Ez most valami más. Érződött ez már jóval a tüntetés kezdete előtt, amikor több irányból folyamatosan csak gyűlt a tömeg a Hősök tere felé péntek délután. És valóban, régen nem látott sokaság gyűlt össze a tartalomgyártók tüntetésén, ahol rengetegen voltak olyanok, akik még soha életükben nem vettek részt hasonló megmozduláson. Ennek részben oka, hogy a pedofil cinkosát felmentő elnöki kegyelem olyan ügy, amelyben nincs egyrészt-másrészt, és az elemi felháborodást a két vezető női politikus lemondása sem volt képes érdemben enyhíteni.
Az emberek magyarázatot várnak, de ami még fontosabb, azt érzik: rengeteg dolgot titkolhatnak előlük a hatalom képviselői, ha azt hitték, ezt megúszhatják. A „ki tudja még mit tussolnak el?” gondolat a tüntetők beszélgetéseiben is az egyik leggyakrabban visszatérő kérdés volt. A megszólaló influenszereknek mégis sikerült elérniük, hogy a tüntetés valóban a gyerekvédelemről, vagyis annak jelenlegi súlyos hiányosságairól szóljon elsősorban. Vannak, akikben éppen ez kelt most csalódottságot. Hogy vajon akkor ebből most mi következik, hogyan tovább? Erre pedig egyelőre nincs válasz.
Ami még fontosabb, azt érzik, rengeteg dolgot titkolhatnak előlük a hatalom képviselői, ha azt hitték, ezt megúszhatják.
Bár nincsenek kétségeim afelől, hogy az Orbán Viktor által az évértékelőn bejelentett gyermekvédelmi reform legalább annyira szolgál majd propaganda célokat, mint amennyire valódi megoldásokat nyújt.
A szervező influenszerek ugyanakkor megmutatták, hogyan kell hitelesen, a saját személyiségük, érintettségük és felháborodásuk erejét felhasználva értelmesen, előremutatóan kiállni egy fontos ügy mellett. Ez bizony politika, de nem pártpolitika. Ők egyedül nem tudnak rendszert buktatni, kormányt váltani, nem is feladatuk. Ők egy olyan generáció hangja, akik azt érzik, nincsen valódi politikai képviseletük, és arra várnak, hogy végre legyenek olyan emberek, akik mögé jó szívvel beállhatnak egy szavazáson is. Nagyon sokan vannak.