Azt állította Balog Zoltán püspök, a református egyház zsinati elnöke, Novák Katalin, lemondott köztársasági elnök tanácsadója (videó-nyilatkozatában), hogy „visszautasítunk minden olyan törekvést, amely egyházunkat egy olyan ügybe akarja belerángatni, amelyhez semmi köze nincs. Kegyelmi kérvényekkel egyházunk egyetlen testülete sem foglalkozott és nem is foglalkozik.”
Ezzel szemben a tény az, hogy nem az egyházat akarja belerángatni senki a botrányba, hanem csupán Balog Zoltán püspök személyes felelőssége vetődött fel, amiért közbenjárt a pedofil gyermekotthon-igazgató bűnsegédje kegyelmi kérvényének elfogadása érdekében. Azt pedig végképp senki nem állította, hogy az egyház bármelyik testülete foglalkozott volna a kegyelmi kérvénnyel. Balog olyasmit próbál cáfolni, ami nem is történt meg. Lehet, hogy miniszterként ezt tanulta?
Azt is állította a püspök, hogy „tévedtem és hibáztam. Akitől ezért bocsánatot kell kérnem, attól bocsánatot kértem és kérek.”
Ezzel szemben a tény az, hogy nem kért bocsánatot az áldozatoktól és az ő veszélyeztetettségüket feltáróktól. Pedig tőlük kellett volna.
Azt állította továbbá Balog Zoltán, hogy „nem azért kell bocsánatot kérnem, mert egy kegyelmet kérő ember mellé álltam, hanem azért, mert ez az ügy a református egyháznak kárt okozott. Ezt mélységesen sajnálom, és az enyéimtől, minden reformátustól bocsánatot kérek.”
Ezzel szemben a tény az, hogy de bizony, azért is bocsánatot kellett volna kérnie, mert egy arra érdemtelen ember mellé állt, az egyháznak viszont azzal okoz az eddiginél is több kárt, hogy a helyén maradt. Ha a hívek hagyják. Vagy ha Orbán hagyja?
Azt állította Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója (könyvének bemutatóján), hogy mostanra sikerült kiépíteni egy exportorientált gazdaságot, és az ország „kikerült a közepes fejlettségű országok csapdájából”.
Ezzel szemben a tény az, hogy dehogy került ki. Pontosan olyan közepes fejlettségű ország vagyunk, mint másfél évtizede, ugyanolyan exportorientált, mint korábban, és a termelékenység kevésbé nőtt, mint kelet-európai versenytársainknál. Igaz, közben a miniszterelnök körének versenyképessége – országon belül – nőtt. Az is valami. Sőt sok is.
Azt állította ezen kívül a politikai igazgató, hogy Magyarországnak a külpolitikában nem az úgynevezett „kisállami testtartást kell felvennie”, és a kialakuló új világrendben kulcsállammá válhatunk.
Ezzel szemben a tény az, hogy ha az úgynevezett kisállam nagyhatalmi testtartást vesz föl, akkor nagyot esik. Pofára. Vagy kihasználják, vagy eltiporják, vagy kikerülik, vagy kinevetik. Tessék választani!
Azt állította Nagy Márton, nemzetgazdasági miniszter, hogy a kormány letörte az inflációt.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem a kormány törte le, hanem lement, a nemzetközi gazdasági folyamatok, valamint a központi bankok és a kormányok intézkedései nyomán. Ráadásul ez is úgy sikerült, hogy „elfelejtették” beleszámolni az üzemanyagok év eleji áremelését. Hiába, ha a kormány le akar törni valamit, akkor még az ilyen véletlenek is tudnak segíteni.
A szerző újságíró
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.