Bár a cégek 1960–70-es években gyökerező környezeti, társadalmi és irányítási (Environmental, Social, Governance) elveit már az ENSZ egy 1994-es tanulmánya megalapozta, a részletszabályokat illető nemzetközi viták leginkább a mostani évtizedben lángoltak fel. Pedig az alapelv igen egyszerű: a cégeket érdemes lenne „nem pénzügyi”, így környezetvédelmi, társadalmi, irányítási képességeik és hatásaik alapján, valamiféle egységes, akár összehasonlítható és ösztönző mércerendszer szerint minősíteni. Ennek előzményéül sokkal inkább a ma is minden cégre kötelező pénzügyi beszámolók szolgálnak, semmint a különböző, a tapasztalatok szerint gyakorta terjengős, szembenézés helyett inkább „zöldmosdatásba” és önreklámozásba csúszó „környezetvédelmi”, „fenntarthatósági”, illetve „társadalmi felelősségi” jelentések. Az, hogy a vállalkozások természeti, társadalmi és irányítási képességeinek mérésére miképp alkotható egységes és méltányos rendszer, kétségkívül máig parázs viták tárgya.
Mindenesetre a parlament az év végén elfogadta a magyar ESG-törvényt. Bár már a hazai hozzáértők is évek óta, terjedelmes elemzésekben boncolgatják a témát, az egyszeri vállalkozó előtt sokak szerint kifejezett akadály a szakértők között megszokott, latin, angol és magyartalan kifejezésektől hemzsegő, a „földi halandók” számára meglehetősen riasztó, belterjes nyelvezet. Ez azért gond, mert az ESG az egészen kis méretű vállalkozásokon kívül, fokozatos felfutással, de legkésőbb 2027-től valamennyi hazai gazdálkodóra elkerülhetetlen teendőket és költségeket ró. Az ismerethiány pedig nem mentesít senkit a kötelezettségek vagy épp a büntetések alól.
Ez alapján, a tanácsadói és a tanúsítói piacon is jelen lévő KPMG szakblogja szerint a 10 milliárdos mérlegfőösszeg, a 20 milliárdos árbevétel és az 500-nál több foglalkoztatott közül legalább két tulajdonságot magukénak tudó, úgynevezett közérdeklődésre számot tartó gazdálkodóknak idei tevékenységükről 2025-ben egy ESG-beszámolót és egy fenntarthatósági jelentést is közzé kell tenniük. (Közérdeklődésre a tőzsdei, valamint egyéb jogszabályokban megjelölt cégek tartanak számot.) 2026-ban a 2025-ös beszámoló kapcsán a három feltételből a foglalkoztatotti létszám 250 főre csökken, és a közérdeklődési szempont is megszűnik. A 2026-os év után, vagyis 2027-ben viszont a mikrovállalkozások kivételével lényegében az összes cégre kiterjed a beszámolási kötelezettség, bár a két irat által érintettek köre némiképp eltér. Az ESG-beszámolók az első kivételével mindenki számára szabadon elérhetők lesznek.
Az új ESG-értékelési eljárások voltaképp a józan ész cégen belüli érvényesülését mérik – ad némiképp meglepő magyarázatot Wieder Gergő, a magyarországi KPMG igazgatója. A több száz szempont közé tartozik a cég környezeti és társadalmi befolyása, illetve azok visszahatása magára a társaságra, a cégen belüli esélyegyenlőség, a beszállítók erőfeszítései, a helyi közösségek bevonása, a munkahelyi balesetek megelőzése, a selejtarány csökkentése, az átlátható működés, vagy épp a korrupció kiszűrése. Azt is felmérik, hogy a vállalkozás irányítása kellően távlatos-e: olyan termékek gyártására összpontosítanak-e, amelyek használata akár egy évtized múlva már jogszabályba ütközhet, vagy vevőik megtartása érdekében már most alkalmazkodnak-e a várható változásokhoz. Az ESG tehát kísérletet tesz az üzleti fenntarthatóság mérésére is. A 2022-es válság azt is megmutatta, hogy a közművek használata mekkora költséghullámzásokat okozhat. A hatékonysági és a megújuló energiás beruházások ezt a kockázatot is kisimíthatják.
Mindezen szempontok figyelembevétele mellett az ESG-beszámoló elsősorban a beszállítók képességeire összpontosít. Ugyanakkor az előkészületek szempontrendszere alapján a cégen belül számos olyan célirányos folyamat indulhat vagy erősödhet meg, amiket magában az iratban fel sem kell tüntetni. Az ettől elkülönülő fenntarthatósági jelentés egy más szemléletű, szélesebb körű állapotfelmérés.
Ha nem is kötelező, de rendkívül ajánlott – főleg a nagyobb cégek esetén és a kezdeti időszak során – tanácsadó bevonása, amely felméri a társaság jelentéstételi képességét. Ez azt jelenti, hogy legalább részben működnek-e olyan belső eljárások, amelyek alapján könnyebben felmérhető a társaság ESG-szempontú teljesítménye. Ebben komoly fogódzót jelentenek a különböző minőségbiztosítási tanúsítványok, vagy ha elemzik a társaság ESG-kockázatait. Bő szakirodalom olvasható az ilyenkor tapasztalható „közegellenállásról” éppúgy, mint az ESG-re hivatkozva megkövetelt túlzott vagy szükségtelen intézkedésekről.
Ha ezzel megvagyunk, a közzétételre váró pénzügyi iratokhoz hasonlóan az ESG-beszámolót és a fenntarthatósági jelentést is auditáltatni kell tanúsítócéggel. Ezt a piacot vélhetőleg nálunk is a hagyományos könyvvizsgálók célozzák.
Ezen túlmenően, a friss törvény szerint, a már ellenjegyzett anyagokat minősítők is átfésülik majd. Utóbbi célja, hogy minél számszerűbben összehasonlíthatóvá tegye a vállalkozásokat, akár különböző szempontú sorrendek összeállítását is lehetővé téve. A törvénybe az utolsó pillanatban került kitétel szerint a minősítő lehet állami vállalkozás is. Ez alapján a tevékenység várományosa egy állami cég is lehet.
Az új beszámolási és jelentési kötelezettség egyik fontos következménye, hogy egyes szereplők – így például hitelintézetek vagy beszállítókat kereső konszernek – a cégek fenntarthatósági teljesítménye alapján választhatnak maguknak üzleti partnert.
Ennek következtében bizonyos minősítés alatt például a cég nem juthat hitelhez, vagy magasabb kamatot kell fizetnie, vagy épp nem kerülhet egy fenntarthatóság mellett elkötelezett multi beszállítói közé. Az ESG-szabályozás egyébként a hitelintézeti körben a legerősebb.
Habár az új kötelezettség nem függ a cégek tevékenységi körétől, az anyagban vizsgált szempontok az úgynevezett kettős lényegesség elve alapján alkalmazkodhatnak az ágazati sajátosságokhoz. (Azért kettős, mert a cég által befolyásolt külvilág társaságra gyakorolt visszahatását is ki kell mutatni.) Így nyilvánvalóan nem lesz környezetkímélőbb egy ügyvédi iroda, mint egy alumíniumkohó, hisz fenntarthatósági, társadalmi vagy irányítási teljesítményük alapvetően saját iparágukon belül értékelhető.
A cégekre emiatt váró többletköltségeket Wieder Gergő, végrehajtási rendeletek híján, egyelőre nem kívánta megbecsülni. A részletszabályokra több más, eddig megválaszolatlan szakmai kérdés miatt is, sokan várnak – hívta fel a figyelmet a KPMG igazgatója.
