Az ukrán parlament februárban fogadta el azt a törvényt, amely lehetővé teszi a katonák lefagyasztott ivarsejtjeinek felhasználását haláluk esetén. Amint Volodimir Zelenszkij elnök aláírja, lehetővé válik az ukrán katonák özvegyeinek, hogy elhunyt partnereiktől gyermekük szülessen. A törvény hatálya a sebesült katonákra is kiterjed, ha a sérülésük előtt lefagyasztották az ivarsejtjeiket, és ha olyan károsodást szenvedtek a háborúban, ami lehetetlenné teszi a természetes úton történő fogamzást. Az ukrán állam ezenfelül finanszírozza is a lefagyasztott sejtek három évig történő tárolását. Irina Feskova, a harkovi SANA MED reprodukciós központ orvosa a CNN-nek elmondta: a klinika az ivarsejtek ingyenes fagyasztását és tárolását kínálja a katonáknak már az orosz invázió első hónapjai óta. Míg korábban néhány ember érdeklődött az eljárás iránt, mára ez az igény megugrott.
A halál utáni megtermékenyítés szabályozása az Európai Unióban sem egységes, a tagállamok többségében tilos, vagy egyáltalán nem szabályozott – írja De Negri Laura, a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet munkatársa a Közjegyzők közlönyében megjelent cikkében. Csak néhány országban írják elő pontosan azokat a feltételeket, amelyek mellett ez az eljárás alkalmazható. Ilyen például Hollandia, Görögország, Belgium, Spanyolország, Macedónia, Horvátország, Lengyelország, Csehország, és a Brexit előtt ezen országok közé tartozott Nagy-Britannia is. A legtöbb tagállami jogszabály, amely egyáltalán lehetővé teszi a halál utáni megtermékenyítést, azt az ivarsejtdonor kifejezett hozzájárulásához köti. Az, hogy egyes tagállamok korlátozzák, sőt büntetik a posztmortem megtermékenyítést, onnantól kezdve értelmét veszti, hogy a szomszédos országban vagy egy másik európai államban az eljárás minden további nélkül lefolytatható. Éppen emiatt az Európai Unió szintjén legalább azt szükséges volna egységesíteni, hogy az eljárás engedélyezett vagy tilos. Miután az eljárás már több európai tagállamban is engedélyezett, annak uniós szinten való megtiltása nehezen volna kivitelezhető.
Sándor Judit bioetikus, a CEU tanára szerint a mesterséges reprodukciós eljárások az örömteli gyermekvállalás eszközei, de semmikép nem alkalmasak arra, hogy elvesztett emberéleteket pótoljanak. A post-mortem reprodukciónak sokféle formája van. Ha az embrió már létrejött, és folyékony nitrogénben várakozik a beültetésre, de az ivarsejtet adó apa időközben elhalálozik, a magyar jog szerint az özvegy is kérheti a beültetést. Ilyenkor, mivel együtt kezdtek bele az in vitro eljárásába, a férj/élettárs szándéka nyilvánvaló. Ha még nincs megtermékenyített petesejt, azaz lefagyasztott embrió, akkor a petesejt halál utáni megtermékenyítése nem lehetséges. Szerencsére a magyar egészségügyi törvény szerint a reprodukciós eljárás – amennyiben a női ivarsejt megtermékenyítése már megtörtént – a házastársi/élettársi kapcsolat megszűnése után az egyedülállóvá vált nőnél tovább folytatható. Amennyiben a megtermékenyítés testen kívül történt, és az embrió beültetésére még nem került sor, a házastársak/élettársak a reprodukciós eljárás megkezdése előtt, együttes kérelmükben az eljárás folytatását a házastárs/élettárs halála esetére előzetesen kifejezetten kizárhatják.
Etikai szempontból jóval összetettebb kérdés, amikor haldokló vagy kómás állapotban lévő férfiból ivarsejtet nyernek a partner kérésre a gyermekvállalás érdekében. Ilyenkor a férfi szándéka legtöbbször nem ismert, a testi integritáshoz való jogát már nem tudja gyakorolni, ezért a legtöbb ország nem engedélyezi ezt a lehetőséget (az Amerikai Egyesült Államok a kevés kivétel egyike).
Az utóbbi időben több olyan jogeset is keletkezett, amikor nem a túlélő házastárs/ élettárs, hanem a leendő gyermek nagyszülei kívánták a mesterséges reprodukciós eljárást igénybe venni elhunyt gyermekük genetikai leszármazójának létrehozásával – mondta Sándor Judit. Izraelben 2012 júniusában egy fiatal katona, Omri Shahar életét vesztette egy autóbalesetben. Halálakor a szülei petíciót nyújtottak be az izraeli családi bírósághoz a posztumusz spermalevétel érdekében. A kérelmet jóváhagyták. Egy év múlva a szülők újabb kérelmet nyújtottak be ezúttal arra, hogy a spermiumot felhasználják egy adományozott petesejt megtermékenyítésére, hogy az embriót beültessék egy béranya méhébe, majd pedig a gyermek felneveljék. Példátlan döntéssel a bíróság jóváhagyta a kérelmet. A genetikai folytonossághoz való jogot azonban a világ legtöbb államában nem ismerik el.
Harmadik lehetőség, amikor a férfi maga gondoskodik előre a halála vagy betegsége esetén a genetikai utódjairól úgy, hogy spermiumokat helyez letétbe egy ivarsejttárolással foglalkozó intézményben. Ha később maga kívánja ezeket felhasználni, ez lehetséges, de a halála után az özvegye/élettársa reprodukciós igényeinek elismertetése már sokkal nehezebb. A reprodukció ilyen értelemben nem szimmetrikus, hiszen ha a feleség/élettárs nem vállalkozik a terhességre, erre semmilyen módon nem kényszeríthető még akkor sem, ha előzetesen volt ilyen megállapodás a felek között.
Arra a kérdésünkre, hogy egy gyászoló özvegy vajon megfelelő lelkiállapotban van-e ahhoz, hogy képes legyen tudatosan, átgondoltan meghozni egy ilyen döntést, a bioetikus elmondta: „Való igaz, hogy a gyász elmúltával esetleg másképp gondol az özvegy az elhunyttal való közös gyermek lehetőségére, ezért célszerű egy bizonyos várakozás időt hagyni az ilyen döntéseknek. Macedóniában például, ahol a törvény 2008 óta megengedi a posztumusz reprodukciót, az özvegynek a halál időpontjától számított legalább egy évet kell várnia.”
Amikor Natalia Kyrkach-Antonenko férjét, Vitalijt megölték a fronton, 13 hetes terhes volt lányukkal, Vitalinával. Halála ellenére Kyrkach-Antonenko új értelmet, reményt és célt talált gyermekük születésével. „Most a gyerekem az egész életem. Azzal, hogy a lányomról gondoskodom, bizonyos értelemben továbbra is a férjemről gondoskodom. Ez az ő folytatása. A mi folytatásunk - mondta a CNN-nek.” Kyrkach-Antonenko és férje a háború első napjaiban meghiúsult terhesség után – amit az invázió okozta stressznek tulajdonít – úgy döntöttek, hogy lefagyasztják a férfi spermáját. A házaspár mindig is nagy családot tervezett, még azután is, hogy Vitalii 2022-ben csatlakozott a hadsereghez. Kyrkach-Antonenko most azt tervezi, hogy férje spermáját felhasználja legalább még egy gyermek megszületésére, hogy legyen Vitalinának egy játszótársa. ,,A férjem is ezt akarta" – mondta.