Bár Novák Katalin már lemondott, Kocsis Máté nyilatkozata, hogy „Az a baloldal nagyon mélyen hallgasson, amelyik nem szavazta meg a pedofilellenes törvényt 2021-ben”, továbbra is felháborító.
A fél ország megdöbbent azon, hogy Novák Katalin a beterjesztések közül éppen egy pedofil gyermekotthoni igazgató bűntársának adott kegyelmet. És a „baloldal” hangot is adott felháborodásának. (Egyébként sok „fideszes” is, csak ők halkan.)
A 2021. évi LXXIX. törvény úgy született, hogy megírtak egy terjedelmes jogszabály-szöveget a szexuális másságok szabályozásáról, majd azt beépítették egy már meglévő „gyermekvédelmi törvénybe”. Ez maga volt az „alapozó” hazugság, hiszen a pedofília (gyerekek szexuális „játékszerként” való használata) és a homoszexualitás nem egy kategória. Az előbbi egyértelműen elítélendő; az utóbbi megítélése viszont bonyolult, évezredes kérdés, amelyre máig nincs megnyugtató válasz. Nyilván Kocsis – vagy akármelyik államtitkár – is tisztában van azzal, hogy a „baloldal” pontosan ugyanúgy elitéli a pedofíliát, mint a „jobboldal”.
Magyarázhatnánk tévhitekkel is, hogy a kormány miért mosta egybe a pedofíliát és a szexuális másságokat; de eddigi tapasztalataink alapján kimondjuk, hogy nem naiv tévedés volt mögötte, hanem rafinált tervezettség. Valami ilyen:
1) Vizsgálataink alátámasztják, hogy erős a magyar lakosságban a szexuális másságokkal szembeni zsigeri elutasítás. Ezt a „vasat” tehát tovább kell ütnünk.
2) Ha ezt most „megfejeljük” pedofíliával, akkor még inkább megnyerjük magunknak az „embereket” (vagyis a szavazókat).
3) Az ellenzék nyilván tiltakozni fog, s föltehetően nem szavazzák meg a törvényt.
4) Ez nekünk választásilag előnyös, hiszen mi leszünk a „jó”, aki megmenti az országot az „erkölcstelen” baloldaltól.
Vagyis csalárd és bűnös „játszma” volt a kormány részéről ennek a kettőnek ugyanazon törvénybe való foglalása.
Nem mintha nem lehetne a homoszexualitás bizonyos vonatkozásait törvénnyel szabályozni, de azt nem volna szabad összekeverni a gyerekek szexuális abuzálásával. Hazugság azt sugallni, hogy gyerekek megrontása és pl. két nő egymás iránti szerelme ugyanaz a kérdéskör. Ez a törvényi egybevonás nem magyarázható a tartalmi tisztázás szándékával. Ennek pártpolitikai célja volt.
A törvény úgynevezett „baloldali elutasításának” tehát semmi köze a pedofíliához. Ahhoz van köze, hogy olyan helyzetbe kényszerítették az ellenzéket, hogy egyetlen gombnyomással kellett nyilatkoznia egy törvény elfogadásáról, amelynek az első részével egyetért, a másodikat azonban semmiképpen sem fogadhatja el.
Mindezt Kocsis Máté is jól tudja. De nem ezt mondja. Tehát hazudik. Vagy talán addig „nyomatták ezerrel” a nyomtatott és elektronikus sajtóban is, hogy az ellenzék a pedofil-kérdés miatt nem szavazta meg a törvényt, hogy végül már maguk is úgy gondolják, hogy ez az igazság. A goebbelsi stratégia – „az emberek előbb-utóbb igaznak fogadják el az ezerszer hallott hazugságot” – a hazudozóra is hat.
A törvény tehát maga az „ős”-hazugság. Kocsis riposztja pedig, miszerint mit balhézik az ellenzék egy pedofil-segéd felmentése miatt, ha akkor nem szavazta meg a pedofilokkal szembeni szigorúbb fellépésről szóló törvényt, az „új”-hazugság, hiszen a vitatható elnöki kegyelem értelmezése helyett megismétli azt a hamis vádat, hogy annak idején a „baloldal” a pedofilokat védte azzal, hogy nem szavazta meg a törvényt.
Nem tudjuk, hogy Kocsis Máté valóban úgy gondolja-e, hogy a pedofíliának és a homoszexualitásnak közös a gyökere, vagy csak azért mondja, mert fegyelmezett pártkatona. Vagy mindkettő. De ez lényegében mindegy. Az azonban nem mindegy, hogy ő a hazánkat irányító párt parlamenti frakciójának a vezetője. A frakció pedig kivétel nélkül úgy szavaz arról, amit eléjük tettek, ahogyan – Orbán nyomán – a frakcióvezető mondja. Még akkor is, ha elolvasni sem volt idejük, nemhogy végig-gondolni. Száz példát láttunk erre az elmúlt évtizedben.
Rossz ízű ország lettünk. Hazugságok sulykolása, újabb és újabb gyűlölet-célpontok felkínálása „ősemberi” ösztöneink felbujtása céljából, a „másként gondolkodók” fokozatos ellehetetlenítése, bizonytalanságban tartása stb. És nincs megállás; még tovább kell erősíteni a hatalommegtartó gépezetet! Erről szól a friss Szuverenitásvédelmi Hivatal mottója is, miszerint „Mi azokkal foglalkozunk, akik nem barátai a magyar szuverenitásnak” (Lánczi Tamás). Nem lenne baj ezzel a mondattal, ha nem tudnánk, hogy manapság az is könnyen „nem barátnak” minősülhet, aki másképpen képzeli el a magyar szuverenitást.
Félreértések ne essék: nem azért kritizálom ezt a pedofiltörvényt, mert ez a kormány hozta, hanem azért, mert rossz. Jelképesen: „Amikor Orbánt szidom, azzal nem Gyurcsányt dicsérem”. Azt azonban világgá kiáltom, hogy ami van, az elfogadhatatlan és elviselhetetlen. Nem csodálom, hogy fiataljaink fele más országban szeretne élni. Azt kívánom, hogy ez a velejéig hazug rendszer szűnjön meg. Bármi következik is utána. A bizonytalanság – akármilyen vészterhes – legalább lehetőséget és reményt ad a jobbra.
A szerző ny. főiskolai tanár.