A keskeny sáv
Hidegen sarjadó magvak, csillagok
az anyagnehéz csöndben:
határfények
pásztázzák a keskeny sávot.
Valahol az angyal,
hatszárnyú, lelkes állat,
egy alvó embert
csodál –
szótlanul, akár egy gyermek
a pusztulást.
Akár egy koldus
a királyt.
Másik ház
Eltékozol az idő,
haza többé már nem mehetsz –
egy másik ház előtt,
képzelt
harangszóban
állsz,
mozdíthatatlanul,
akár
az emlékezet.
A tengert, az eget
Mert a szarvas idő
a csillagokat
legeli,
értelme csak a résznek
lehet: a porban
Orpheusz
feje
dalolni kezd. A tengert
énekli.
Az eget –
