A 2000-es évek elején világszerte bálványozták Robert Toru Kiyosaki japán-amerikai üzletembert, aki a személyes pénzügyek intézéséről szóló könyveivel, videóival sok milliónyi embernek adott, mint utólag kiderült, kockázatos tanácsokat. Az akkori magyar hiteladósok nem is sejtették, hogy amikor a balul sikerült deviza alapú kölcsöneiket felvették, akkor Kiyosaki tanításainak nyomdokaiba léptek, s hasonló "sikereket" értek el, mint ő maga, Mivel a gazdasági törvények, ha nem akadályozzák meg ebben azokat, - ami nálunk gyakorta megtörténik - működnek, így mint várható volt a japán-amerikai cége is csődbe ment, hiszen nála egy 10 millió dolláros hitelnek 20 millió volt az ára.
Az ilyen és hasonló esetek, s nem mellesleg az egymást követő, kisebb-nagyobb válságok arra késztették a magyar háztartásokat, hogy újragondolják pénzügyi dolgaikat, amit az MNB legfrissebb jelentése szerint elég racionálisan meg is tettek. Mivel az Unió valamennyi országában elvégezték ezt a felmérést, így alkalom nyílik az összehasonlításra, és
meglepő módon háztartásaink tartozásai összességében a legkisebbek közé tartoznak Európában.
Azonban a számok, bár a valóságot tükrözik, mégis kissé csalókák lehetnek. Ugyanis a családok alsó 50 százalékának vagyona a teljes lakossági vagyonnak csak 8-10 százalékát teszi ki. (Ennek is nagy része az általuk lakott ingatlanvagyonban testesül meg.) Így érthető módon a tartozásaik is az összvagyonnak csak töredékét képezik.
A tavalyi gigainfláció idején, amely után loholtak a bérek és nyugdíjak, felmerült, hogy bírja-e majd ezt a jegybank készpénzzel. Bár az aggodalom felesleges volt, de megtörtént a csoda. 14 év után először kevesebbre volt szükség, mint egy évvel korábban. Ebben nem csak a bankkártyák látványos elterjedése vitte a prímet, hanem az is, hogy az általános drágaság hatására visszaestek vásárlások. Ugyanakkor a szabadon lévő pénzeket a magas kamatok csáberejének engedve nem volt érdemes otthon tartani, s ezzel véget ért a párnacihák kora.