- Itáliai utazások magyar festőkkel

2016-ban nagyot szólt a Virág Judit Galéria Berlin – Budapest című tárlata, amely azt mutatta be, a német főváros képzőművészeti élete 1919 és 1933 között milyen hatást gyakorolt a magyar alkotókra. Az ingyenesen látogatható kiállítás folytatása sem váratott sokáig: 2017-ben következett a Párizs – Budapest, szükségszerűen nagyobb merítéssel, az a tárlat már az 1890 és 1960 között született magyar alkotásokkal érzékeltette a frankofón hatásokat. A kiállítássorozat harmadik része, a Róma – Budapest eredetileg 2018-ban érkezett volna, de egészen máig kellett várni rá. A galéria munkatársa, Kelen Anna művészettörténész elmondása szerint a kiállításra és az ezt kísérő tanulmánykötet megjelentetésére hatalmas műtárgyanyagot kellett feldolgozni. Ami a könyvet illeti: utoljára 1987-ben született hasonló tematikájú kiadvány. Azóta – elsősorban a műtárgykereskedelemnek köszönhetően – számos remekmű is felbukkant, ráadásul ilyen részletességgel kiállítás még nem vizsgálta ezt a témát. A Róma – Budapest című tárlatot – akárcsak a tanulmánykötet megjelentetését – a Virág Judit Galéria önerőből finanszírozta, nem pályázott támogatásért, az edukációt szem előtt tartva pedig nem szed belépődíjat a látogatóktól, a galéria művészettörténészeivel meghirdetett tárlatvezetések is ingyenesek. A bemutatott műtárgyak kisebb része múzeumi gyűjteményből – főleg a Magyar Nemzeti Galériából és a Pécsi Janus Pannonius Múzeumból – származik, nagyobb része viszont magángyűjteményekből.

Róma a XVIII. századtól kezdve a művészeti tradíció tárháza volt a magyar művészeknek – mondta el a tárlat sajtóbejárásán Kaszás Gábor művészettörténész. – Az 1930-as években a progresszív kulturális élet Magyarországon erőteljesen frankofónná vált, ezért is érdemes látni, Itália mégiscsak hatni tudott a képzőművészetünkre. – A tárlaton olyan műfajok is újra reflektorfénybe kerülnek, mint az életképfestészet, a vallásos festészet, vagy a történelmi festészet, Róma szélesebb merítést kínál, mint Berlin vagy Párizs.

A kiállítás nézőcsalogató műve Csontváry Kosztka Tivadar alkotása, a Holdtölte Taorminában (1901). – A százdarabos életmű e remekművét féltve őrzik egy magángyűjteményben. Csontváry több alkalommal járt Itáliában, megfordult Rómában is, Taorminában 1901 1905 között kilenc festményt alkotott, topografikus hűséggel ábrázolva a látottakat – mondta el Kelen Anna, emlékeztetve: a Holdtölte Taorminában párdarabja a Mandulavirágzás Taorminában (1902) című festménynek. (Mindkét kép a tengerpartról a hegy oldalában fekvő városhoz vezető úton készült.) A festmény csak nagyobb Csontváry-kiállításokon volt látható – maga Csontváry is bemutatta 1908-ban a Városligeti Iparcsarnokban rendezett tárlatán –, és ihletője volt Nógrádi Péter 2015-ös zeneművének, a Partitának is. Utoljára 2011-ben szerepelt a hírekben, amikor Petró Sándor pécsi műgyűjtő nyolc év után visszakérte a pécsi püspökségtől a letétbe helyezett kollekcióját – a képeket csak a püspöki palota vendégei láthatták, a művek nem kaptak megfelelő kiállítóhelyet.

Taormina persze Szicíliában van, és nem Róma városnegyede, a Róma – Budapest című tárlaton megjelenő festők is bejárták egész Itáliát, működésük nemcsak Rómára korlátozódott. A mintegy másfélszáz évet felölelő, 1800-tól 1948-ig született alkotásokat bemutató tárlat kiindulópontja természetesen a magyar Claude Lorrainként is méltatott id. Markó Károly, aki fél életét Itáliában töltötte, főként Pisában, Firenzében és Apeggiben élt, de persze beutazta az országot. A „berlini” Egry József „római” művei mellett Scheiber Hugó is külön fejezetet kapott, ő ugyanis egyedüli magyar művészként állított ki 1932-ben a futuristákkal a Palazzo Adrianában. A „párizsi” Batthyány Gyula, vagy Márffy Ödön mellett Vaszary János számos munkája a modern élet vibrálását, vagy a strandok fényeit dicséri. Egry, Márffy, illetve Bernáth Aurél – aki szintén helyet kapott a tárlaton – egyébként a Gresham-kör tagja volt, ez a baráti csoportosulás a posztimpresszionizmushoz való visszatérést, a franciás irányultságot képviselte. És – mint azt a tárlat külön taglalja – híresen rossz kapcsolatot ápoltak a Római Magyar Akadémia igazgatójával, Gerevich Tiborral, elkülönültek az olasz neoklasszicizmust követendő példának tartó római iskola művészeivel. Ennek ismeretében különös: Aba-Novák Vilmos néhány itt bemutatott képe mintha Fellini világát előlegezné meg, és Gerevich iránymutatása az akadémiai ösztöndíjasoknak ma is megszívlelendő: Rómában ne a könyvtárakat bújják, hanem a múzeumokat, és ismerjék meg az olasz életet.

A kiállításon olyan alkotók művei is megjelennek, mint Patkó Károly, Gulácsy Lajos, Ország Lili, Keserü Ilona és Reigl Judit. A vallásos festészetet elsősorban Molnár C. Pál művei képviselik, de bemutatják Sztehlo Lili Angyali üdvözlet című üvegablakát is, amelyet a galéria kifejezetten erre a kiállításra restauráltatott, és korábban még nem volt kiállításon látható.