- Heti abszurd: Az ürítés ára

Varga Judit és Novák Katalin vagy annyira bolond, hogy mindent aláír, amit az orruk elé tolnak, vagy annyira szervilis, hogy bármit aláír, amit a Fidesz tol az orruk alá. A magyarokra nézve egyik se jelent jót.

A pápalátogatás alkalmából adott elnöki kegyelem, sőt, kegyelmek sora talán a Tocsik-ügy óta nem tapasztalt igazságérzet-hullámokat borzolt a honi közélet békésen kuruttyoló ingoványába. Míg a világ többi részében a politikai elit a népakaratot kiszolgálva szigorít egyes büntetéseken (ezt hívják büntető populizmusnak, és ez sem helyes), nálunk éppen az indokolatlan – és ehhez mérten meg sem indokolt – enyhítések felé mozdult el a közhatalom.

Valami azért csak átjuthatott ebből a Karmelita méteres kolostorfalain, mert Orbán Viktor rendkívüli bejelentést tett: alkotmánymódosítással biztosítaná be, hogy kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekményért elítéltek ne kaphassanak többé kegyelmet. Nagyon helyes.

Mielőtt szombat délután lemondott volna, Novák Katalin először azt mondta, természetes, hogy egy kegyelmi döntés megosztó, és maradnak utána megválaszolatlan kérdések – utóbbi igaz is, hiszen nem válaszolja meg a kérdéseket, pedig megtehetné. Ám abban tévedett, hogy a szóban forgó és legtöbbet vitatott ügy valóban megosztaná a közvéleményt. Míg mondjuk Budaházy Görgy és társai kegyelmének néhányan talán még örülhettek is a rokoni és baráti körön túl, tehát mondhatjuk, hogy megosztotta a társadalmat, bár a többséget leginkább nem érdekelte, a pedofília és a gyermekbántalmazás még egy bűnsegéd esetében is megbocsáthatatlan a köz szemében, és sokan felkapják rá a fejüket. Egyetértek a sértetteket korábban védő Gál András ügyvéddel, aki az ATV-ben úgy fogalmazott: „ettől hányni lehet”, és kell is legalább heveny gyomorgörcsben fetrengeni minden jóérzésű embernek. Talán azért sem akart a köztársasági elnök indokolni, noha megtehetné még most is, mert valójában sem ő, sem a stábja nem tud oly indokkal szolgálni, ami ne a hányást hömpölyögtetné cunamierejűvé. Elmondhatja még százszor, hogy ő a pedofíliaellenes harc magyar Jeanne D’Arcja, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a bizonyos gyermekvédelmi törvény nevű förmedvény átveretésében a magyar gyomornedveken, csakhogy éppen a Fidesz által feltüzelt pedofilüldözés miatt csapott ez most vissza az arcába – ami persze eddig is csak propaganda volt, a soraik közt ülő pedofilgyanúsakat és bántalmazókat mindig szépen kimosdatták.

Szóval Novák Katalin lemondott – ciki, de ehhez kvázi hazarendelték, meg kellett szakítania a katari útját – , Orbán Viktor meg majdnem biztos lehet benne, hogy a híveit sikerült megnyugtatnia azzal, hogy ezeket az elkövetőket ő, mint apa és nagyapa, személyesen is félbehasítaná és miszlikbe aprítaná. Csak azt nem tudom, vajon sikerült-e ezzel megnyugtatni az áldozatokat, akik közül egy fiatal már 2016-ban a vonat elé ugrott, különösen, hogy a bicskei K. Endre, akinek a priuszát is eltörölték, újra taníthat, gyerekekkel foglalkozhat, mert ő nem pedofil, csak a volt főnöke, és arra valószínűleg kicsi az esély, hogy még egy ragadozó mellé kerül helyettesnek, és megint eltussol terhelő vallomásokat. De ezek után ki merne hozzá bizalommal fordulni, hogy egy ilyen súlyos visszaélést napvilágra hozzon?

Az innen nézve már csak abszurd, hogy Novák kegyelmet adott a munkahelyén illetéktelenül kutakodó bírósági takarítónőnek is, noha az a bíró szerint cselekedetével „a közbizalmat nagy fokban gyengíthette” (mégis ki örülne, ha attól kellene tartania, hogy egy takarítónő a periratai vagy akár a magánlevelei közt turkál, és mondjuk későbbi visszaélés céljával még le is fotózza ezeket magának?). De míg az a kutyát nem érdekli, hogy ez a nő ezek után dolgozhat-e még takarítónőként, mert nem a felmosásával volt baj, hanem a moráljával és a diszkréciójával, másodfokon épp most jogerősen enyhítették a Schadl-ügyben érintett végrehajtók büntetését: milliókkal kevesebbet kell fizetniük, és ami a legégbekiáltóbb, nyugodtan dolgozhatnak tovább jogászként.

Most azon se tudok még kárörvendően sem derülni, hogy végre hallatott magáról az Integritás Hatóság nevű sóhivatal: feljelentést tesznek a nyírségi lombkoronaland ügyében, miután összehasonlítottak több hasonló, egyazon környéken (ebből kettő Nyíradonyban, egy pedig Nyírmártonfalván) épült, uniós pénzből finanszírozott beruházást, és észrevették, hogy azonosak a tervek, a kivitelezés, még a túlárazottság is stimmel. Épp csak annyi különbség volt a három nevesített fideszes honatya projektjei között, hogy a pottyantós fabudik darabára Filemon Mihály lombkoronasétányánál 475 ezer, Tasó Lászlóénál 372 ezer, Tasi Sándorénál pedig már 1 millió 222 ezer forint volt. Ugyanaz a budi, csak az ürítés ára inflálódott csillagászati magaslatokba,

és ez már valamirevaló rekord, amilyet a saját pénzéből még az EU sem látott.