Minden sarokból, a plafonról, szekrényajtók mögül, a kukába nézve is mind-mind Petri György néz felénk – van, hogy a verssoraival, van, hogy kortalanul sötét szakállával, talányos tekintetével. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) Gazdátlan tényrakások címmel nyitott rendhagyó kiállítást, jobban mondva: teret. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egy klasszikus értelemben vett tárlat, nincsenek benne kurátori megjegyzések, szoros útmutatók, leginkább ajánlatok, játékra és gondolkodásra hívó üzenetek terme lett, kicsit olyan, mintha a költő fejében tennénk túrát.
Péntek este nyílt meg a Petri-tér Gergye Krisztián performanszával. Elektronikus zenével keverve többször ismétlődött a költő talán legszebb, kései Mosoly című verse. Ebben Petri György halálának tudatában úgy fogalmaz, egyetlen dolog maradt meg neki fiatal korától kezdve: „a szem mohó, éhes kíváncsisága, a nézés gyönyöre”. A versben egyenrangúan simogatja végig leírásaival az őt körülvevő világ jelenségeit, Gergye Krisztián ezt az élményt formálta mozgássá, melyben ugyanúgy megjelent a végesség tudata, mint a Mosolyban. A táncművész kötetlenül használta a tárgyakat, kapcsolatba lépett a közönséggel mintegy megágyazva a tér szabad használatának. Bazsányi Sándor és Szilágyi Judit kurátori munkájának köszönhetően a PIM gazdag gyűjteményéből olyan tér született meg, mely őrzi spontaneitását.
A hatásos performansz után a 2023-ban A heterók istenéhez című kötetéért Petri-díjat elnyerő fiatal költő, Kupihár Rebeka erős megnyitóbeszédet mondott, melybe Petri György világát és sorait keverte.
– Ha megtudná Petri, hogy a Károlyi palotában épp a konyhát kapta meg, azt hiszem, megülne egy stabil mosoly a szája sarkában
– szögezte le Kupihár utalva arra, hogy a Gazdátlan tényrakások a múzeum kertjéből nyíló, egykori Károlyi Étteremben kapott helyet, melyet egyébként raktárként használtak. – Biztosan örülne ő, aki élete végén, amikor a sört is már csak szívószállal tudta inni, még egy receptkönyv megírásán gondolkozott. A konyhának biztosan örülne, mert ez egy olyan alkotótér, ahol mindig történik valami, ahol az ember csendesen ülhet és végignézheti, ahogy egy edény a gázon párologni kezd vagy ahogy egy csésze kávé kihűl. És persze a konyha a kapcsolódás helye is, közösségi tér, ahol előbb-utóbb mindenki megfordul, ahol találkozhatunk egymással, ez a tér pedig most a Petrivel való találkozásra ad lehetőséget – hangzott el. A fiatal költő szerint Petri fontos, talán egyre fontosabb – Úgy vagyok Petrivel, mint a szüleimmel, ahogy az ember egyik reggel a tükörben fölfedezi az ezerszer látott arcán, hogy „jé, ez az apám szeme, ez meg az anyám orra”, ennek minden fájdalmával, felháborodásával és szépségével együtt – mondta. Kiemelte, a falakon körbenézve egy meggyötört, a hatalom és a rezsim által meggörbült alak néz vissza ránk. – Ez a görbülés sajnos túlontúl ismerős, észreveszem a nálam idősebbeken, a kortársaimon, és saját magamon is, ahogy a csigolyáim egyre közelebb csúsznak egymáshoz. Annyi különbséggel, hogy én eldönthetem, hogy milyen távolságból szemlélem, ahogy egy ideológia vagy irányzat mentén szétszedik azt az országot, aminek az állampolgára vagyok – a Petri-díjas költő úgy fogalmazott, valahol felháborító, hogy ennyire kell hasonlítanunk a szüleinkre, elmondta, akaratlanul is közéleti verseket ír, hiszen a politika jelen van a személyes terében. – A magánéletembe lépett be a politika fenyegetően és korlátozóan – mondta, majd Petri György szavait idézte egy interjúból: „a politika minden szabadsághiányos társadalomban szenvedélyévé válik az embereknek”. – Igen, ilyenkor nagyon jó érzés, ha összetalálkozik Petri tekintetével az enyém: szerelemről és politikáról ugyanolyan kérlelhetetlen őszinteséggel írt, mindig a magánember szemszögéből. Jó érzés, hogy nem elkezdtem valamit, hanem részese lehetek egy folytatásnak. A személyesség és a politikai témák egymásba fényképezése örökölt kabát. Jó érzés, ha találkozik a tekintetem egy olyan emberével, aki járt már ott, ahol én szeretnék. Aki ismeri az ellenzékiség kilátástalanságát, az elnyomás árnyalatait, aki keresett már kétségbeesetten és teremtett utakat magának. Ez a tekintet oldani tudja a magányt – hallhattuk.
Az, hogy a Gazdátlan tényrakások épp egy raktárhelyiségbe került, szimbolikus üzenettel bír: „Petritől mindig is távol állt az intézményesülés” – állt a PIM sajtóanyagában,
úgy gondolták, hogy életművét és az általa képviselt kívülálló életérzést nem tehetik az intézmény falai közé egy hagyományos kiállítótérbe. Mi tagadás, jól gondolták.
Sőt, megkockáztatom, az intézményi keretek sajátos megbontását erősítette a főigazgató távolmaradása a megnyitóról.
A létrejövő szokatlan tér biztosan tetszene Petrinek, az, ahogy a verssorai konkrét tárgyakhoz, helyzetekhez kötődnek kiemelve nyers humorát. Valódi felfedezőutat tehetünk a vezetetlenség által, csak a verssorok adnak fogódzót, de azok is mintha csak örökké konstatálnák tekintetünk jelenlegi helyzetét. „A szem össze-vissza jár a félsötétben. Várja, amit vár.” – lóg a felirat a plafonról, „Cipőmre nézek, fűző benne! / Nem lehet, hogy ez börtön lenne.” – található a cipősszekrényben, de a kiállításmegnyitón még a büfé is Petrire felelt: „Ilyen vagyok, és ha így is szeretsz, / legyek neked a sör előtt a sósperec.” – pihentek a verssorok az asztalon, melyen ehhez igazodva álltak a Kőbányaik meg a sóspereces tálak. Petri-idézetek uralják a teret, szekrénylabirintus, írásvetítők, melyekkel saját montázs készíthető a költőt ábrázoló fotókból, Forgách András híres rajzaiból és persze a versekből. Hagyhatunk üzenetet, tárgyat is emlékül. Fontos kiemelni DJ Suhaid remek zenéjét a megnyitón, bakeliteken kevert atmoszférateremtőt a felfedezéshez – remélhetőleg később is lesz hasonló akusztikus izgalom a térbejárásokon.
Van a Gazdátlan tényrakásokban valami olyan jóleső önmagáért valóság, amit ritkán tapasztalni múzeumokban. A „nézés gyönyöre” valóban velünk van, ezekben a szürke, egyszerű tárgyakban mind föl lehet fedezni valami mélyen őszintét, emberit, ahogy „az angyal a részletekben lakik”. Ennek titka talán épp a mozgathatóság, a térben való részvétel, hogy a Petri-tér alakítható a szemlélődő tetszése szerint. Az egész egy rakás gazdátlan tény – szabadon mozgatható Petri.
Infó: Gazdátlan tényrakások – Petri tér. Kurátorok: Bazsányi Sándor és Szilágyi Judit. Nyitva: március végéig. Kurátori vezetésű térbejárás: február 15., 16. 16.00 A térbejárás ingyenes, de a részvételhez regisztrálni kell.
Örökhétfő-sorozat
A Gazdátlan tényrakások ideje alatt minden hétfő Örökhétfő lesz a PIM-ben, a Petri-versre utaló részvételiségre épülő programsorozat keretében hétről hétre közösen merülhetünk el az alkotó egy-egy költői dilemmáján keresztül az életmű bizonyos tematikus egységeiben. A tematikus egységeket Kamondi Zoltán Petrivel készített interjúfilmjében elhangzó versek jelölik ki. A részvételhez nem szükséges Petri költészetének mélyreható ismerete, hiszen a cél itt is a feltérképezés, a jelennel való diskurzus kialakítása. Szó lesz a költői szerepről, a szerelemről, politikáról, gasztronómiáról, de előkerülnek a feminista kritika szempontjai is.
