvonásaira utal, ami a befejezetlenség érzetét kelti. Ám pontosan ez a technika az impresszionizmus legfőbb jellemzője. Az impresszionisták általában a szabadban festettek és viszonylag gyorsan, nagy ecsetvonásokkal. A színek kevéssé keverednek, egymás melletti foltokban jelentkeznek. Ezen a festményén Monet alul vízszintes, hosszú kék foltokat rakott fel, így érzékeltetve a víz mozgását és a tükröződéseket.
Van Gogh és a csillagok
„Nagyon nagy szükségem van a vallásra. Ezért éjszaka kimegyek, hogy megfessem a csillagokat” (Vincent van Gogh)
Az országszerte megrendezett kiállítások között kiemelt helyet foglal el a dél-franciaországi Arles-ban lévő Fondation Vincent Van Gogh 2024. június 1. és szeptember 8. között megtekinthető Van Gogh és a csillagok című tárlata, hiszen itt szerepel a világ egyik legismertebb festménye, a posztimpresszionizmus legnagyobb festője, Vincent van Gogh Csillagos éj (Ciprusok és falu) című remekműve. Az 1889-ben festett, „mitikus műnek” nevezett alkotás mind a mai napig foglalkoztatja a művészettörténészeket. Megállapították, hogy azt a tájat ábrázolja a kép, amit a művész a Saint-Rémy-de-Provence-ban lévő elmegyógyintézet szobájából láthatott. Van Gogh önként vonult be a kórházba 1889. május 8-án, azután a krízis után, amit fülének levágása követett. A New York-i MoMA-ban őrzött remekmű egyike a világ leghíresebb képeinek, amely egyöntetű vélemények szerint van Gogh mentális instabilitásának kivetülése és egy meg nem értett zseni lázadása. Azok a kutatók azonban, akik mélyebbre ástak a kép keletkezésének történetében és magának a műnek az interpretálásában, azt állítják, hogy a festő korántsem véletlen módra alkotta meg festménye egy-egy részletét, hanem mindegyiknek megvan a maga jelentése. Az első, ami a feltűnő, a spirális vonalak, amelyek egy hatalmas hullám képzetét keltik, amely elárasztja az égboltot. Bármily meglepő, a képnek ez a részlete nem egy őrült elme szülötte, hanem van Gogh asztronómiai ismereteinek megjelenítése. A festő ugyanis megszerette az akkor népszerűvé váló tudományt, rendszeresen olvasta az Asztronómia című folyóiratot, amit barátja, Camille Flammarion adott ki. Hatalmas örvénye megfestéséhez van Gogh valóságos csillagködök fényképeit használta fel. Az égbolt dinamikus, hullámzó, akárcsak egy folyó vize.
Nemcsak művészettörténészek, tudósok is behatóan tanulmányozták a festményt. Asztrofizikusok megállapították, hogy A csillagos éjen ábrázolt Hold hűen tükrözi az 1889. május 25-én Saint-Rémy-de-Provence egének holdfázisát. Az archívumokból azt is előbányászták, hogy amikor van Gogh a képet festette, a Pásztorcsillag különösen fényes volt. Innen van az – mondják a kutatók −, hogy festmény egyik csillaga fényesebb a többinél. A koncentrikus körökkel ábrázolt Hold és a csillagok erős kisugárzásúak, ám maga a falu sötétben marad. Ez a falu és tornya van Gogh szobájából nem volt látható, a feltételezések szerint ezt a részt a művész emlékezetéből merítette. A kép előterében lévő ciprusokat a művészettörténészek a festmény egyik legfontosabb elemének tartják. A dús, lángként lobogó növény mintegy hidat képez az ég és a föld között. A fa és annak előtérbe helyezése nem véletlen választás a művész részéről. A ciprus a temetők fája, a halál felidézője, amely van Gogh szerint egy megnyugvás, mivel egyetlen módja az égi univerzum elérésének. A ciprusok van Gogh festészetében kiemelkedő helyet foglalnak el. Ugyanabban az évben keletkezett a Ciprusok című képe, mint a Csillagos éj. 1889. június 25-én testvéréhez, Theóhoz írt levelében így beszél a ciprusokról: „A ciprusok még mindig foglalkoztatnak, olyant szeretnék belőlük csinálni, mint a napraforgós képek.”
Virtuális kirándulás a múltba
A Találjuk fel az impresszionizmust című kiállítással párhuzamosan a Musée d’Orsay-ben a virtuális valóságban is sétát tehet a látogató. Az „Egy este az impresszionistákkal. Párizs 1874” című, 2024. március 26-tól augusztus 11-ig tartó program keretén belül a közönség 45 percre visszatérhet a múltba, láthatja Nadar műtermét, ahol az első impresszionista kiállítást rendezték, fülhallgatón át hallhatja Monet, Renoir, Degas, Morisot, Cézanne és Pissarro hangját, amint művészetükről beszélnek. Bemutatásra kerülnek a Salon festményei, a Grenouillère-sziget a Szajnán, ahol Monet és Renoir egymás mellett alkotta képeit, továbbá Monet szállodai szobája Le Havre-ban, ahonnan az impresszionizmus címadó képét festette. A több mint két évig tartó munkával elkészült bemutató a rendezők szerint felejthetetlen élményt nyújt a látogatóknak. A kiállítás megnyitója napján, 2024. március 25-én a francia posta egy tizenkét impresszionista remekművet ábrázoló bélyegtömböt hoz forgalomba hárommillió példányban.
