Az egyik nap Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke kijelenti, hogy klubja labdarúgócsapata kinőtte az NB I-et, ezért neki az tetszene, ha a gárda egy közép-európai ligában a térség erős együtteseivel küzdene meg hétről hétre, aztán nem egészen egy héttel később a Nemzeti Sport megszellőzteti, hogy a zöld-fehérek „legádázabb ellensége”, az Újpest hamarosan tulajdonost vált, 13 év elteltével a belga Roderick Duchâtelet magyar kézbe adja a társulatot. A háttérben fölsejlik egy magyar nagyvállalat, vélhetőleg nem a Ganz-MÁVAG vagy az ÉDOSZ, de csak azért nem, mert ezek megszűntek, egyébiránt az adásvétellel így is visszatérünk a hatvanas, hetvenes évekbe, akkor is elképzelhetetlen volt, hogy egy magyar futballcsapat idegen kézben legyen.
Most is az, ezen a csúfságon változtatni kell,
úgy fest, a kivéreztetés célt ér, talán mára a balga belga is belátta, hogy a 12 csapatos élvonalban egyedüliként az árral szemben úszni nem kimondottan egészséges.
Ilyenkor, persze, elmereng az ember, miért éri meg Duchetelet-nek ilyen körülmények között működtetni a negyedik kerületi társulatot? Aztán arra jut, talán csak sikerült valami furmánnyal kiszivattyúzni pénzt abból a több száz millióból, amit az MLSZ szimplán az indulásért a kluboknak biztosít. Elvégre egy üzletember akármennyire szereti a futballt, ráfizetni semmiképp nem akar, az ilyet jobb körökben nem üzletembernek hívják, hanem baleknak. Szóval vannak kétségek, hogy most tényleg bekövetkezik-e a színmagyarítás, a 13 év során úgy kétévente szokás tényként kezelni az ügylet létrejöttét. Mindenesetre az időzítés, és a propagandagépezet sportügyi részlegének híradása egyfajta nyomásgyakorlásnak is megteszi, talán legfelsőbb körökben sem nézik jó szemmel a kubatovi elvágyódást, üdvösebb lenne a Fradi mellé föltőkésíteni egy másik magyar klasszikust. Uzsgyi, a holdudvarból rántsunk elő valakit, eljött az idő az eddigiek kompenzálására, max. a MOL segít.
Az egyszeri szemlélő meg nem tudja, kinek és miért drukkoljon. Mert bárhogy történjék, így is, úgy is az ő pénze bánja.
