- Fábián Krisztina: Amiben élünk

Azt mondják bizonytalanság, amiben élünk, ám
csak ők nevezik így, mi itthon vagyunk. A falu
utolsó utcájáig slattyogó földút nem óbégat közvilágításért,
vaksötétben is hazavisz. Ideszülettünk mind az öten, anya arcát
a két legkisebb születése előtt jócskán meggyűrte
az aggodalom. Végül mindkettő hazajöhetett, és úgy folyt
tovább az életünk, ahogy előtte.

A bizonytalanság, amiben élünk, amit
talán csak mások mondanak annak, nekünk
az egyetlen biztos az életünkben. A csupasz házat hordozó
kietlen udvart egykor drótkerítés védte, akkor még volt
mitől óvni a miénket. A drótnak már nyoma sincs, de nem is kell
a védelem, hiszen nincs semmink, csak mi vagyunk magunknak. A kis szoba
ágyakkal telezsúfolva dacol az egy főre jutó négyzetméterrel.

A bizonytalanság, amiben élünk, nekünk szabadság, ami
lebont minden korlátot, ahol fellélegezhetünk, ahol nem kell
jól viselkednünk. A hely, ami éhség ellen lopásra kényszerít
és a kicsiket csikkszedésre neveli. Eltűri, hogy ne fogadjunk
szót, hiszen általában nincs senki, akinek kellene. Ha meg dülöngélve
hazajön, aludni tér.

A bizonytalanság, amiben élünk, néha keretet hazudva
kenyérdarabot nyom a kezünkbe, iskolába zavar és adományként
gyűlt használt ruhákba bújtat. Összetartásra bír, találékonyságra
ösztönöz és kikényszeríti, hogy megvédjük a kisebbeket. Időnként egy
erre poroszkáló fekete autó sötét szélvédője kíváncsiságot ébreszt
bennünk, és kamasz húgomat nem tudom lebeszélni róla, hogy beüljön
a drogos sofőr mellé.

A bizonytalanság, amiben élünk, állandónak tűnik. Őszinte,
és nem ígér gondtalan jövőt, legókockákból épült gyerekszobát, benne
jóllakott álmokkal. Nem követel tanulást, nem úgy, mint
a volt padtársam szülei, akik annak idején eltiltottak
minket egymástól. Jól ismerjük, kiigazodunk
képlékeny buborékfalai közt, melyek akkor sem pukkannak szét, ha
dacból nekifeszülünk.

A bizonytalanság, amiben élünk, egyszerre
megváltozik. Az érzés hasonló, a helyszín más. Egyedül
dob hasonló korú fiúk közé, testvéreimnek
nélkülem máshol kell boldogulniuk. A megszokott
régit egy ismeretlen váltja fel, ami elvárja az alkalmazkodást.
Élni akarok, és szeretném valahogy életben tartani az ágyakkal
telezsúfolt szobában egyedül
maradt anyámat is.