Lengyelország újabb katonai erődítmények és óvóhelyek építésébe fogott Oroszország és Belarusz felőli határai mentén – jelentette a hét elején a Rzeczpospolita. A vezető lengyel napilapnak egy védelmi minisztériumi forrás annyit árult el, hogy a munkálatok „egy átfogó védelmi terv részét” képezik. "A helyzet szörnyű, ezt egyre több ország érzi" – mondta szintén hétfőn Wladyslaw Kosiniak-Kamysz védelmi miniszter a Super Express lengyel bulvárlapnak. Hozzátette, hogy a legrosszabb forgatókönyveket veszi a legkomolyabban, köztük azt, amely szerint Ukrajna elveszíti az Oroszországgal vívott háborút, és Putyin orosz elnök úgy dönt, hogy NATO-tagokat támad meg, köztük Lengyelországot.
Kosiniak-Kamysz, aki egyben miniszterelnök-helyettes Donald Tusk decemberben hivatalba lépett koalíciós kormányában, elmondta, hogy ennek szellemében vizsgálják felül a hadsereg állapotát. „Levonjuk a tanulságokat és pótoljuk a hiányokat, például a fegyverek és a lőszerek esetében. Amióta átvettük a hatalmat, 19 milliárd zloty (1700 milliárd forint) értékű felszerelés beszerzéséről kötöttünk szerződéseket, nagyrészt lengyel fegyvergyárakkal" – mondta.
A NATO-országok védelmi tisztségviselői közül nem ő az egyetlen, aki a napokban aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Oroszország Ukrajna elleni háborúja átlépheti a szövetség határait. Gheorgita Vlad román vezérkari főnök a múlt héten arra figyelmeztetett, hogy ha Putyin győz Ukrajnában, a következő célpontja Moldova lesz, vélhetően NATO-országokat is célba vesz, és „a Nyugat-Balkánon is feszültségeket fogunk látni”. A Szabad Európa román szolgálatának adott interjúban a tábornok úgy vélte, minderre fel kell készülni, és sürgette, hogy Románia teremtse meg önkéntesek katonai kiképzésének jogi kereteit.
Az Ukrajna ellen két éve indított átfogó orosz invázió egyes csapásai Románia északi és fekete-tengeri határát is érintették. Ám a NATO azóta fokozta készenlétét Európában, négy többnemzeti harccsoportot hozva létre Bulgáriában, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában. Emellett a Pentagon tavaly januárban meghosszabbította 4000 amerikai katona délkelet-romániai misszióját. Klaus Iohannis államfő és Marcel Ciolacu kormányfő éppen erre utalva igyekezett lehűteni a kedélyeket Vlad kijelentéseivel kapcsolatban. "Románia még soha nem volt olyan jól védett, mint most NATO-tagként” – hangoztatta Iohannis.
Ez persze kevés ahhoz, hogy feloldja a NATO keleti szárnyán tapasztalható általános idegességet, ami leginkább azzal függ össze, hogy Oroszország nagy fokú alkalmazkodó képességet tanúsított az ukrajnai háborúhoz szükséges erőforrások előteremtésében, s mostanra átvette a kezdeményezést a fronton a nyugati katonai és pénzügyi támogatás elakadása miatt védekezésbe szorult Ukrajnával szemben.
A múlt hónapban Boris Pistorius német védelmi miniszter azt jósolta: Oroszország "5-8 éven belül" készen állhat egy NATO elleni támadásra. Bár Rob Bauer, a szövetség Katonai Tanácsának elnöke csak egy 20 éven belül várható konfliktust valószínűsített, a szövetség hadviselési stratégiájának átalakítását szorgalmazta, továbbá az ipari bázis és a lakosság szerepének tudatosítását. A NATO-felvételére váró Svédország fegyveres erőinek legfőbb parancsnoka, Micael Bydén tábornok egyenesen arra kérte a svédeket, hogy készüljenek fel mentálisan a háborúra.
Litvánia, Lettország és Észtország növekvő biztonsági aggodalmaik közepette idén január 19-én „mobilitásgátló” határvédelmi létesítmények kiépítésében, továbbá rakéta-tüzérségi együttműködésük fejlesztésében állapodtak meg. Az észt védelmi tárca a tervek szerint 600 bunker építését kezdi meg 2025 elején Oroszországgal közös, 294 kilométeres határa mentén. "Ha Oroszországot nem állítják meg Ukrajnában, (…) akkor a balti államok lehetnek a következők" – a mondta a litván külügyminiszter három nappal később Brüsszelben. Gabrielius Landsbergis szerint a felkészülést már most meg kell kezdeni, amíg Ukrajna a saját védelmében kiontott vérrel még időt nyer Európa többi része számára. Elmondta, országa mára a GDP 2,7 százalékára növelte védelmi kiadásait, és tárgyalások folynak az általános hadkötelezettség bevezetéséről. "A nyakunkon érezzük a háború hidegét" – mondta, megjegyezve, hogy egy közös uniós alapra van szükség az Ukrajnának nyújtott segélyek további megerősítéséhez.
Az EU vezetői azóta, Orbán Viktor ellenállását megtörve, megállapodtak az Ukrajnának négy évre szánt 50 milliárd eurós támogatási csomagról, ám ez az amerikai támogatások leállása miatt kevésnek bizonyulhat az ország megmentéséhez. A Washington Post hírmagyarázója, Lee Hockstader szerint Ukrajna megsegítésének nem a magyar kormányfő a fő akadálya, hanem az Európai Unió szűkmarkúsága. Ez az összeg ugyanis csak arra lesz elég, írja, hogy részben fedezzék Kijev havi mintegy 3 milliárd dolláros költségvetési hiányát, miközben „az ukrán közpénzek csaknem 50 százalékát védelemre fordítják, egyszerűen azért, hogy növeljék túlélési esélyeiket Vlagyimir Putyin orosz elnök támadásával szemben”.
És hogy ez mennyire nem csak Ukrajnát fenyegeti azt a dán hírszerzés értékelése jelzi, amely szerint Oroszország valószínűleg "kész katonai erejét a NATO-országok elleni kihívásra felhasználni". A jelentés szerint – amelyre Troels Lund Poulsen dán védelmi miniszter hivatkozott egy képviselői kérdésre adott válaszában – Oroszország olyan fenyegetést készül alkalmazni, amely nem éri az "5. cikkely szerinti küszöbértéket", vagyis azt a szituációt, amelyben alapokmánya szerint a szövetségnek muszály katonai választ adnia. A hírszerző ügynökség megjegyzi, hogy Oroszország jelenleg "átfogó haderőfejlesztést" hajt végre, amely új egységek telepítését is magában foglalja a balti-tengeri térségben és az ország északnyugati részén.
A szakértő szerint távlati veszélyről van szó
Az orosz fenyegetésről szóló előrejelzések valójában nem rövid távra, hanem inkább a következő 5-10 éves időszakra szólnak – mondta a Népszava kérdésére Csiki Varga Tamás, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének főmunkatársa. A realitásukat nyilván az orosz-ukrán háború alakulása és az Egyesült Államok Európához való stratégiai hozzáállása határozza majd meg. A közelgő amerikai elnökválasztás kapcsán azonban Európa semmiképp nem számíthat jó hírekre, akár az előző elnökségének tapasztalatai miatt félt Donald Trump kerül újra hatalomba, akár nem. Hiszen az amerikai nagy stratégia figyelme összességében az ázsiai-csendes-óceáni térségre irányul.
A katonai szakértőt meglepné, ha Oroszország sokkal rövidebb távon számolna azzal, hogy – például egy a márciusi orosz elnökválasztás után elrendelt újabb mozgósítási kampánnyal megerősítve haderejét – a NATO-országok irányába fordíthatná a háborút. Az Ukrajnában nagy mértékben lekötött orosz haderőnek jelenleg „nincsenek olyan szárazföldi képességei, amivel egy ilyen támadást belátható időn belül a siker legkisebb esélyével végre lehetne hajtani” – mondta. „Még az olyan helyszíneken sem, mint a Baltikum, amelynek védelme 2014 óta a NATO számára is a legizgalmasabb kérdés.” Az Ukrajna elleni háború, vagy esetleg a nem NATO-tag Moldovában kiprovokált konfliktus pedig „minőségében egészen más ügy lenne, mint egy NATO-tagállamot megtámadni. Még akkor is, ha az amerikai elnökválasztásnak egy újabb Trump-elnökség lesz a vége" - mondta.
Az, hogy a lengyelek és a balti országok tervezőiben masszív védelmi vonalakat kiépítése merült fel, ez egyértelműen az orosz-ukrán konfliktus 2023-as fejleményeinek hatása – annak, hogy az ukrán ellentámadás a mélységében kiépített orosz védvonalakon akadt el. „De én azért ezzel óvatos lennék, mert a történelemben számos ilyen épített, nagy passzív védelmi vonalat láttunk,” amelyet az ellenség inkább megkerült. Az, hogy Ukrajnában a speciális helyzetből adódóan az ukránok nem tudják ezt megkerülni az speciális helyzet. De ugyanezt a Baltikumban és különösen Lengyelország esetében, ahol nagyon hosszú határszakaszról van szó, nem annyira látja racionálisnak.
"A Baltikum esetében nem vagyok meggyőződve arról, hogy ha ott egy nagyon komoly orosz támadás indulna el, akkor ott egy ilyen védelmi vonal lenne az, ami ezt megoldaná (a helyzetet). Különösképpen, ha itt egy orosz-NATO konfliktusra gondolunk, akkor ez nem egy elhúzódó nagy szárazföldi háború lenne, ott a légierő egészen más szerepet játszana", s az adott erőviszonyok mellett Oroszország aligha tudna eredményes lenni - mondta Csiki Varga Tamás a Népszavának.
