Még mindig többségben vannak azok, akik szerint Magyarországon „rossz irányba mennek a dolgok”, de számuk néhány hónap leforgása alatt érzékelhetően csökkent. Tavaly ősszel a választók 65 százaléka gondolta így, mára az elégedetlenek aránya 57 százalékra apadt. Kormányváltást ennél is kevesebben akarnak, az abszolút – tehát az 50 százalékot meghaladó – többség helyett jelenleg csak a relatív többség, 48 százalék zavarná el a Fideszt. Az ellenzéki pártok nagy része pár százalékos támogatottság környékén vegetál, a bizonytalanok aránya (37 százalék) rekordot ért el ebben a parlamenti ciklusban.
Nem valamelyik kormánypárti intézet tudatmódosító publikációját idéztük, hanem azt a felmérést, amit a HVG megbízásából a Medián készített. A Republikon Intézet adatai valamelyest kedvezőbbek az ellenzék számára, de azok sem túl szívderítők. Bár a pártválasztók körében a Fidesz népszerűsége minimális mértékben – hibahatáron belül, mindössze egy százalékkal – mérséklődött (43 százalék), és a legerősebb ellenzéki párt, a Demokratikus Koalíció támogatottsága ugyanilyen kis mértékben növekedett (19 százalék), az európai parlamenti és az önkormányzati választásokhoz közeledve az ellenzék megközelíteni sem tudja a kormánypártot.
Ha hozzávesszük, hogy a viccpártnak indult, ma már egyre inkább politikai alternatívát megjelenítő kétfarkú kutyák beelőzték a Momentumot, akkor rögtön levonható a következtetés: nem jött be, hogy a Momentum látványosan nekirontott a DK-nak. A gyurcsányozás kevés, valami mást kellene kitalálni.
A képlet megoldása elvileg nem tűnik bonyolultnak, a Fidesz sorra dobálja fel a magas labdákat. Csupán egyet említünk: az, hogy külföldi vendégmunkásokkal cserélik le a magyar dolgozókat, mindennel szembemegy, amit Orbánék eddig harsogtak.
Az ellenzéki pártok megmutathatnák, hogyan lehet idegenellenes retorika nélkül védeni a hazai munkavállalók érdekeit.
Tág terepe kínálkozik az ellenzéki politizálásnak. Már amennyiben akadnak olyanok, aki hajlandók kimenni a terepre.
