Ikszipszilon interjút adott egy baráti lapnak. Örülnünk kellene a Fidesz milliárdosainak, mondta, hiszen végre nem a kommunistáké minden, a jobboldalon is van néhány gazdagabb ember, bár szerinte a legtöbb még mindig ahhoz a baloldalhoz kötődik, amiről nem is igazán tudni, mit képvisel. A dollárbaloldal pedig mindenáron hatalomra akar törni, és létérdek a megakadályozása.
Ikszipszilon, bár fentebb vannak erre utaló jelek, nem egy virtigli kormánytag, aki beszélhetne tőrőlmetszett ostobaságokat, sőt, ez egyenesen munkaköri kötelessége is lenne. Ikszipszilon csak egy nyugdíjas zenész, aki szügyig hisz a Fideszben. Hit dolgában márpedig nem szállunk vitába, gondolhatnánk, de tévednénk, mert ez a hit nem az a hit. Ez a hit az elhisz értelmezési tartománya, így tehát nem hit, hanem elhit. (Vö. szabás, elszabás.) Ikszipszilon elhiszi, hogy alig néhány gazdagabb jobboldali van, jóllehet nem az Alfa Centaurin nyugdíjas (jobban járnánk pedig), esetleg nem hallott arról, hogy a „zseniális kormányfő” gyerekkori barátja az ország leggazdagabb embere (igaz, gázszerelőből még nem lett Vidámpark-igazgató), a veje is a top százban van már, és a népnyelv szerint ő maga is rettenetesen megtollasodott. Ikszipszilont nem zavarja a prosztó rongyrázás, az érdem nélküli előrejutás, a fideszes cégrablás, és az sem, hogy Magyarország korrupciós éllovas az unióban. Ikszipszilon amúgy liberálisnak tartja magát, mégis nagy bajnak gondolná, ha újra ők vennék át a hatalmat, mert akkor senki sem tudhatná, fiú-e vagy lány. Illiberális a jóember tetőtől a talpnyalásig, így fizeti a homofób, és még szabad gazda.
És ha már Fidesz és létérdek: Ikszipszilon, nevezzük Nagy Ferónak, egyetlen érdemes művészete a még valóban liberális nyolcvanas éveiből a létkérdésekkel birkózó Hamlet volt. „Inkább tűrni a jelen gonoszt...” Arany-szavak egy amúgy biszexuális angol lángelmétől. Akár méltó is maradhatott volna hozzájuk, de inkább méltóságosék udvari bolondja lett. Akár csak a negyed ország.
De állítólag a nemlét sem tart örökké.