Varsó belvárosában, a Chmielna utcán emléktábla tiszteleg egy kivételes lengyel hazafi, a második világháborús ellenállás hőse előtt. August Agboola Browne (1895–1976) életéről sajnos nem tudunk eleget, sok részlet homályos. Történetére a Varsói Felkelés Múzeumának levéltárában, egy hat évtizeden át érintetlen dossziéban bukkantak rá: szép dőlt betűs kézírással felvételét kérte a veteránok egyesületébe. Zbigniew Osiński történész alig hitt a szemének. A mellékelt igazolványképről fekete férfi néz vissza.
Az egyetlen ismert afrikai származású lengyel ellenálló Lagosban született, a nigériai brit gyarmaton. Teherhajón, dokkmunkás apjával ment Angliába szerencsét próbálni, valamikor az első világháború után. Vándorcirkusszal járta Európát. Lengyelországban beleszeretett egy lányba, Zofia Pykownába, ott ragadt (1922). Kezdetben napszámosként kereste a kenyerét. Ám ekkor hódítani kezdett az új divat: a dzsessz. August nem tanult zenésznek, de a vérében volt a ritmus. Mulatókban táncolt és dobolt, idővel belejött a zongorázásba is. A varsói éjszaka egzotikus alakja lett.
Hitler és Sztálin harapófogójából külföldre menekítette (elvált) nejét és a gyerekeket. Brit útlevéllel velük mehetett volna, mégis kitartott választott hazája mellett. Nem tudjuk, miért döntött így, be kell érnünk a puszta ténnyel: kész volt életét kockáztatni a lengyel szabadságért. Egy Jan Radecki nevű ellenálló a partizánszövetségnek megerősítette, valóban volt fekete harcostársuk Marciński tizedes parancsnoksága alatt, talán a híradósoknál, de a nevére nem emlékezett. Más forrás szerint megjárta a treblinkai lágert, ám erre nincs bizonyíték.
Átélte és túlélte a tragikus varsói felkelést, a 63 napos hősies harcot a németek túlereje ellen (1944). Látnia kellett, ahogy a szovjet hadsereg megtorpan, a Visztulán túl cinkosan bevárja, amíg az SS felmorzsolja az ellenállást, és iszonyatos bosszút áll a lerombolt főváros lakóin. A háború után a tanács kulturális osztályán dolgozott. Azután ká-európai sorstársaival együtt, orosz rabiga alatt dünnyöghette a rémséges József Attila-i „új mesét”. A dzsessz gyanús nyugati dekadencia lett, a brit kapcsolat életveszélyes. De átvészelte az ötvenes éveket is.
Elmúlt már hatvan, amikor mégiscsak kivándorolt Angliába. Kései második házasságából született lánya az utolsó tanú, aki még mesélhetett róla a kutatóknak. Ám a legégetőbb kérdésekre ő sem tudta a választ. A csöndes, zárkózott öreg sohasem beszélt háborús élményeiről. Traumáit, mert bizonyára voltak, magával vitte a sírba. Az a sír pedig meglepő módon egy londoni orosz ortodox temetőben található – újabb talány, amelyre a hézagos és gyakran ellentmondó életrajzi adatok nem kínálnak észszerű magyarázatot.
Csupa homály tehát ez a balladai életút, a fekete lengyel partizáné, és valószínűleg örökre az is marad. Nem tudjuk, pontosan mit tett, és miért. Azért valamit megsejthetünk abból, amit a lánya felidézett: August Agboola Browne Angliában is boldogan társalgott lengyelül. Alighanem honvágya volt.