;

Orbán-kormány;állami támogatás;kultúrpolitika;folyóirat;Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ);

A havonta megjelenő kulturális periodikák sosem töltöttek be hírközlő szerepet, nem szóltak széles tömegekhez, mégis olyan szakmai és műhelyszerepet töltenek be, melyet nem pótol semmi

- Nem elég az anyagi biztonsághoz a sok éve folyó színvonalas munka, könnyebben kapnak állami támogatást az Orbán-kormány számára kedves folyóiratok

Kettős életet élnek a kultúra meghatározó műhelyei, a folyóiratok, amelyek részben nyomtatott, részben online formában kapcsolódnak olvasóikhoz.

Bár kétségkívül rétegolvasmánynak számítanak, a folyóiratok létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Míg egyes lapok eltűnnek vagy csökkentett üzemmódban vegetálnak, addig másoknak nem okoz gondot az olvasóközönség csökkenése vagy a mostoha kiadási viszonyok. Nemrég jelent meg a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) pályázatának eredménye, mely során 350 millió forint keretösszegre pályázhattak a folyóiratok (ez kevesebb, mint a 2021-es, amikor 400 millió volt), végeredményben szinte senki nem kapott kiugróan magas támogatást, viszont az sem derül ki a listából, hogy kiket utasítottak el.

A folyóiratok támogatásáról 2021-ig szinte kizárólag a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) döntött (a döntéshozó kuratóriumba pedig a Magyar Művészeti Akadémia tagjai kerültek), azóta bekapcsolódott a PKÜ is, mely több pályázatot írt ki „a Kárpát-medence folyóiratkultúrájának feltámasztása” céljából, melyre – ahogy eddig is – nyomtatott és online folyóiratok is pályázhatnak. Egyes orgánumoknak egyre kevesebb pénz jut, e hónapban kongatta meg a vészharangot a Revizor, a tizenöt éve működő összművészeti portál a színikritika egy fontos hazai orgánuma.

Más forrásokból összesen 3 millió forint állami támogatást kapott az idei évre a Revizor, ami töredéke a működési költségüknek, mely az elmúlt években folyamatosan csökkent. 

Emiatt a lap előfizetőket keres, Jászay Tamás főszerkesztő szerint az akció az utolsó lehetőségük, ha nem sikerül, akkor záros határidőn belül megszűnnek.

A PKÜ említett pályázatán elutasított, azaz 0 forintban részesült Revizor a döntési lista kapcsán kiemelte, hogy a zsűri elnöke Dr. Balázs Géza volt, aki jelenlegi Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Elméleti Intézetének vezetője és a Doktori Iskola igazgatója, az általa elbírált pályázatból 7 millió forint jutott az SZFE 2021 óta megjelenő interdiszciplináris folyóiratának, az Urániának, mely eddig két lapszámot jegyez (ezeknek szerzői közt maga Balázs Géza is feltűnik). A zsűrielnök mindemellett két másik, támogatást elnyerő internetes portálnál is kulcsszemély: az e-nyelv magazinnál (9 millió forint) szerkesztő és kiadó, az e-nyéket (4 millió forint) működtető társaságnak pedig tiszteletbeli elnöke. De nem csak ez az egy összeférhetetlenség fedezhető föl, a döntnökök között van Nagy Koppány Zsolt és Erős Kinga, akik épp annak az olvasat.hu nevű oldalnak ítéltek oda 10 millió forintot, mely a Magyar Írószövetség égisze alatt működik, mindkét bíráló tagja a szövetségnek, Erős Kinga elnöke is. 13 milliót nyert a pályázaton az évente négy számmal jelentkező Irodalmi Magazin, melynek szerzői közt Erős Kinga és a PKÜ vezérigazgatója, Demeter Szilárd is föltűnik. Szép eredményeket értek el a PKÜ-pályázatán a határon túli lapok, valamint a Magyar Cirkuszművészeti lap is.

A havonta megjelenő kulturális periodikák sosem töltöttek be hírközlő szerepet, nem szóltak széles tömegekhez, mégis olyan szakami és műhelyszerepet töltenek be, melyet nem pótol semmi. 

Kiadásuk hosszú ideje változások és viszontagságok közepette zajlik, mivel megnövekedtek a kiadási és terjesztési költségek, ezzel szemben csökkent az előfizetők száma. Mára már több időszaki kiadvány hibrid vagy teljes online létre tért át, a legrosszabb esetben pedig beszüntette működését, melynek hátterében nem elhanyagolható arányban a csökkenő állami források állnak, de nem csak emiatt szűnnek meg orgánumok.

Mintha hullámokban tűnnének elk, az első nagy veszteség 2014-es, az akkor 25 éves legendás irodalmi folyóirat, a Holmi, mely a főszerkesztő Réz Pál megromlott egészségügyi állapota miatt szűnt meg. A lap további szerkesztői az irodalmi élet kiválóságai, Závada Pál, Várady Szabolcs és Radnóti Sándor voltak. 2016-ban a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) több rangos kulturális lapnak nem ítélt támogatást, ekkor szűnt meg a 2000 irodalmi-társadalmi folyóirat. A lapot szerkesztő Margócsy István irodalomtörténész idézte Jánosi Zoltán, a döntéshozó kuratórium elnökének szavait, miszerint „igyekeztek megőrizni a magyar folyóirat-struktúra alapjait”, így hát ebbe az 1989-ben Horváth Iván irodalomtörténész, Török András művelődéstörténész, Lengyel László jogász-közgazdász és Herner János művelődéstörténész-filozófus által alapított 2000 nem tartozott bele – vonható le a következtetés. A kultúra számos szereplőjét, köztük a József Attila-díjas szerzőt, Dragomán Györgyöt is felháborította a hír, hiszen az egyik első lap volt, ami közölte írását nyomtatásban.

A 2016-os évben majdnem feleannyi összeg jutott a kulturális folyóiratok támogatására – 500 millió az azt megelőző 700-800 millió helyett – megszüntették továbbá a kiemelt folyóiratoknak járó három évre szóló pályáztatási rendszert, melybe egykor a Színház és az Ellenfény folyóirat is beletartozott. Úgy tűnt, elsősorban a színházi szcénát érinti a változás, más művészeti ágak szaklapjai nem szenvedtek ekkora hiányt (viszonylagos biztonságban érezhetik magukat a nagymúltú, az ötvenes években vagy azelőtt induló kulturális folyóiratok, a Tiszatáj, az Alföld és a Jelenkor), a Színházi Kritikusok Céhe, a Színházi Dramaturgok Céhe, a Független Előadó-Művészeti Szövetség és a Magyar Színházi Társasága felhívást tett közzé a radikális támogatáscsökkentés miatt 2016-ban. Az Ellenfény működése is ekkor vált labilissá, a Muzsika és a Színház folyóirat sem jutott megfelelő mértékű állami pénzhez, pár éven belül mindkettő megszűnt nyomtatásban, előbbi még 2018-ban költözött a netre, utóbbi 2022-ig bírta, az év decemberében jelent meg utoljára print formátumban a több, mint ötven éve működő színházművészeti lap.

„Be kell látnunk, hogy a rohamosan változó-átalakuló médiatérben és a hosszú távú finanszírozhatóság permanens bizonytalansága közepette a papíralapú Színház kiadása fenntarthatatlan” – áll a szerkesztőség 2022-i közleményében. A Színház csapata nem csak a pénz szűkéhez köti a paradigmaváltást, említi az olvasási szokások megváltozását, a szerzőhiányt, a szerkesztői túlterheltséget, sőt, még a környezetbarát szempontokat is. – „Nem vagyunk sem a magunk, sem mások áldozatai, még ha jól tudjuk is, hogy a NER-ben minden szinten szinte mindent megtesznek azért, hogy ne virágozzék minden virág. […] Radikálisan új kihívások érnek nap mint nap bennünket, radikálisan új kihívások vannak a média területén is, és ezekre a kihívásokra a művészeti szaksajtónak (nemcsak a kritikainak, az elméletinek is) meg kell találnia a megfelelő válaszokat.” 

A szabadság kis körei

A folyóiratok kulturális jelentőségéről szerepük változásáról Ágoston Zoltánt, a Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztőjét kérdeztük.

Ágoston Zoltán: A Jelenkor hagyománya ódzkodik az ideologikus irodalom eszményétől

Miként tudná leírni egy irodalmi és művészeti folyóirat kulturális életben betöltött szerepét?

A folyóiratok döntően több szerzővel, az adott kor szellemi, művészeti viszonyait, állapotát tükrözően működnek, de sokszor épp egy-egy új, változást sürgető csoport is ebben a formában lép a közönség elé. A szellemi mozgékonyság és sokszínűség fontos tényező, ahogy a réginek, azaz a kulturális, irodalmi emlékezet folytonosságának és az újnak a megfelelő aránya is. És hát persze, mivel ott élünk, ahol, a folyóiratok a szabadság kis körei. Nélkülözhetetlen funkciójuk a kritika, a vita, ami életben tartja az önreflexió képességét, és ellene tart a társadalmi szintű demenciának.

A magyar kulturális élet központja Budapest. Miért lehet, hogy a hazai szépirodalom legfontosabb folyóiratai mégis vidéki egyetemvárosokhoz kötődnek (a Tiszatáj Szegedhez, az Alföld Debrecenhez és a Jelenkor Pécshez)?

Ezek a városok a mai Magyarország kulturális decentrumai, amelyek mindegyike sajátos helyi színeket is mutat. E városok kulturális identitásában meghatározó a sok évtizede működő irodalmi folyóiratainak a léte, történetükből, változásaikból egészen biztosan kiolvasható Szeged, Debrecen vagy Pécs narratív identitása. Mindegyik országos fórum, tehát olvasói nem csak helyben élnek, de jobb korszakaikban a helyi értelmiség, illetve a kultúra barátai, horribile dictu a helyi politikusok némelyike is magáénak érezte/érzi e lapokat. (A politikusokra vonatkozóan itt most pozitív értelemben használom a „magáénak érezte” kifejezést, nem az Esterházy által a téeszek szervezése kapcsán elhíresült formában, mely kb. így hangzik: „emberek, de hiszen mi csak a maguk javát akarjuk – hát éppen ez a baj, válaszolták a parasztok”.)

Szerepét tekintve miben változott leginkább a pécsi Jelenkor az elmúlt 65 évében?

A Jelenkor folyóirat az 1958-as alapítása óta eltelt több mint hat évtized, mi több, az azt megelőző, az 1941-ben elindult – Várkonyi Nándor által szerkesztett – Sorsunk folyóirat hagyományaira is támaszkodva működik. Ez a sokszínű huszadik századi hagyomány olyan szerzői nevekkel jellemezhető, mint Weöres Sándor, Csorba Győző, Mészöly Miklós vagy a későbbiekben Bertók László, Nádas Péter, Esterházy Péter. A szerkesztő elődök névsora sem egynemű, az említett Várkonyi Nándortól Tüskés Tiboron, Szederkényi Ervinen át Csordás Gáborig vagy Csuhai Istvánig terjed. Mindenesetre a „pécsi” irodalom és a Jelenkor hagyománya ódzkodik az ideologikus irodalom eszményétől. Lapunk továbbra is annak az elgondolásnak a szellemében tevékenykedik, hogy Pécs gazdag és rétegezett történelmi múltja (melynek fontos része etnikai és nyelvi sokszínűsége) alapot teremt a város kulturális decentrum mivoltának Magyarországon. Pécs kultúrája azonban nem csupán a régmúltban gyökerezik, hanem erős szálakkal kötődik a huszadik századi modernitáshoz is (a Bauhaus, általában a modern művészetek, képzőművészet, balett stb.), s ma is sokrétű és magas színvonalú, a vidéki magyar városok közt talán a leginkább kiterjedt kulturális intézményrendszerrel rendelkezik, és jelentős számú művész, illetve az oktatásban, kulturális szférában dolgozó ember lakja. A városnak ez a sajátos kultúrája azonban nem valami mással szemben, hanem a vele egyenrangúnak elgondolt különböző magyarországi vagy határon túli hagyományokkal, gondolkodás- és alkotásmódokkal való dialógus révén határozza meg önmagát. A Jelenkor ennek szellemében végzett tevékenysége nem csupán a magyar közösségekre vonatkozik, de lapunk erős közép-európai kapcsolatrendszerrel is rendelkezik, elsősorban a két évtizede tartó „Review within review” elnevezésű folyóirat-együttműködés révén. Folyóiratunk a minőségeszme jegyében a kortárs magyar irodalom legjavának közlésével, valamint tanulmányai, esszéi és kritika rovata révén orientáló szerepet vállalt a korábbi évtizedekben az irodalom iránt érdeklődők számára. Szeretnénk megőrizni a magyar irodalom sokszínűségét, s a kéziratok alapos bírálatával és gondozásával a szerkesztőség továbbra is igyekszik hozzájárulni irodalmunk legjobb szakmai hagyományainak folytatásához, illetve általános értelemben a magyar nyelv teremtő- és kifejezőképességének, pontosságának és hajlékonyságának fenntartásához. Nem véletlen, hogy itt most inkább azt hangsúlyoztam, ami a lap működésében állandó. A gyorsuló idő számos kihívást támaszt egy havi gyakorisággal megjelenő folyóirattal szemben. Ami egykor gyorsaság volt, az ma kibírhatatlanul lassú reakciós időként érzékelhető sokak számára. Ezért is fejlesztjük – erőnkön felül, igen gyér támogatás mellett – a Jelenkor Online felületét, ami gyorsabban kommunikál az olvasókkal, és számos olyan funkcióval bír, ami a nyomtatott verzióban alig vagy egyáltalán nincs jelen (hírek, tárcák, Pécs-rovat stb.). 

Az észt dokumentumfilmes, Anna Hints női sorsok polifóniáján keresztül mutatta meg a szaunázás spirituális voltát. A Sundance fődíjas és Európa Filmdíjas, most a hazai mozikban is játszott Smoke Sauna Sisterhood készítésének hét éves folyamatáról Zoom-on beszélgettünk a rendezővel.