Nemrégiben három okos és matematikában jártas barátom is kifejezte elégedetlenségét az idei januári nyugdíjemelés miatt. Idézem az egyik levelét: "A 2024. januári nyugdíjam névértéken 9,3 százalékkal több a 2023. januárinál, közben pedig ennek kétszerese volt az infláció (18,5 százalék). Ez azt jelenti, hogy a 2024. januári nyugdíjam kb. 9 százalékkal kevesebbet ér a 2023. évi januárinál."
Ez az érvelés azonban hibás. Aki csak a végeredményre kíváncsi, annak elárulom a megoldást: nem lehet különböző időszakokra vonatkozó indexeket összevetni, mert a 18,5 százalékos infláció nem a két január, hanem a két év között volt. (A két január között csak 3,8 százalékos volt az áremelkedés, de ez sem jelenti, hogy a nyugdíjakat túlzottan emelték volna.)
Akit a részletek is érdekelnek, annak számára folytatom a kifejtést. Számos fejlett országban a nyugdíjak névértékét a magyarhoz hasonló módszer szerint emelik, szakszóval indexálják. Például 2023 végén (nem nyári előrejezésekből, mint itthon) megbecsülik a következő évben várható inflációt, és 2024 januárjában ennyi százalékkal emelik a nyugdíjakat.
A 2023-as inflációs előrejelzés 15 százalék volt, ennyivel emelte 2023 januárjában a kormány a 2022-es nyugdíjakat. Mivel az inflációs előrejelzés év közben 18,5 százalékra emelkedett, a kormány a különbséget pótolta egy visszamenőleges 3,5 százalékos emeléssel. Végül 17,6 százalék lett a 2023-as fogyasztói árindex, de ebben szerepet játszott a kettős gázár szokatlan beszámítása is. Érdemes kiemelni, hogy ez az átlag a 2023. januári 25,5 és a 2023. decemberi 5,5 százalékos, mind a 12 hónapra visszatekintő indexek átlagaként adódott. 2024-re 6 százalékos volt az inflációs előrejelzés, ezt követte a januári nyugdíjemelés.
De ezzel nincs vége a történetnek. Ilyen gyors infláció mellett éves többszöri, például negyedévenkénti emelésre lenne szükség. Egy átlagos nyugdíjas valóban nehezen tudja kigazdálkodni, hogy az évi 15 százalékos emelés miatt hónapról hónapra olvad a nyugdíja, még ha a januári reálérték több volt is, mint amennyi épp akkorra járna.
További probléma, hogy a 2022-2023-as infláció során az élelmiszerek és a háztartási energia, különösen a földgáz ára sokkal gyorsabban emelkedett, mint az átlagos ár. Mivel ezeknek a termékeknek a súlya a kisebb jövedelműek fogyasztásában sokkal nagyobb, mint az átlagos jövedelműekében, ezért a kisebb jövedelműek inflációja jóval nagyobb volt, mint az átlagos. Bár célszerűtlen lenne minden nyugdíjasréteg számára külön árindexet számítani és eszerint emelni, de egy jelentős, célzott, rendkívüli támogatás indokolt lett volna.
Kitérő: gyakori panasz, hogy az egységes százalékos emelés növeli a nyugdíjegyenlőtlenségeket. Ez is félreértés, hiszen reálértékben a nyugdíjkülönbségek változatlanok maradnak.
Vannak olyan országok is, ahol a nyugdíjindexálásnál a bérnövekedés ütemét is figyelembe veszik; ez volt a magyar gyakorlat is 1993 és 2010 között, beleértve azt is, hogy nyugdíjak reálértéke követte a reálbérek süllyedését. Ennek a vegyes indexálásnak az lenne az előnye, hogy a régebben megállapított nyugdíjak nem szakadnának le ilyen mértékben az újabban megállapított nyugdíjaktól, és a nettó bérektől. De ez jóval drágább lenne, és ehhez a nyugdíjrendszer más paramétereinek értékét kellene módosítani: például a túlzott csökkentés után a szochokulcs értékét emelni kellene.
Az sem ártana, ha az induló nyugdíjak valorizálásában alkalmazott átlagos nettó bérek számítása kiterjedne az 5 főnél kisebb cégekre és a részmunkaidőben foglalkoztatottakra is, ezáltal a visszafogottabb bérdinamika kevésbé tolná felfelé az induló nyugdíjakat, és a régebbi nyugdíjak már említett leszakadása nem lenne túlzott.
Távolodva a nyugdíjak indexálásától, zárásként megemlítem, hogy átmenetileg érdemes lenne a legalacsonyabb nyugdíjakat az átlagnál gyorsabban emelni. Egyes baloldali pártok javaslatát finomítva: a 100 ezer forint alatti hazai nyugdíjakat egységesen 100 ezer forintra kellene emelni, és a 100 és 160 ezer forint közötti nyugdíjakat is egyre csökkenő mértékben, de tovább kellene emelni.
Tovább csökkentené a valóban feszítő nyugdíjegyenlőtlenségeket a 13. havi nyugdíjak egységesítése: 2025-től kezdve minden nyugdíjas azonos összeget kapna 13. havi nyugdíjként. Ha valakit csak az zavar, hogy az már nem lenne nyugdíj, azt megnyugtatom, hogy Lengyelországban ez senkit sem zavar, sőt, Szlovákiában odáig merészkedtek, hogy a 13. havi nyugdíj annál kisebb, minél nagyobb a 12 havi nyugdíj. Általában érdemes lenne kicsit körültekintőbben gondolkodni.
A szerző nyugdíjszakértő.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.