„A béke – az tiszta kupleráj, csak a háború képes rendet tenni. Békeidőben a nép csak elvadul. Emberek és állatok egymás hegyén-hátán, mint a szarkupac” - hangzik el a Nemzeti Színházban a Kurázsi mama és gyermekei című előadás elején a produkció alaphangját megadva. A görög Theodórosz Terzopulosz rendezte már korábban is Brecht művét, legutóbb hét évvel ezelőtt Szentpéterváron. A Nemzetiben is rendezett, a Bakkhánsnőket, illetve a Színházi Olimpia alapítójaként szoros kapcsolatot ápol Vidnyánszky Attila színházával.
A mostani előadás aktualitását a körülöttünk zajló háborúk adják. Brecht darabját 1941-ben Zürichben mutatták be, miközben már dúlt a második világháború. A szerző tragikus példázata önmagában is szomorúan elgondolkodtató, ám Terzopulosz a nyers, sokszor már egyenesen provokáló képekkel, hangsúlyokkal a szemünkbe vágja az indítékokat, miért is törnek ki újabb és újabb háborúk, ki miért járhat jól velük. Ezek nem üres szólamok maradnak, hanem konkrétan megértjük az egyes szereplők érdekeit, motivációit. A látványt is a rendező jegyzi. Az előadás nem gyors, sokszor kinagyít mozzanatokat, folyamatokat. A háttérben - mint egy képzőművészeti alkotás - hosszú ideig sok kés lebeg.
„Mint minden jó dolgot, a háborút is nagyon nehéz elkezdeni. De ha egyszer beindul - akkor aztán nincs megállás; az emberek úgy félnek a békétől, mint kockajátékosok a játék befejezésétől. Hisz amikor a játéknak vége, össze kell számolni a veszteségeket. Bár a háború eleinte megijeszti őket. Szokatlan nekik.” (Dramaturg: Kozma András, Szabó Réka).
Az előadás narrátora, mesélője és a színlapon Halálként is szerepel Bordás Roland. Valóban olyan mint az ördög, reménykednénk, de ő - mint a történetben maga Kurázsi mama is -mindent megjósol. A konkrét cselekmény a Harmincéves háborúról szól, amit a vallás nevében vívnak. A produkció egyik fő motívuma a kereszt, a katonák mellére rá is festik a véres keresztet.
Terzopulosz nem finomkodik, könyörtelenül megmutatja azt, ami a háborúról eszébe jut. A Nemzeti Színház magazinjában ezt nyilatkozta: „ A Kurázsi mamánál azt szeretném láthatóvá tenni, hogy a romlás, a fasizmus mindenben benne van és a pénz fétise mindenhol jelen van.” Terzopulosz színháza erősen rendezői, kódokból, jelekből áll, ezek általában könnyen megfejthetők, ám olykor a Brecht-i nyelv mellett további távolságot teremtenek a játszók és a nézők között.
Az előadás egyfajta mementó, főhajtásként is kíván működni: megjelenik például egy hatalmas kereszt, amelyben háborúk, véres konfliktusok áldozatainak arcait látjuk. Kiderült: magyar, görög hősökről van szó, ismertek és nem ismertek, beleértve a társulat tagjainak saját, családi halottait is.
A zenét Paul Dessau jegyzi, a dalbetéteket Nemes Nagy Ágnes fordította és egy zenekar élőben is közreműködik az előadásban.
„Kurázsi, bátorság - ez kell az embereknek. Már önmagában az, hogy gyerekeket szülnek a világra, a bátorságukról tanúskodik. És ha másvilágra kell küldeniük egymást – ehhez is, persze bátorság, kurázsi kell” – mondja Kurázsi mama, a markotányos nő. A címszerepet óriási színészi energiákkal játszó, sőt daloló, táncoló Szűcs Nelli egy szekérrel és sok üzleteléssel próbálja átvészelni a háborút. Persze ennek óriási ára van: elveszti a gyermekeit, fiait (Herczeg Péter és Kovács S. József). és a néma lányt, Kattrint. Utóbbit Kiss Anna Gizella egyetemi hallgató alakítja, arcán egyszerre jelenik meg letörölhetetlenül a lázadás és az áldozati szerep. A Pap (Schnell Ádám) és a Szakács (Varga József) igyekeznek a maguk javára taktikázni. Yvette (Polyák Anita egyetemi hallgató), aki a háborúban is nyíltan a testéből él és ezzel a projekttel szeretne túlélni is, harsány színeivel és megjelenésével tényleg színt visz a gyászosan fekete-fehér közegbe. Közben „a halál diadalt ül. Az üzlet virágzik.” A sokszor bábként mozgó katonákat a kaposvári egyetem hallgatói játsszák.
A végén Kurázsi mama egyedül marad. Gyakorlatilag minden és mindenki elveszik, a háború pedig még mindig tart. Fentről keresztalakban véres könyvek ereszkednek le. A Biblia vagy a kultúra elpusztításának szimbóluma, és tényleg úgy érezhetjük, hogy lassan tényleg ellep minket teljesen a vér.
„A földi nép olyanra vágyik, Ami a földön nem lehet, Búvóhelyet ásna rogyásig, De csak a sírját ássa meg.”
Infó: Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei. Nemzeti Színház. Rendezte: Theodórosz Terzopulosz
