Ahhoz, hogy megértsük, mit is jelent az olasz néplélek számára a Sanremói Dalfesztivál, az olasz királyság több mint másfél évszázaddal ezelőtti megalapításáig kell visszamenni az időben: az ország több királyságból jött létre, s bár ezt követően számos olyan intézkedést hoztak a mindenkori kormányzatok, amelyek az egység megteremtését, egy közös olasz nemzettudat létrehozását szolgálták, ezt valójában csak a második világháború után sikerült maradéktalanul elérni, főleg a focinak és a televíziónak, ezenbelül a Sanremói Dalfesztiválnak köszönhetően.
A versenyzők öt napon át lépnek fel a Ligur-tengerparton fekvő város színháza, az Ariston színpadán. A lebonyolítás sokszor változott. Mostanság keddtől szombatig tart a fesztivál. Az összes versenydal kedden, és a döntő napján, szombaton csendül fel, szerdán a dalok egyik, majd csütörtökön a másik fele hangzik el, pénteken pedig a versenyzők egy általuk választott olasz hírességgel lépnek fel, ekkor nem saját versenydalukat adják elő, hanem általában a meghívott híresség valamelyik népszerű „canzonéját”. Bár Sanremo kapcsán itthon sokaknak a régi nagyok, Domenico Modugno, Adriano Celentano, Gigliola Cinquetti neve ötlik az eszébe, a dalfesztiválon már évtizedek óta nem az általuk képviselt stílus uralkodik. A mostani rendezvényen az italo pop mellett az országban igen népszerű rapzenét, pop punkot is hallani lehetett. Igaz, ezek a zenei irányzatokat is átszövi a jellegzetes dallamos olasz stílus. Egy amerikai rapper például talán fel sem ismerné, hogy az előadott szám is a rap kategóriájába tartozik.
Bizarr módon épp a mostani fesztivál mutatta meg, hogy a nemzeti egység még ma sem teljes. A pénteki versenynapot, tehát a duettek estéjét, a nápolyi rapper, Emanuele Palumbo, művésznevén Geolier nyerte meg, aki az itthon is ismert, szintén a dél-olasz városból származó Gigi D’Alessióval együtt énekelt el egy dalt – nápolyi dialektusban. Geolier versenydala szintén e tájnyelvén hangzott el. Mindenesetre az eredmény bejelentését az Ariston közönsége talán sosem hallható füttykoncerttel honorálta. Ennek két oka volt. Egyfelől az bosszantotta őket, hogy nem Angelina Mango nyert, aki 2014-ben elhunyt, híres rockzenész édesapja dalát adta elő, belopva magát a sanremói közönség szívébe, másrészt pedig az, hogy Geolier nápolyi előadásmódját a dél-olasz régión kívül az ország más részein nem is értik és nem is szívesen hallgatják. Rossznyelvek szerint a nápolyiak óriási számban voksoltak Geolierre, s ennek köszönhette a pénteki sikert.
Ilyen feszült hangulatban rendezték a szombati versenyt, amely még szinte el sem kezdődött, a műsorvezetőnek, Amadeusnak máris rendre kellett utasítania a háborgó közönséget. Ezúttal amiatt hőbörögtek, hogy – mint a műsor elején kiderült – összesítésben a nápolyi rapper vezet. A dalok előadása során aztán a közönség felállva tapsolta Angelina Mangót, Geolier dalát sokkal hűvösebben fogadta, ezzel is jelezve: botrányba fulladhat a rendezvény, ha nem a 23 éves énekesnő nyer. Ám minden jó, ha jó a vége, végül mégis Angelina győzedelmeskedett, második helyre szorítva a nápolyi rappert, aki az egész este során morcosnak tűnt. Ez persze nem is csoda: a pénteki közjáték után azt nyilatkozta, ez volt élete legborzalmasabb napja.
Pedig Sanremo elsősorban nem is a versenyről szól, egy hatalmas show, amelyben például a közszolgálati televízió műsorait népszerűsítik. Több olyan fellépőt is meghívnak, akik már az olasz dalkultúra legendái közé tartoznak. A mostani fesztiválon a közönség a Ricchi e Poverit és Loredana Bertét is viszontláthatta és ünnepelhette. Nyilván senki sem gondolta azt, hogy őket a díj elnyerése és az Eurovíziós Dalfesztiválon való esetleges indulás vonzza Sanremóba: a fellépésük kasszasiker a RAI közszolgálai televíziócsatorna számára. Esténként minden tíz olaszból hat a falfesztivált nézi, volt olyan nap, amikor a program 65 százalékos közönségarányt ért el.
A mostani fesztivál más okból is rendkívül ellentmondásos volt. Ez volt az első olyan dalverseny, amit a közszolgálati RAI olyan időszakban sugárzott, amikor a csatorna már szinte teljesen Giorgia Meloni miniszterelnök populista kormányának befolyása alá került. Némelyek némi gúnnyal már Tele-Meloninak nevezik a RAI-t, amelynek szüksége is volt a jó nézettségi adatokra, mert azóta, hogy hírműsorai kormánypártivá, erősen jobboldalivá váltak, sokan pártoltak el a köztévé csatornáitól. A kormányzat azt akarta, hogy a fesztivál mindenfajta politikától legyen mentes. Ám már szinte az első naptól látszott, hogy ebből semmi sem lesz. Részben azért, mert egyes fellépők nagyon is fontos üzenetet fogalmaztak meg: a La Sad nevű háromtagú punkegyüttes például szombati fellépése után külön kiemelte, hogy a rasszizmus, a szexuális erőszak és a kirekesztés ellen tiltakoznak. Másrészt épp a fesztivál idejére estek az olasz gazdatüntetések: a mezőgazdasági dolgozók a személyi jövedelemadó csökkentését akarják elérni. A magát antifasisztának nevező műsorvezető meg is hívta képviselőiket Sanremóba, műsorvezető társa, Rosario Fiorello meg is jegyezte: feldobná a fesztivált, ha felbőgne egy tehén a színpadon, ez az attrakció azonban elmaradt, nem csak tehén nem jött, a gazdák sem traktoraikkal: Amadeus csak egy üzenetüket olvasta fel.
Meloniék azért is várták aggódva a fesztivált, mert az mindig is a baloldal hűbérbirtoka volt, s a jobboldali vezetők elleni tiltakozásra használták fel. Roberto Benigni egykori kedvenc célpontja például Silvio Berlusconi néhai kormányfő volt. De Sanremóban követeltek kiterjedtebb jogokat az LBTQI közösség számára.
A versenyzők öt napon át lépnek fel a Ligur-tengerparton fekvő város színháza, az Ariston színpadán. A lebonyolítás sokszor változott. Mostanság keddtől szombatig tart a fesztivál. Az összes versenydal kedden, és a döntő napján, szombaton csendül fel, szerdán a dalok egyik, majd csütörtökön a másik fele hangzik el, pénteken pedig a versenyzők egy általuk választott olasz hírességgel lépnek fel, ekkor nem saját versenydalukat adják elő, hanem általában a meghívott híresség valamelyik népszerű „canzonéját”. Bár Sanremo kapcsán itthon sokaknak a régi nagyok, Domenico Modugno, Adriano Celentano, Gigliola Cinquetti neve ötlik az eszébe, a dalfesztiválon már évtizedek óta nem az általuk képviselt stílus uralkodik. A mostani rendezvényen az italo pop mellett az országban igen népszerű rapzenét, pop punkot is hallani lehetett. Igaz, ezek a zenei irányzatokat is átszövi a jellegzetes dallamos olasz stílus. Egy amerikai rapper például talán fel sem ismerné, hogy az előadott szám is a rap kategóriájába tartozik.
Bizarr módon épp a mostani fesztivál mutatta meg, hogy a nemzeti egység még ma sem teljes.
A pénteki versenynapot, tehát a duettek estéjét, a nápolyi rapper, Emanuele Palumbo, művésznevén Geolier nyerte meg, aki az itthon is ismert, szintén a dél-olasz városból származó Gigi D’Alessióval együtt énekelt el egy dalt – nápolyi dialektusban. Geolier versenydala szintén e tájnyelvén hangzott el. Mindenesetre az eredmény bejelentését az Ariston közönsége talán sosem hallható füttykoncerttel honorálta. Ennek két oka volt. Egyfelől az bosszantotta őket, hogy nem Angelina Mango nyert, aki 2014-ben elhunyt, híres rockzenész édesapja dalát adta elő, belopva magát a sanremói közönség szívébe, másrészt pedig az, hogy Geolier nápolyi előadásmódját a dél-olasz régión kívül az ország más részein nem is értik és nem is szívesen hallgatják. Rossznyelvek szerint a nápolyiak óriási számban voksoltak Geolierre, s ennek köszönhette a pénteki sikert.
Ilyen feszült hangulatban rendezték a szombati versenyt, amely még szinte el sem kezdődött, a műsorvezetőnek, Amadeusnak máris rendre kellett utasítania a háborgó közönséget. Ezúttal amiatt hőbörögtek, hogy – mint a műsor elején kiderült – összesítésben a nápolyi rapper vezet. A dalok előadása során aztán a közönség felállva tapsolta Angelina Mangót, Geolier dalát sokkal hűvösebben fogadta, ezzel is jelezve: botrányba fulladhat a rendezvény, ha nem a 23 éves énekesnő nyer. Ám minden jó, ha jó a vége, végül mégis Angelina győzedelmeskedett, második helyre szorítva a nápolyi rappert, aki az egész este során morcosnak tűnt. Ez persze nem is csoda: a pénteki közjáték után azt nyilatkozta, ez volt élete legborzalmasabb napja.
Pedig Sanremo elsősorban nem is a versenyről szól, egy hatalmas show, amelyben például a közszolgálati televízió műsorait népszerűsítik. Több olyan fellépőt is meghívnak, akik már az olasz dalkultúra legendái közé tartoznak. A mostani fesztiválon a közönség a Ricchi e Poverit és Loredana Bertét is viszontláthatta és ünnepelhette. Nyilván senki sem gondolta azt, hogy őket a díj elnyerése és az Eurovíziós Dalfesztiválon való esetleges indulás vonzza Sanremóba: a fellépésük kasszasiker a RAI közszolgálai televíziócsatorna számára. Esténként minden tíz olaszból hat a falfesztivált nézi, volt olyan nap, amikor a program 65 százalékos közönségarányt ért el.
A mostani fesztivál más okból is rendkívül ellentmondásos volt.
Ez volt az első olyan dalverseny, amit a közszolgálati RAI olyan időszakban sugárzott, amikor a csatorna már szinte teljesen Giorgia Meloni miniszterelnök populista kormányának befolyása alá került. Némelyek némi gúnnyal már Tele-Meloninak nevezik a RAI-t, amelynek szüksége is volt a jó nézettségi adatokra, mert azóta, hogy hírműsorai kormánypártivá, erősen jobboldalivá váltak, sokan pártoltak el a köztévé csatornáitól. A kormányzat azt akarta, hogy a fesztivál mindenfajta politikától legyen mentes. Ám már szinte az első naptól látszott, hogy ebből semmi sem lesz. Részben azért, mert egyes fellépők nagyon is fontos üzenetet fogalmaztak meg: a La Sad nevű háromtagú punkegyüttes például szombati fellépése után külön kiemelte, hogy a rasszizmus, a szexuális erőszak és a kirekesztés ellen tiltakoznak. Másrészt épp a fesztivál idejére estek az olasz gazdatüntetések: a mezőgazdasági dolgozók a személyi jövedelemadó csökkentését akarják elérni. A magát antifasisztának nevező műsorvezető meg is hívta képviselőiket Sanremóba, műsorvezető társa, Rosario Fiorello meg is jegyezte: feldobná a fesztivált, ha felbőgne egy tehén a színpadon, ez az attrakció azonban elmaradt, nem csak tehén nem jött, a gazdák sem traktoraikkal: Amadeus csak egy üzenetüket olvasta fel.
Meloniék azért is várták aggódva a fesztivált, mert az mindig is a baloldal hűbérbirtoka volt, s a jobboldali vezetők elleni tiltakozásra használták fel. Roberto Benigni egykori kedvenc célpontja például Silvio Berlusconi néhai kormányfő volt. De Sanremóban követeltek kiterjedtebb jogokat az LBTQI közösség számára.
Travolta cipője
Más botrányok is voltak a fesztivál öt napja alatt. A szerda sztárvendége John Travolta volt, aki olyan cipőben jelent meg, amelyen jól látható volt annak márkája, ám azt a csatorna nem takarta ki. Az állami tévé vezetése azzal védekezett, hogy nem készülhettek fel erre, különben is, az amerikai sztárszínésszel kötött szerződés azt is tartalmazza, hogy tilos bármiféle bujtatott reklám. Ugyanakkor a Forza Italia kormánypárt felvetette a köztévé vezetőinek felelősségét is. Másnap egyébként Russell Crowe volt a sztárvendég, akinek a megjelenése szintén megosztotta az olasz nézőket. A keddi versenynapot viszont egyértelmű elismerés fogadta Itáliában: Amadeus segítője a rendkívül népszerű énekes, a 2013-as és a tavalyi fesztivált megnyert Marco Mengoni volt.
Magyar fellépő
A fesztivál gálaestjén fellépett világ egyik leghíresebb táncosa, Roberto Bolle és a svájci Béjart Ballet Lausanne táncosai, köztük Kovács Zsolt Vencel, fiatal magyar szólista, aki nyáron lett a társulat tagja és jelenleg az egyik legismertebb magyar balettművész a nemzetközi táncvilágban.
