Az egészségügyben dolgozók és az egészségügyet megszenvedők szabad választásra való joga köszönő viszonyban sincs azzal a szuverenitással, amelyet a kormánypárt immáron törvénnyel, sőt hivatallal is véd. A szuverenitás elve és az igazságosság erkölcsi parancsa azt mondja: ha szabad a hatalom csúcsain ülőknek a szabadságról szónokolni, akkor ugyanabban az országban pontosan annyira szabad egy kisembernek is erre a szabadságra igényt tartani.
Ha a hatalom azt várja el az állampolgártól, hogy hűséges legyen, akkor neki legalábbis annak kellene látszani. Mert a hűség arra kényszeríti az érintetteket, hogy betartsák az ígéreteiket. Utasítsák el a képmutatást és az árulást. Az nem megy, hogy a pórnép nagylelkű, hűséges a hívatásához, teljesíti a kötelességeit, betartja a törvényeket - a hatalom meg egyszerűen tesz az egészre.
A függetlenség megcsúfolása napról napra megkeseríti az egészségügyben dolgozók és a betegek életét. Ilyen az az önkényes és szeszélyes titokzatosság, amellyel a kormány például nem adja ki a tanulmányt, amelynek alapján átalakítják az egészségügyet. Közben bezárnak egyes kórházakat, meg nem is; az ellátásból hol a szülészet, hol a gyerekosztály, hol a traumatológia, esetleg csak egy CT készülék tűnik el.
A magyar orvosokat teljesen megfosztották erkölcsi önrendelkezésükről. Esélyük sincs arra, hogy bemutassák a társadalomnak, melyek a hivatásuk önként vállalt kötelezettségei. Ezt is a hatóság mondja meg helyettük.
Az Ápolók Nemzetközi Tanácsa által kiadott Ápolók Kódexének preambuluma kimondja, hogy az ápolónak négy alapvető feladata van: az egészség előmozdítása, a betegségek megelőzése, az egészség helyreállítása és a szenvedések enyhítése. Ezt tartalmazza a Magyar Szakdolgozói Kamara (MESZK) Etikai Kódexe is. Csakhogy e kódexek azt már nem rögzítik, hogy a szakdolgozóknak és ápolóknak e kötelezettségek teljesítéséhez nagyobb létszámra, bérre és megfelelő körülményekre van szükségük.
Az elmúlt hónapok nyilatkozataiból érdekes statisztika vázolható fel. 2023-ban körülbelül 84 ezer szakdolgozóval számoltak a béremelésnél. Ebből a létszámból a Covid járvány előtt kb. 35-45 ezer volt az ápoló. Aztán a kormány áldásos működéséből adódóan novemberben dr. Balogh Zoltán, a MESZK elnöke bejelentette, 30 ezer ápoló hiányzik a rendszerből, és további 15 ezer megy nyugdíjba. Márpedig ha 45 ezerből hiányzik 30 +15 ezer ápoló, az egy nagy nulla, vagy még inkább negatív nulla. Az eddig bezárt kórházi kórtermekre ki lehet tenni a táblát: itt bizony nulla ápoló van. A rabszolgatörvény óta humánkrízis van az egészségügyben.
Hozzáértő és lelkiismeretes személyzet nélkül a legjobb orvos is kiszolgáltatott. És az egészségügyben ma mindenki az árral szemben úszik. A belső világot a mostoha körülmények mellett a szakdolgozók alulértékelése, a rabszolgatörvény szorítása, a létszámhiány miatti többletmunka, az orvosok bérének emelkedése, így a szakdolgozókkal való összeugrasztásuk jellemzi. Közben virágzik az egészségügyi dolgozók tisztességtelen kizsákmányolása. Az egészségügy jelenlegi irányítása magán viseli az igazságtalan esetlegesség minden tünetét. A 70 éven felülieket igyekeznek kiszorítani az ellátásból, anyák meg csak akkor szülhetnek, ha a kórházi osztály nyitva van - mint bakáknál a kantin.
És mindent beterít a kőkemény konzervativizmus. A betegek szuverenitásának, a döntés szabadságának hiánya jól látható a gyógyíthatatlan ALS betegséggel küzdő Karsai Dániel alkotmányjogász és az eutanázia példáján. Amíg egyénenként nem szembesülnek vele, persze a társadalomban fel sem merül, hogy az élet végi kérdések rendezésénél nincs minden rendben.
Pedig az alig-alig finanszírozott hospice ellátásban és az otthonápolásban az ALS betegek számára nem létezik komplex ellátás. Hiába volna szükségük felügyeletre, gyógytornászra, szakápolásra, ápolásra, személyi gondoskodásra, kisérésre, bevásárlásra, főzésre, mosatásra, különleges ágyra, betegemelőre, ápolási eszközökre, oxigénre, ezek komplexen nem állnak rendelkezésre. Nincs szakember sem, hogy azonnal javítsa az elromlott eszközöket. Ezért azok a betegek, akiknek nincs családjuk, erre fordítható temérdek pénzük, csak arra várhatnak, hogy mielőbb meghaljanak. Választás? Szuverén döntés? Milyen alternatívák között? Ez nem emberhez méltó kisérés! Nem fájdalommentes, humánus ellátás! Az eutanázia alternatívája a gyógyíthatatlan betegek méltó ápolása, támogatása, kisérése lenne.
A kormány által a strasbourgi bíróságra beadott dokumentumban - amelyet ellenválaszként Karsai beadványára küldtek el -, nyoma sincs a szakápolás és az ápolás szavaknak. Ezek megléte pedig különösen nagy jelentőséggel bírna, amikor a ritka, de gyógyíthatatlan betegségben szenvedők állapotáról van szó.
Az alkotmányjogász nemzeti konzultációt kezdeményezett ebben a kérdésben is: „Mint arról Ön is bizonyosan hallott, a halálos beteg emberek szenvedésük végső stádiumában sem választhatják a méltóságteljes elmúlást. Egyetért Ön azzal, hogy az ilyen emberek megrövidíthessék a szenvedésüket?" A kormány azonban nem foglalkozott a felvetéssel, ahogy azóta az is kiderült: nem lehet népszavazást tartani az eutanázia büntethetőségéről, mert a Nemzeti Választási Bizottság Karsai Dániel testvérének két népszavazási kérdését elutasította. Még nem tudjuk, hogy Strasbourg támogatja-e Karsai Dániel indítványát.
Karsai kérése nem más, mint az, hogy az embert emberként kell tisztelni, nem lehet egy tárgynak tekinteni. Az ember iránti tisztelet érvényesülésekor a humánus egészségügyi szolgálat magas erkölcsi státuszt kap. Ebben kell meglátnunk a szenvedő Krisztus alakját. De a szenvedés megértésétől, a könyörülettől, az irgalmasságtól a nemzet "szuverén", "keresztény" kormányának gondolkodása távol áll.