Nézem a plakátot: a magyarok döntöttek, 99 százalék nem a génmódosított ukrán gabonára. Az alultájékoztatás ötvözete az ukrán- és EU-ellenességgel! A kormány persze megvédi a magyar érdeket. De mi is itt a magyar érdek?
Magyarországon mintegy százezer ember él gabonatermelésből. Számukra valóban csapás a hazainál olcsóbb ukrán gabona, mert lenyom(hat)ja az árakat. Ami a többi kilencmilliót illeti, nekünk nem lenne olyan nagy baj, ha olcsóbb lenne a búza ára. Mert akkor olcsóbb lesz a liszt, a kenyér, a kifli, a gríz, a pilótakeksz. Vagy legalább nem drágul. Még csak nem is afféle falu-város ellentétről van szó, mert az állattenyésztő gazdák speciel szintén az olcsó gabonában érdekeltek.
Ahhoz, hogy az ukrán búza vagy kukorica olcsóbb legyen a magyarnál, nem kell génmódosítottnak lennie. Ukrajnában van a világ legjobb talaja, a csernozjom vagy feketeföld. (Hazánknak is van belőle, csak ténylegesen és arányaiban is jóval kevesebb). Ukrajnában a munkaerő olcsóbb, a birtokszerkezet kevésbé szétaprózott, mint nálunk.
A génmódosítás vádja viszont eleve gyanús, mert nem is olyan régen még „az EU-ban nem engedélyezett növényvédőszerekkel” magyarázták az alacsonyabb árat. Lehet, hogy az ukrán gabona génmódosított mivolta épp annyira igaz, mint az, hogy az EU migránsgettókat szeretne látni Magyarországon?
Egyébként, ha érzelmileg állok hozzá, a géntechnika nekem is ellenszenves. Kicsit ijesztő. Ha ésszel nézem, valamennyire más a helyzet. A minap olvastam, hogy az új gén szerkesztését és beépítését felváltotta a meglévő gének módosítása. Az az irány, hogy a növény a kártevőkkel szemben védettebb, a klímaváltozással szemben alkalmazkodóbb legyen. Kérdés, ez káros-e az emberre, és egyáltalán kikerülhető-e. Nem okoznak-e több kárt a növényvédőszerek (embernek, kertészetnek, a szabad természetnek), mint a génmódosítás? Szívesen látnék, valamelyik nagy - például közszolgálati - tévécsatornán egy szakmai beszélgetést tudósok, szakemberek részvételével, politika nélkül: mi is a helyzet ezzel a génmódosítással.
A magyar gabonatermesztés igazából csak védett piacon versenyképes. A középkorban, korai újkorban nem is adtunk el külföldre. A búzát, kukoricát és a többit csak hajón gazdaságos igazán szállítani, és nekünk tengerünk nincs, a Duna rossz felé folyik. Mária Terézia kettős vámhatára (ami iparunkat elsorvasztotta, de a szántóföldi művelést segítette), később az Osztrák-Magyar Monarchia vámuniója, majd a KGST, végül az EU védte piac tette lehetővé gabonaexportunkat. Ennek híján, például az 1920-as vagy az 1990-es években a magyar földművelés csak vergődött. 1900-ban Triesztben olcsóbb volt az orosz vagy amerikai búza, mint a magyar, noha azt már ezer kilométereken át szállították. 2015 körül Hamburgban olcsóbb az argentin vagy uruguayi kukorica (átutazva az Atlanti-óceánon), mint a magyar a tárolókban, amikor még alig rakódott rá üzemanyagköltség. Ma is így van.
Persze, tudom én, könnyű nekem itt, a billentyűzet mellett, nehezebb kinn a földeken. De tudom azt is, könnyebb traktorokkal felvonulni és piacon kívüli eszközökkel eltávolítani a versenytársat, mint versenyképesnek lenni vagy szerkezetet váltani. Pedig hozzáértők mondják: a zöldségtermelésben vagy állattenyésztésben vannak tartalékok, a gabonatermesztésnek visszább kell szorulnia. Van lehetőség a biotermelésben, vetőmagelőállításban. A búza vagy kukorica ötezer hektáros óriásfarmokon megy igazán, csak ilyen nekünk kevés van.
Valaha, amikor a mezőgazdaságnak oly nagy szerepe volt a magyar gazdaságban, nem mondhattuk úri gesztussal: vegyük külföldről, ha ott olcsóbb. Ma, amikor a mezőgazdaság csak a GDP 5 százalékát adja, amikor az olcsóbb külföldi gabona a gazdák egy részének is előnyösebb lenne, más a helyzet.
Az már igazán mellékes, hogy a gabonalobbi (a mezőgazdaságból élők kisebbsége: negyede?) és a Fidesz között a gyurcsányi idők óta stratégiai szövetség van. Vajon „a gazdák védelme” - vagyis a gabonalobbié - volna a nemzeti érdek?
A szerző tanár.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
