Nehezen teszi túl magát a kormány, az ellenzék és a közvélemény a múlt csütörtökön megrendezett rochdale-i időszaki választás kimenetelén. A volt Labour, független, majd Respect párti George Galloway egy évtized utáni visszatérése a parlamentbe a 2019-ben általa alapított Workers Party of Britain (WPB) élén nem okozott ugyan meglepetést a felelőtlenül kaotikus és elképesztően megosztó kampány után, mégis általános megrendülést okozott. A 69 éves szélsőséges bajkeverő mellesleg előkelő társaságban van: rajta kívül egyedül Sir Winston Churchill képviselt négy különböző választókerületet Westminsterben. Galloway hétfőn letette a hivatali esküt az alsóházban, "nagy örömmel nézve" a kihívás elé.
Rishi Sunak drámaian reagált a rochdale-i eseményre, amikor még péntek este beszédet tartott a Downing Street 10. előtt. Közel másfél évvel ezelőtti beköltözése óta először került elő az általában rendkívüli bejelentésekhez, mint kormányfői lemondásokhoz használt, minden új lakó személyes ízlését kifejező pulpitus. Így adott az első brit-ázsiai miniszterelnök külön hangsúlyt elszántságának, hogy "ami sok, az sok", sürgősen fel kell lépni a "szélsőséges zavargások és bűncselekmények közelmúltban elhatalmasodott sokkoló megnövekedésével szemben". A kormányfő meglátása szerint az "iszlám szélsőségesek és ultrajobbos csoportosulások "az extrémizmus mérgét szórják szét". Közvetlenül is válaszolva Galloway választási győzelmére, "ijesztőnek" nevezte, hogy Rochdale olyan jelölt mellett tette le a voksát, aki "nem veszi tudomásul az október 7-én megtörtént rémségeket, dicsőíti a Hezbollah-t és Nick Griffin, a British National Party volt rasszista vezetőjének támogatását élvezi". A két brit szélsőséges mozgalom "egymást táplálja és bátorítja, hazugságokat terjeszt az Egyesült Királyságról és a brit értékekről. Válaszul fel kell készülnünk arra, hogy minden körülmények között és akármilyen nehézséget is jelent mindez, kiállunk a mindannyiunk számára fontos ügyek mellett".
A kormányfő által felvázolt konkrét akcióterv része, hogy a Scotland Yardnak az eddigi gyakorlattal ellentétben nem pusztán "menedzselnie" kell a minden második szombaton sorra kerülő százezres nagyságrendű palesztinpárti tüntetéseket, hanem azok rendjét is biztosítania kell. "Nem lehet szót emelni az erőszakos dzsihád mellett. Nincs az a szövegösszefüggés, melyben elfogadható antiszemita tartalmakat kivetíteni a Big Benre, miközben a parlament az izraeli-gázai tűzszünetről szavaz". A kormány meg fogja akadályozni, hogy "gyűlöletet keltő prédikátorok" léphessenek be az országba. A már korábban azonosított szélsőséges szónokokat felteszik egy a határállomásokon használt figyelmeztető listára, melynek alapján nem bocsátanak ki számukra vízumot.
Néhány nap távlatából különösen úgy tűnik, hogy Sunaknak csak apropót jelentett George Galloway előkerülése a politikai süllyesztőből. Ugyanezeket a gondolatokat már régebben is elmondhatta volna, mint ahogy a tervezett lépések sem újak. Származását tekintve a kormányfő kiemelt pozícióban van annak bizonyítására, hogy az Egyesült Királyság alapvetően nem fajgyűlölő ország. Politikai elemzők, köztük Katy Balls a Spectator hetilapban jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy Sunak sem pozitív, sem negatív értelemben nem tesz említést a Munkáspártról, így próbálva meg felülemelkedni a politikai vitákon. Sir Keir Starmer, az ellenzék vezére a feszültség enyhítése érdekében nagyon gyorsan támogatásáról biztosította a kormányfőt. Igazat adott politikai riválisának abban, hogy "egységre szólít fel és elítéli az utóbbi időben tapasztalt elfogadhatatlan és lázító viselkedést. Az állampolgároknak joguk van megfélemlítés nélkül élni az életüket, a választott képviselőknek pedig képeseknek kell lenniük arra, hogy nyugodtan végezzék munkájukat és rettegés nélkül adhassák le szavazataikat. Ebben minden pártnak egyet kell értenie és ezeket a jogokat mindannyian meg akarjuk védeni".
A The Times napilapnak egy egész dosszié áll a rendelkezésére, melyből számos példát hoz nyilvánosságra arról, milyen megfélemlítő taktikát folytat a Palestine Solidarity Campaign különböző városok, köztük London, Cambridge és Luton parlamenti és önkormányzati képviselőivel szemben. Demonstrációkkal akadályoz meg tervezett üléseket, tanácskozásokat. Múlt héten egy étteremben rendezett munkáspárti esemény előtt tüntetők azt ordították Gareth Thomas és Sir Chris Bryant képviselők felé, hogy "amíg ők esznek, gyermekek éhen halnak". Hove-ban ugyancsak a munkáspárti honatyát támadták meg "Mondd meg Peter Kyle, hány gyereket gyilkoltál meg ma?" kiáltással. A palesztin szervezet közleményben válaszolt a cikkre. Arra hivatkozott, hogy a "nyilvános helyeken, mint a parlament, tanácsházák és képviselői irodák előtt rendezett békés tüntetések törvényes mechanizmusok a társadalom véleménynyilvánítása számára".
