Nincs más választás, csak az orosz gáz – skandálja, sziszegi, vagy épp jólmegafonja az ezertorkú Fidesz-kórus.
Hát, nem tudom.
Magyarország decemberben is többet fizetett Moszkvának a vezetékes fűtőanyagért, mint az Eurostatnál nyilvántartott, további hat, hasonló helyzetű tagállam – írtuk a minap. Kevesebbet kérnek például a szlovákoktól, vagy a – tőlük már csak jelképes adagokat igénylő – csehektől és bolgároktól is. Az olasz és a litván tarifa még az irányadó, holland tőzsde szintjét se érte el.
A lista nem csak azért kurta, mert - a számításunk szerint szintén olcsóbb - Ausztria nem küldött adatot. Hanem mert 2022 nyarán Putyin elzárta az Ukrajna lerohanása miatt leginkább berzenkedő uniós tagok gázcsapjait. Igaz, az ilyképp fagyhalálra ítélt államok rohamtempóban kerítettek más szállítót. A norvég és észak-afrikai, vezetékes kapcsolatokon túl a Nyugatot a hajókon szállított, cseppfolyóssá sajtolt gáz mentette meg. Eme, LNG nevű termék élénkülő piaca egyre inkább emlékeztet is az olajéra. A világ számos termelője, így Washington vagy Doha mellett ajánlja magát: Moszkva. Igen: mivel a – propagandasugalmazásokkal szemben – a gázbehozatalt Brüsszel nem tiltja, az oroszok a Putyin lépése nyomán nyakukon maradt gázukat most hajóról kínálgatják, akár a csőzár miatt hiányt szenvedő államoknak is. Bár e kis liezont egyik fél se veri nagydobra, a kikötőkből a spanyoloktól a belgákon, a görögökön, a finneken és a svédeken át az észtekig, még vagy fél tucat tagállam vesz orosz LNG-t. És, mily meglepő, az adatok szerint nekik ezt is olcsóbban méri a Kreml, mint nekünk a (kisebb vesződség miatt számukra jóval több hasznot hozó) vezetékes gázt.
Hogy mi következik ebből? Hát az, hogy biznyesz iz biznyesz. Üzletben Putyin nem ismer ellenséget. Bárkinek jóárasít, ha a vevő máshoz is fordulhat. A nagy lét meg majd beszedi a barátoktól: például a budapesti, hasznos idiótától (és ez a legenyhébb kifejezés).
Talán mégis érdemes lenne körbenéznünk a piacon.
Akár Moszkván belül is.