Alig van magyar olvasó, aki emlékezne az ellentervre, erre az alig nyolcvanéves vérbeli szovjet gazdasági intézményre. Az ellentervet a szovjet vállalatok készítették válaszul arra a központi szervektől (pl. gazdasági minisztériumtól) leküldött tervutasításra, amely következő évi termelésük mennyiségét határozta meg. Ha a gazdasági miniszter tervutasítása az előző évi termelés 5 százalékkal növelt mennyiségét írta elő (a 2024. évi terv a 2023-as teljesítés 105 százaléka), akkor a vállalat ezt ellentervében „felülírta”, és – mondjuk – 110 százalékot ajánlott fel.
Persze, ez a rituálé elsősorban a „ferdeajkú vén trotty” (Petri György: Leonyid Iljics Brezsnyev emlékére) növekedési vágyának kielégítése érdekében történt, hiszen a valóságban a szovjet vállalatok örültek, ha az előző évivel azonos mennyiséget képesek voltak termelni.
A MAGYAR ELLENTERV. Magyarországon az ellenterv gyakorlatát a boldogult reform előtti szocializmusban sem ismertük, a reformált „legvidámabb barakkban” pedig teljesen ismeretlen volt. Napjainkban azonban biztosan előássa a magyar gazdasági meg a titokminiszter („Jaru és Csau, a két rossz arcú temetőőr, / Kelet-Európa csődtömeggondnokai” méltó utódjaként). Tartoznak ennyivel a főnöküknek, a nagy bábjátékosnak, hogy a növekedési vágyait kielégíthesse - ha már pénzt nem tudnak adni a vállalatoknak, hogy azok kettőzött erővel beruházzanak, legalább kierőszakolják azt. Ha már minden pénzt elköltöttek 2021 végén és 2022 első negyedében a nagy bábjátékos újraválasztására, akkor kísérletezni kell, hogy a kerek egy éven tartó hanyatlás (recesszió) után hogyan is indítsák be újra a növekedést.
A fél évig tartó, a GDP 8 százalékát elérő pénzszórás eredménye volt a gazdasági növekedés hirtelen meglódulása éppen a választások idejére (2022. április), majd az Európa rekorder infláció elérése (2022. IV. negyedév), ami a magyar a családok „váratlan öröme” miatt következett be, hiszen még sohasem láttak hirtelen másfél millió forintot érkezni a számlájukra.
2024-ben is választások lesznek, és a nagy bábjátékos azt szeretné, ha újra masszívan győzhetne. Hiába segítik a vágyát a teljesen alkalmatlan ellenzéki pártok - akik még a kötél végén lógva is csak egymással akarnak versenyezni -, fennáll a kockázat, hogy ez bizony kevés lesz a taroláshoz. Ezt a kockázatot a két Lázár Ervin-i értelemben „fékezhetetlen agyvelejű” miniszter azzal találná elhárítani, hogy egy negyven kérdésből álló kérdőívet küldenének a beruházni vonakodó vállalatoknak, melyek a kérdéseket elolvasva kedvet kapnak majd a beruházáshoz.
A gazdasági miniszter által kiötlött kérdőív van olyan erős, mint egy nemzeti konzultáció. A válaszadó vállalatvezetők egymás sarkát letaposva nyújtják majd be az „ellentervet”, amelyből kiderül, hogy dehogyis akartak ők kivárni a beruházásokkal, örömmel beruháznak ők, csak hogy elérjen a kisvasút Bicskéig vagy Fehérvárig, de akár Gyulafehérvárig is. Ha ehhez beruházás kell, akkor boldogan beruháznak.
Ráadásul még az is lehet, hogy a vállalati kérdőívek kitöltését majd kiküldött biztosok segítik, ahogy a járvány idején az „oltakozást” meg a bevásárlóközpontok rendeltetésszerű működését golyóálló mellényes katonai járőrök cirkálása segítette.
Veszélyhelyzet idején szükség lehet néhány golyóálló mellényesre, akik majd segítik a vállalati beruházási szándékot firtató kérdőív kitöltését.
De jól jöhet a golyóálló mellényes segítség minden vállalat board ülésén, vagy az igazgatói irodában, hogy időben és jó minőségben készüljenek el a vállalati ellentervek.
ÉBERSÉG, ELVTÁRSAK, ÉBERSÉG! Azt, hogy a gazdaságirányítás nem csupán pénzügyi ösztönzők, kamatfelárak, különadók kivetésének kérdése, hanem helye van az adminisztratív eszközöknek is, már az árdrágítókkal folytatott osztályharc viharában megtudtuk. Amikor a fogyasztói árak emelkedése a tavalyi év elején az egekbe szökött (27 százalék az előző év első negyedévéhez képest), és különösen az élelmiszerárak lőttek ki, akkor a veszélyhelyzeti kormányzás adott erőt arra, hogy a kormányszervek felléphessenek az árdrágítókkal szemben, és az üzleteket kötelezzék az „akciózásra”.
Igaz, megtették ezt maguktól is, hiszen vásárlók egyre inkább csak a leszállított árú, a szavatossági idő végéhez közelítő termékeket vásárolták. Ha a kereskedők nem akartak a veszteségek halmozásában versenyezni az „acsaládokra” zúdult, ám véget ért pénzeső és a felugrott árak miatt visszaeső vásárlási kedv miatt, maguktól is folyamatos akciózásba fogtak. Persze jól jön a hatósági segítség, kár, hogy az ár-ellenőr nem golyóálló mellényben érkezett. (Igaz az adminisztratív módszereket kitaláló gazdasági miniszter méretére még leszállított áron sem találtak volna golyóálló mellényt.) Már 2022-ben is gyászos volt a karácsonyi nagy bevásárlás, mert akkor az „acsaládok” már elfelejtették, hogy év elején micsoda pénzeső mosta a lakásuk falát. Nyáron már beindult az örömmámor miatti áremelkedés, hogy karácsonyra Európa rekorder legyen hazánk. Karácsonykor nem angyalok, hanem ellenőrök lepték el a nagyobb üzleteket, és ezt a jó ünnepi hagyományt tavaly felújították.
Szerencsére időben érkezett a megfelelő iránymutatás is. Magától értődő, hogy a magyar tulajdonú kisüzletek, üzletláncok nemzeti szándékaitól távol áll az árdrágítás. Erre csak a külföldi tulajdonúak gondolnának, így aztán elég az ellenőrzésben rájuk koncentrálni. Hátha belátják, hogy ideje a szőröstalpúakhoz meg a túrókedvelőkhöz átvonulniuk, majd a királyi vő kebelét feszítő nemzeti érzés letöri az általuk átadott üzletekben a kereskedők árdrágító kedvét. Csak éberségre van szükség.
A HADIKAPITALIZMUS MALMAI LASSAN ŐRÖLNEK. A veszélyhelyzeti gazdasági kormányzás intézkedéseit nem szokták még meg az üzleti partnerek. Nem vették észre, hogy az építési-környezeti engedélyezési eljárásokban a versenyt elősegítő „kivéve a gyevi bírót” elv érvényesül. Nem lehet védett területeken építkezni, kivéve a gyevi bírót (ld. Fertő-tavi beruházások). Mindenki köteles óvni a Balaton parti ősnádasokat, kivéve a gyevi bírót (ld. aligai partszakasz kiépítése, Badacsony környéki jachtkikötők). A veszélyhelyzeti kormányzás közepette a múzeumok, kulturális értékek megóvásával szemben nemzeti érdek a huszárhagyományokat ápoló katonaminiszter minisztériumának a Várba helyezése, hiszen hogyan ápolhatná a forradalmi hagyományokat, ha nem a valahai kormányzótanácsot utánozva. Az évtizedek óta a gyerekek kedvencének számító Hadtörténeti Múzeum bezárása mit sem számít, hisz a gyerekeket is be lehet hívni egyszer katonának.
Lassan szerveződik a hadikommunizmusból jól ismert, minisztériumok közötti cicaharc, aminek megszokott módja az ágazati (építési, mezőgazdasági, stb.) és funkcionális (pénzügyminiszter) miniszterek egymásnak feszülése, amit a bulvársajtó is imád. Fel lehet tenni a kérdést, hogy a legnagyobb bábjátékos hüvelyujjára húzott gazdasági miniszter vagy a mutatóujjáról villámokat szóró építésügyi és közlekedési miniszter-e a jobb, azaz zúghat a „ki a jobb? magyarok!” - csatakiáltás. Bal felől is meg jobb felől is a hadikapitalizmus vezénylő tábornokához áramlanak az ország javai, így a hadikapitalizmus sem különbözik a hadikommunizmustól, csak nem az Államvédelmi Hatóság sepri le a padlást, hanem a Szuverenitásvédelmi Hivatal mutat rá a külföldről befolyásolt feketézőkre.
Ha végre bejáródik az ellenterv készítés mechanizmusa, és a vállalatvezetők kezesbárányként licitálnak rá a gazdasági miniszter tervelképzeléseire, akkor lehet majd munkaverseny és felajánlás a Nagy Október tiszteletére. Bocsánat, ez mégsem lesz, még akkor sem, ha a hadikapitalizmus november 7-re végleg kiépül, hiszen a tartótiszt, Putyin országában sem ünneplik már a Nagy Októberit. Pedig nem is ismerik Petri György már többször idézett, a megírása idején némi bizakodásra okot adó versét: „Felfordult a ferdeajkú vén trotty, / az orosz-magyar monarchiának kezd vége lenni. / Jaru és Csau, a két rossz arcú temetőőr, / Kelet-Európa csődtömeggondnokai, / latolgatják, hogy lesz-e borravaló. / Szuszognak, piszmognak a koszorúkkal. / Fülelnek: tán már lövik is az üdvöt. / Mindenesetre: halott. / Nem veszi elő többé / a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit.”
–
A cikkben megjelenő vélemény nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.