Bár a NER mai gazdasági kavarásai mellett már-már eltörpül, az első Orbán-kormány bukásáig a magyar gazdaságtörténet legnagyobb korrupciós ügye volt a Gripenek beszerzése, aminek az érintett országok közül egyedül Magyarországon nem lett következménye. Hogy Orbánék miért a svéd gépeket választották, arra ugyanúgy nincs hihető magyarázat, mint mondjuk a Novák-féle kegyelemre – más kérdés, hogy a repülők a gyakorlatban eddig beváltak, és a vásárlásért cserébe megkötött ellentételezései (offset) megállapodás is sokáig jól muzsikált.
Maga az alaptörténet amennyire szürreális, annyira jellemző az orbáni hatalomgyakorlásra. A 2001. szeptember 10-i nemzetbiztonsági kabinetüléséről, ahol a döntés megszületett (illetve a miniszterelnökön kívül mások számára is ismertté vált) nem készült szó szerinti jegyzőkönyv, ezért az eseményeket nehéz rekonstruálni. Ami tudható: az esetnél a kormányfőn kívül Pintér Sándor belügyminiszter, Szabó János honvédelmi miniszter, Matolcsy György gazdasági miniszter és Hende Csaba, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára volt jelen. Előzetesen a kormány a Gripenek beszerzése mellett a meglévő orosz MIG-ek korszerűsítését, illetve használt amerikai F-16-osok vásárlását mérlegelte. A honvédelmi tárca szakértői jelentése az F-16-os opciót hozta ki legjobbnak, mindenki arra számított, hogy Orbán Viktor ezt a megoldást fogja bejelenteni, olyannyira, hogy a kisgazda Szabó János nem sokkal korábban újságíróknak el is kotyogta.
Érdekesség, hogy a 90-es évek elején, az MDF-kormány idején egy magyar küldöttség már kiutazott az USA-ba használt F-16-osok vásárlását előmozdítandó, de azzal küldték haza őket, hogy amíg Magyarország nem a NATO tagja, erről szó sem lehet. A bántóan elavult szovjet MiG-21-eseket így 1994-ben felfegyverzett és korszerűsített MiG-29-esekre cserélte a magyar állam, méghozzá a Szovjetunió-jogutód Oroszországnak a hazánkkal szemben fennálló államadósságáért cserébe, a lehetőségekhez képest kimondottan jó üzletet kötve. Ezért aztán 2001-ben, amikor a Gripen-üzletre sor került, Magyarország egyáltalán nem volt kényszerheyzetben, a MiG-ek még legalább 10 évig elmuzsikáltak volna. Orbán-kormány azonban mindenképpen repülőgépeket akart vásárolni, és a nagy üzlet sokak fantáziáját megmozgatta. Kaptunk például ajánlatot Belgiumtól használt F-16-osokra nagyon jó áron (igaz, a bizniszhez az USA jóváhagyása is kellett volna, márpedig az asztalon ott volt az amerikaiak – drágább, de fegyverzet szempontjából komplexebb - ajánlata is, így a belga opciónak valószínűleg nem volt realitása. És persze emlékezetes az is, hogy a Fidesz „szenátorai” (31 parlamenti képviselő és 3 államtitkár) levelet írtak Bill Clinton akkori amerikai elnöknek, kérve, hogy váltsa le a budapesti amerikai nagykövetet, és nevezze ki a helyére Steven Jones Lockheed-alkalmazottat (a Lockheed az F-16-osok gyártója) – a mából nézve szinte már megmosolyogtató eset Selmeczi Gabriella és Balsay István államtitkár állásába került.
Meghosszabbítják a Gripen-szerződést, Magyarország négy új vadászgépet kap a svédektőlEgy szó mint száz, mindenki az amerikai gépek érkezésére készült, ám valami egészen más történt, amiről az említett nemzetbiztonsági kabinetülés jegyzőkönyvébe annyi került be: a kormány megvizsgálta a honvédelmi tárca előterjesztését (amely, mint jeleztük, egyértelműen az F16-osokat favorizálta), és „nemzetgazdasági, valamint biztonságpolitikai szempontokra is figyelemmel úgy döntött, hogy az ajánlatok közül a svéd kormány ajánlata a legkedvezőbb”. Majd az Orbán-kabinet felhatalmazta az illetékes minisztériumokat, hogy 10 napon belül kezdjenek tárgyalást a svéd kormánnyal 14 Gripen vadászgép bérlésére vonatkozóan. A Magyar Narancs szemtanúkra hivatkozva így írt erről: „Bejött Orbán Viktor, mondta, hogy nagyon köszöni a kitartó, szívós és áldozatos munkát, amit az ajánlatok feldolgozásába fektettünk, és ő úgy döntött, hogy a svéd ajánlatot fogadja el. A részleteket Matolcsy gazdasági miniszter úr fogja elmagyarázni – tette hozzá, majd sarkon fordult, és kiment a teremből."
A magyarázat– a dolog érdemét tekintve – máig nem történt meg. Kétségtelen ugyanakkor hogy a svédek, főként az Electrolux révén, nagyvonalú beruházásokat vállaltak cserébe (az is igaz persze, hogy a vállalat az elmúlt évek válságai nyomán nagyrészt kivonult Magyarországról). Ez azonban csak a sztori egyik szála. A másik úgy indult, hogy 2007 júniusában egy svéd tévécsatorna riportot készített a cseh Gripen-beszerzésekről . A műsorban az hangzott el, hogy a Gripeneket gyártó Saab és brit partnere, a BAE Systems 3 milliárd koronával vesztegetett meg olyan cseh tisztviselőket, akiknek közük volt hozzá, hogy Csehország is Gripen gépek beszerzése mellett döntött. Felmerült egy osztrák lobbista, gróf Alfons Mensdorff-Pouilly felelőssége, illetve az is, hogy magyar döntéshozókat is hasonló módszerekkel befolyásoltak. Ugyanabban az évben a New York Times a CIA-ra hivatkozva azt írta, hogy „magyarországi pártok” dollármilliókat kaptak a szerződések elnyeréséért.
A riport nyomán elindult nyomozásnak minden érintett országban igen súlyos büntetőjogi következményei lettek – Magyarországot leszámítva.
Svédországban az eljárás vádalkuval és gigantikus pénzbüntetéssel végződött. Keletkezett ugyanakkor egy magyar akta is, amelyet a svéd főügyész többszöri egyértelmű ajánlata ellenére Polt Péter nem volt hajlandó átvenni, másoknak pedig a svédek nem adták ki.
Ezen a ponton érdemes visszautalni azokra a mosolyogtató magyar kormányzati állításokra, hogy Svédország „barátságtalan” velük, illetve „beleavatkozik a magyar belpolitikába” – akár bele is avatkozhatna, hiszen a dokumentumok nála vannak, illetve a jelek szerint az USA-nál is, ám az elmúlt másfél évtizedben még csak kísérletet sem tettek rá, hogy felhasználják.
Szintén tisztázásra vár, hogy miért pont 14 Gripent lízingeltünk, amikor a beszerzést előkészítő HM-előterjesztésben világosan az szerepel, hogy az ország légterének védelmét 20-24 géppel lehetne biztosítani.
A most megvásárolni ígért újabb négy repülőgéppel közelebb kerülünk a minimálisan szükséges védelmi szinthez, a megválaszolandó kérdések sora azonban ettől nem lett rövidebb.
