Bár a Pesti Vigadóban jelenleg a legnépszerűbb kiállítás a Sosemvolt Budapest, mely az elmúlt 150 év meg nem valósult építészeti terveit, vízióit mutatja be, érdemes fölliftezni a hatodik emeletre is, ahol az üvegtetőzet miatt részben természetes fénnyel megvilágítva várja látogatóit a Madách-Prága című „látványtörténeti” tárlat.
Tavaly összeértek az évfordulók: egyszerre ünnepeltük Magyarország fővárosát és hazánk legismertebb költőjét, Petőfi Sándort, e két grandiózus „ünnepkör” jócskán elvonta a figyelmet a magyar könyvnyomtatás 550., Csokonai Vitéz Mihály születésének 250. és Madách Imre születésének 200. évfordulójáról. Utóbbit ünneplendő az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) installációt készített saját gyűjteményeinek felvételeiből, dokumentumaiból és fényképeiből. Az ember tragédiájának tizenöt színéhez kapcsolódva tizenöt különböző rendezést jelenít meg az installáció, melynek látványtervét Mira János Jászai-díjas díszlettervező jegyzi. Az alkotás korábban a Nemzeti Színház előcsarnokában és a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban volt látható, most a Pesti Vigadó tetőterébe került, díszes társaságba, olyan tervek és elképzelések közé, melyek megjárták Prágát. Az OSZMI ugyanis a magyar színháztörténet és a közelmúlt meghatározó látványterveiből készített kiálltást, olyan munkákból, melyek a Prágai Quadriennálén is láthatók voltak (magát a Madách-Prága tárlatot szintén Mira János tervezte).
A Prágai Quadriennálé (PQ) neve leginkább a színpadi szakma tagjainak mond valamit, hiszen ez a színházi látványtervezés és színházépítészet nemzetközi seregszemléje. Bár az utóbbi időben a nagyközönség számára is egyre vonzóbbá vált a négyévente jelentkező szemle, ehhez nagyban hozzátartozik, hogy az 1967-es indulás óta jócskán átalakult a PQ – ezt foglalja össze a tárlat alcíme is: „a felvonulástól az önálló téralkotás művészete felé 1967-2023”. A húsz ország részvételével a cseh fővárosban indult a szemle eleinte nem volt más, mint leltár: színházi látvány- és jelmeztervek, azaz rajzok, tárgyak és makettek végtelen sora. Ehhez képest a tavaly júniusi PQ-n már alig volt olyan kiállítási anyag, melyben ne lett volna hús-vér szereplő, színész, táncos, vagy magát az installációt ne próbálhatta volna ki a közönség. A hatvanhét ország részvételével megrendezett tavalyi versenyen például látható volt Borsi-Balogh Máté is, mivel hazánk az Örkény István Színház Winterreise előadásának látványtervét vitte ki Prágába. Az eredeti munkából készített winterreise.box (Devich Botond tervező és Tarnóczi Jakab rendező munkája) a legjobb dizájn díjában részesült az Országok és régiók szekcióban. A különleges díszletben Borsi-Balogh Máté Franz Schubert Téli utazás című dalciklusát énekelte el, az előadás egyes részletei a doboz külső falán lévő 12 monitoron voltak megtekinthetők, a különleges munka az OSZMI mostani kiállításának egyik meghatározó darabja.
Ám, ami először megragadja a tekintetünket, az a kiállítótér rendezői balján elhelyezkedő plexicsövekből álló „felhő”. Az installáció a 2019-es PQ-ra készült, melynek központi témája a képzelet volt, az első gondolatok megszületésének pillanata. A négy egyetem – Képzőművészeti, a Kaposvári, a MOME és a BME – közös munkája nyomán születő alkotás a képzelet tárgyiasulását fejezi ki. Az elmúlt évek eredménye a 2019-es Végtelen Dűne névre hallgató installáció is, mely szintén kapott díjat (a legjobb kiállítás lett az Országok és régiók kategóriában). A Végtelen Dűne a tükrök által létrehozott végtelenség illúzióját kelti: az installáció a környezetét kettőzve mossa el a térbeli határokat, így a létező világ visszatükröződik. A roppant izgalmas alkotás a Pesti Vigadóban VR-szemüvegen keresztül tekinthető meg.
A szinte egészen friss prágai tapasztalatok mellett az OSZMI kiállítása lényegében a magyar színházi látványtervezés történetét is szemlélteti. A kiállítás egy csavarral önmagában olyan, mint egy látványtér. Egy ponton a XX. század legnagyobb tervezői, a hazai látványtervezés iskolateremtő alkotói láthatók: Varga Mátyás, Márk Tivadar, Oláh Gusztáv. De megannyi nagy név jelen van, akik mind világteremtők: Keserü Ilona, Drégely László, Ország Lili, Koós Iván, Bródy Vera, Vágó Nelly, Schäffer Judit, El Kazovszkij. Rengetegféle képzeletvilág elevenedik meg előttünk,
a válogatást végignézve az az érzésünk támad, hogy a terv is művészet.
Persze, a Madách-Prága többet jelenthet a drámairodalomban vagy akár a szcenikában jártas érdeklődőnek, hiszen az értheti, mitől kimagasló Keserü Ilona 1974-es Heilbronni Katica-díszletterve, aki ismeri Kleist művét. De vannak közismert darabokhoz készített látványtervek (Rómeó és Júlia, Figaro házassága, Liliom, Egy őrült naplója) és színháztörténeti jelentőségű előadások is felelevenítődnek, például Ascher Tamás 1990-es Platonov rendezése, melyhez Antal Csaba készített díszletet, Vágó Nelly pedig a kosztümöket jegyzi. Minden munka megjárta a PQ-t és nyertek díjakat is: az 1979-es PQ-n például Koós Iván megosztott ezüstérmet szerzett. A kiállításon feltűnnek a színházi látvány ma is meghatározó alakjai, többek között Szakács Györgyi, Ambrus Mária, Khell Zsolt, Benedek Mária, Orosz Klaudia és a Kentaur álnéven alkotó Erkel László munkái.
Lehajtható, klasszikus színházi székekben ülve szemlélhetők a tárlat egyes videóanyagai, ezek röpítenek el minket Prágába, a világkiállítás forgatagába – az OSZMI hazahozza az élményt a hatvanas évektől máig. A Madách-Prága egyrészt a magyar színház szcenikai változásait mutatja be, másrészt a Prágai Quadriennálé átalakulását. Az egészen áthaladva az az érzésünk támad, bár ott lettünk volna.
Info: Madách-Prága. Pesti Vigadó. Február 8-án szubjektív tárlatvezetést tart dr. Szabó Attila az OSZMI igazgatóhelyettese, a Prágai Quadriennálé magyarországi felelőse. Nyitva: február 18-ig
