- Csordás körút 9.

A Colo-Colo 9-szeres chilei bajnok volt (mára már 33-szoros), a Hexagonal Kupa santiagói nyitányán kilenc chilei és egy argentin válogatott labdarúgóval várta a Vasast 1967. február 3-án. A vendéglátók nemzeti együttesében Francisco Valdés 52-szer, Sergio Navarro 30-szor, Mario Moreno 26-szor, Eladio Rojas 23-szor, Alberto Valentini 19-szer, José González 9-szer, Orlando Aravena 6-szor, Victor Zelada 2-szer, Hugo Lepe 1-szer szerepelt, míg a középpályás irányító Walter Jiménez 7-szer játszott Argentína legjobbjai között.

A piros-kékeket fogadó csapatból csak Simon Kuzmanic kapus, továbbá Jaime Bravo és az argentin Oscar Claría nem volt válogatott.

Igaz, az angyalföldiekről is azt írta a Népsport 1967 februárjában: „Kiforrott játékstílusukkal megelőzik a vetélytársakat, hét-nyolc labdarúgójuk állandó válogatott kerettag. Achilles-sarkuk éppen az összeszokottságukban sejthető; abban, hogy játékukban maximálisan támaszkodnak néhány kulcsemberük kivételes képességeire, tudására. Nehéz elképzelni, egy-egy makacs sérülés esetén kivel és milyen taktikai változtatással tudnák pótolni például Farkas János és Puskás Lajos gyorsaságát, gólerejét, Mathesz Imre irányító képességét, Mészöly Kálmán védőjátékát.”

Márpedig Puskás Chilében hiányzott, 1967 kora telén a Géczi (FTC) – Molnár (Csepel), Bánfalvi (Szeged), Csetényi (MTK), Vári (Honvéd) – Somogyi (Győri ETO), Varga Zoltán – Szőke, Rátkai (mindhárom FTC), Puskás (Vasas), Solymosi II (Újpest) összetételű katonaválogatottban futballozott az itthoni zimankóban, mivel menthetetlenül besorozták.

Ezért aztán a piros-kék küldöttség nélküle ült repülőre január 30-án, és tette meg a Párizs–Lisszabon–Rio de Janeiro– Montevideo–Buenos Aires–Santiago légi utat a következő tizenhat játékossal: Varga, Kenderesi (kapusok); Bakos, Köves, Mészöly, Berendy, Ihász, Somogyvári (védők); Mathesz, Fister, Kékesi (középpályások); Molnár, Farkas, Korsós, Pál II, Vidáts (csatárok).

Az elutazás előtt Csordás Lajos edző, a Vasas első olimpiai bajnok labdarúgója, aki 1952-ben a helsinki Aranycsapatban két mérkőzést is végigjátszott, gondterhelten említette: „Santiagóban nagyon nehéz ellenfeleink lesznek.” A Vasassal egyaránt kétszeres bajnok és KK-győztes, MNK-nyertes, BEK-elődöntős legenda nyilván azért is „fázott”, mert idehaza nem lehetett megfelelően felkészülni, a pályákat jég borította, az indulást megelőző Vasas–Honvéd edzőmérkőzést nem tudták megrendezni a Fáy utca fagyos talaján.

Ehhez képest a Colo-Colo ellen a huszadik percben 4:0-ra, a szünetben 6:1-re, a 47. percben 7:1-re vezetett a Vasas!

Farkas és Korsós István egyenesen brillírozott, mindkét csatár mesterhármast ért el, a chilei védősor jobb oldalán sosem látott forgószél söpört végig. Pál Tibor finom góllal helyettesítette Puskás honvédot, de ki tudja, mennyi az eredmény, ha a „Púposnak” hívott Puskás is ott van a csatársorban? Elvégre az 1966-ban veretlenül bajnok Vasasban Farkas 25, Puskás 20 gólt szerzett. (A támadó négyes másik két tagja, Korsós és Molnár Dezső 7, illetve 5 gólt ért el az NB I-es évadban.)

Az angyalföldiek végül 9:3-ra győztek, és nagyobb sikert arattak, mint a megnyitó ünnepségen fiákeren bevonuló chilei szépségkirálynő. A santiagói lapok áradoztak, egyikük azt is megjegyezte: „A második félidőben már-már bántó volt az a könnyelműsködés, amely egy-két esetben megnyitotta az utat a Colo-Colo csatárai előtt a Vasas kapuja felé.”

Csordás 9:2-nél bekiabált: „Maradjon ennyi!” Mert 1956 augusztusában, a Népstadion több mint 100 ezer nézője előtt a Vasas 9:2-re nyert a Közép-európai Kupa döntő találkozóján a bécsi Rapid ellen. Santiagóban edzőként átélhette ugyanazt, amit tizenegy évvel korábban játékosként. Ám a hajrában Moreno 9:3-ra szépített, mire a „Csorinak” becézett, alig harmincöt esztendős korában – tizennégy hónappal Chile után – elhunyt kiválóság a santiagói öltözőben lehordta a csapatot: „Ilyen lehetetlen társaságot még életemben nem láttam!”

A Vasas a továbbiakban 2:2-t játszott a hat brazil világbajnokkal – Gilmarral, Carlos Albertóval, Orlandóval, Zitóval, Eduval és persze Pelé „királlyal” – felvonuló Santosszal, 3:3-at a klub Világ Kupát védő, a Real Madridot Montevideóban és a Bernabéu stadionban is 2-0-ra legyőző uruguayi Peñarollal, 3-1-gyel intézte el az Universidad de Chilét, 3-0-val az Universidad Catolicát. Ezzel veretlenül sikerült elhódítania a kupát, ráadásul a gólkirályi címet Farkas (7) nyerte el Korsós és Pelé (5–5) előtt.

Ám félő volt, hogy az angyalföldi együttes nem tudja végigjátszani a tornát, mert az MLSZ körlevélben emlékeztette az első osztályú klubokat, hogy február 28-án minden csapatnak itthon kell lennie, mivel egy héttel később kezdődik a bajnokság. Na most, Santiagóban február 28-án volt az utolsó forduló…

Szerencsére, Vándor Kálmán a Népszava sportrovatában a Vasas mellé állt. „Az MLSZ-t megértjük, ha határozatainak érvényt kíván szerezni, s nem akar precedenseket teremteni – írta. – Ebben az esetben azonban, úgy érezzük, nem lehet mereven az eredeti elképzeléshez ragaszkodni, s a Magyar Testnevelési és Sportszövetség illetékes arra, hogy a rendkívüli és teljes mértékben indokolt engedélyt megadja.”

Megadta.

A Vasas március 3-án érkezett haza, majd két nappal később, az NB I-es rajton 1-0-ra kikapott Dunaújvárosban a helyi Kohásztól. Az NB I-ben másfél év után vesztett mérkőzést, előző veresége 1965. október 24-én Dorogon érte (szintén 1-0 a bányászoknak). Igaz, akkor is bajnok lett, mivel a következő héten a Népstadionban – Farkas góljával – 1-0-ra győzött az FTC ellen az első és a második helyezett csúcsrangadóján.

Hatvanhétben viszont a Ferencváros lett a bajnok.

Tíz esztendővel később eltűnt a Hexagonal Kupa. A Legújabb Kori Történeti Múzeumban 1977-ben kiállítást rendeztek a Vasas Szakszervezetről, és a tárlaton a chilei trófeát is bemutatták. Majd azt senki nem kérte és nem adta vissza.

Az új Illovszky Rudolf stadion avatása előtt Markovits László klubelnök felvetette: vajon hol lehet a díszes és súlyos lovasszobor? A klub történetében járatos Wágner Róbertnének eszébe jutott: hátha a Magyar Nemzeti Múzeumban van, mert a Legújabb Kori Történeti Múzeum a rendszerváltáskor beolvadt abba.

S láss csodát: Gál Vilmos muzeológus megtalálta az emblematikus díjat, amely öt éve ismét a Fáy utcában lakik. A Vasas annak idején 22 500 dollárt kapott a chilei részvételért, az összeg a korabeli magyar viszonyok között kész vagyonnal ért fel.

A Hexagonal Kupa értéke felbecsülhetetlen.