Átestünk az év első vírusfertőzésein (szerencsések a kivételek) és az év első kormányinfóján is, ahol a Blikk például olyan egzotikus kérdéssel készült, hogyan tudott a napokban magyar diplomáciai küldöttség tárgyalni Nigerben azzal a puccsista vezetéssel, amelynek hatalomra kerülését Orbán Viktor elítélte, és amelyet hazánk nem is ismer el legitimnek, miközben Ukrajnával meg dafke nem ülnek le tárgyalni.
Gulyás Gergelyt azonban ezzel sem hozták zavarba (tudhatnák, hogy ez még senkinek se sikerült, persze próbálkozni lehet):
„A kérdés logikusnak látszik, de mégiscsak naiv. Ha mi a migrációval szemben küzdeni akarunk, kénytelenek vagyunk azokkal együttműködni, akik hatalmon vannak, függetlenül attól, hogy Afrikában hogyan szoktak hatalomra kerülni” – felelte a kormányszóvívó. És bizony hogy naiv ilyet a kabinet szemére vetni, hiszen válogatás nélkül működnek együtt azokkal, akik valahol hatalmon vannak, függetlenül attól, hogy mondjuk Oroszországban is hogy szoktak hatalomra kerülni, az egyéb barátocskáikról nem is szólva. Működjenek talán együtt a migránssimogató Brüsszellel? Hiszen még „a Szovjetunióban is nagyobb tisztelete és jelentősége volt a jognak, mint az Európai Unióban” – amibe egyébként mi is beletartozunk, de itt nyilván nem a magyar kormányra gondolt Gulyás, mikor ezt az erős és történelmietlen megállapítást tette. Az Európai Parlamentben zajló, Magyarország szavazati jogának felfüggesztését célzó aláírásgyűjtésről szólva meg azt mondta, nincs reális lehetőség elérni a célt, az EP-nek pedig semmi köze hozzá. „Öncélú örömszerzés volt ez néhány szélsőséges, liberális képviselőnek” – fogalmazott Gulyás, de azért a vállaltan szélsőséges liberális Daniel Freund német EP-képviselő közbevetéseit a minap lenácitempózó Kocsis Máté kollégája virtusát „birodalmi tempóra” finomította. Origós kérdésre, miszerint a Politico által közzétett listán Alex Soros az unió jótevői között került feltüntetésre (mi volt ebben a kérdés?), a miniszter közölte, ő nem szeretne azon az oldalon lenni, ahol a „kis Soros” van, de efelől megnyugodhat,
kevesen vennék a bátorságot, hogy kormányunk tagjait az unió jótevői mellé sorolják.
Mielőtt a Magyar Fórum fontos végszavára válaszul elmagyarázta volna, hogy moslék és moslék közt is van különbség, a tárcavezető kifejtette, a Demszky-korszakot idéző kátyúhelyzet van Budapesten, és amennyiben a választási kampánynak más áldásos hatása nem lenne, csak annyi, hogy nekiállnak kátyúzni, már annak is nagyon örülhetnénk.
A témának mintegy megágyazandó, a fővárosi hajléktalan- és a gazkörkép után újabb közéleti fotópályázatot hirdetett a kormány ingyenes bulvárlapja, épp a minap a legjobb kátyúcsendéleteket bekérve az olvasóiktól. Bár nem kizárt, hogy ők maguk készítették a képeket, akár egy lyukról több szögben, esetleg photoshoppal, például az a Miki egér formájú már kész műalkotás. Vagy utóbb az is kiderül, még csak nem is Budapesten, hanem mondjuk a Magyar Közút állami felségterületén kattingattak, a gazzal ezt már egyszer benézték. Miközben minden eddiginél fertelmesebb, már a gyalogosokra is veszélyt jelentő kátyúhelyzetről írnak, azt csak úgy hozzáteszik, „érdekes, de a biciklisávok felfestésére eközben mindig akad pénz...”, hogy egy kis autós-gyalogos-biciklis ellentétet is szítsanak. És megkérdeznek egy állítólagos autóst, aki menten kifakad, nem elég, hogy folyton dugók vannak, még az utak állapota is szörnyű!
„Agyrém, amit ebben a városban csinálnak Karácsonyék!” – összegzett a lapnak József és a színes, szélesvásznú álomkabát.
Lapszemlézés közben az életmód rovatból tudományos kutatásokra alapozva megtudhattam, reggeli és hányás után nem tanácsos a fogmosás (pedig pont logikus lenne, de lehet, hogy én is naiv vagyok), illetve a legfurább egészségügyi problémák a szőrös nyelv és a színváltó szem. A Színes oldalon egy pincérnő élete teljességgel átalakult, miután elvált és póthajat meg műkörmöt tetetett fel, szoláriumba ment és színesre cserélte a ruhatárát is – ennél hosszabb és unalmasabb apropót még sosem olvastam, hogy betehessenek végre egy bikinis képet róla. Továbbá megtudtam, hogy a németországi Rövershagenben fenyőfahajító versenyt rendeztek, „a férfiak nagy örömére”. Nem olvasták rendesen végig a német lapokat, ahol azt is megírták, épp hatszáz migránst akarnak ugyanitt elszállásolni, a település családbarát élményfaluja (Karls Erdbeerhof) bungalóiban. Pedig micsoda ziccer lett volna a cikkbe még ezt is belekomponálni, összemontázsolva őket a fenyőfahajítókkal, megfordítva a feliratot: karácsonyfákkal hajigálták a férfiörömnek hódoló német hazafiakat a keresztény ünnepet sem tisztelő migránsok. Ezt ugyan nem szedte volna le szemérmesen a Pesti Srácok.
